'mi volt olyan fontos?' kérdezte Sophie, miközben kényelmesen elhelyezkedett a kanapén.
'semmi, csak hiányoztál.' rántotta meg Ashton hanyagul a vállát.
'ja, oké.'
'most megint miért sértődtél meg rám?'
'semmin.' válaszolt közömbös hangon Sophie.
'hogyne, azért vibrálsz megint az idegtől. nem tesz jót a babáknak.' mutatott Ashton a lány hasára.
'hagyjuk, inkább hazamegyek.' morogta idegesen Sophie, majd felállt a kanapéról.
Ashton hirtelen elkapta a csuklóját, és visszahúzta magához.
'vagy maradhatnál, és csinálhatnánk valamit.'
'most nincs hozzá kedvem. pihenni akarok.'
'akkor maradj itt, és pihenünk együtt.' mosolygott Ashton kedvesen, és próbálta maradásra bírni Sophie-t.
'nem tudom.' rázta meg a fejét bizonytalanul.
'naaa, kérlek.' nézett le rá kiskutyaszemekkel. 'van a kedvenc fagyidból itthon, és letöltöttem egy jó filmet. tuti tetszene.'
Sophie vonásai kissé megenyhültek, majd halványan elmosolyodott.
'de semmi szex.'
'gonosz vagy.'
'nem, csak fáradt, és terhes.'
'holnap bepótoljuk.' kacsintott Ashton.
'te kanos majom.' ütötte meg lágyan a fiú mellkasát Sophie. 'na, hol a fagyim?'
'már hozom is, szerelmem.' mielőtt a konyhába sietett volna, odahajolt a lányhoz, és nyomott egy puszit a homlokára.
Sophie visszaült a kanapéra, és magára húzta a puha, plüssös takarót, amit Ashton direkt neki vett.
'te nem eszel fagyit?' kérdezte, amikor látta, hogy a fiú csak egy kanalat hozott.
'nem eszem el a gyerekeim elől a fagyit.'
'ne is.' nevetett fel Sophie hangosan, majd odabújt Ashtonhoz, aki elindította a filmet.
***
a lány hirtelen összerezzent, és izzadtan felült az ágyban.
először fel sem fogta, hogy hol van, aztán pár pillanat múlva leesett neki, hogy valószínűleg elaludt a filmen, és Ashton felhozta a szobába.
a fiú ott feküdt mellette, és halkan szuszogott.
Sophie elmosolyodott, végül óvatosan visszafeküdt.
már éppen visszaaludt volna, amikor érezte, hogy Ashton a kezét szorítja erősen, és a nevét nyögi.
a szemei azonnal kipattantak, és ismét felült.
'Sophie, hozd gyorsan a gyógyszerem.' nyöszörögte Ashton fájdalmasan.
csak lerúgta magáról a takarót, és szinte feltépte a szobaajtót, úgy rontott ki a folyosóra, onnan pedig egyenesen a konyhába rohant.
a gyógyszeres szekrényben lévő összes gyógyszert kiszórta, és amint kiszúrta Ashton szívgyógyszerét, felkapta és szélsebesen rohant vissza a fiú szobájába.
'Ash!' szólítgatta, de ő épphogy csak nyöszörögni tudott. 'Ashton, a kurva életbe!' kiáltotta Sophie zokogva. 'válaszolj!' pofozgatta a fiút, de a szempillái rebbentek csak meg lágyan.
Sophie alig bírt felállni az ágyról, de tudta, hogyha most nem csinál semmit, akkor elveszítheti Ashtont.
azonnal a telefonja után nyúlt, és hívta a mentőket.
csoda, hogyha a diszpécser megértette, hogy miről van szó, mert folyamatosan csak zokogott.
a mentősök után rögtön felhívta Ashley-t, aki nem tudta hová tenni, hogy a lánya az éjszaka közepén hívja.
'kicsim, baj van?'
'mama.' szaggatottan vette a levegőt, hisz így is alig tudta kontrollálni magát. 'Ashton, r-rosszul lett. b-bemegyek vele a k-kórházba. mindjárt i-itt vannak a mentősök.' sírt egyre hangosabban Sophie.
'te jó ég.' akadt el Ashley szava, Sophie pedig csak kinyomta a telefont, mert hallotta, hogy megérkezett a rohamkocsi.
***
uhh
hát ez na...
btw
tegnap volt, hogy 2 hónapja írom ezt a kis izét
mit is mondhatnék?
sosem gondoltam volna, hogy ilyen rövidke idő alatt több, mint 32.000 olvasás lesz ezen az össze-visszaságon
szóval meg szeretném köszönni ❤❤❤
ik, nem győzök nektek hálálkodni
de, ha ti nem lennétek, és nem szeretnétek ennyire ezt a történetet, akkor ez már a süllyesztőben lenne :3
szeriszeri ❤
