Szabadesés✔️

Rózsaszín köd

Viszonylag korán ébredtem, ezért még volt időm elmenni és futni a suli közelében lévő parkban. A reggelire már vissza is értem, és készen álltam egy új naphoz, életemet meghatározó első nagy napomhoz. Charlotte-val átsétáltunk a főépületbe. A nap gyönyörűen sütött. Nyoma sem volt a tegnapi szeszélyes időjárásnak. A fákon madarak pihentek, vagy éppen csodás dalukkal tisztelegtek a napsugarak előtt.

A teremben lehettünk százan, de lehet, hogy még annál többen is. A professzor időben érkezett, és rögtön bele is kezdett a főbb témák ismertetésébe, amikor is nyílt az ajtó és egy emberként fordultunk a nyikorgó hang irányában.

- Bocsánat a késésért. – vetette oda lazán, de magabiztosan a srác. A prof. biccentett egyet, miközben a felső sor felé sétált a késő diák, ahol mi is ültünk.

Ahogy közelebb ért hozzánk, világossá vált a személye előttem. nem más volt, mint a sapis srác. Most is azt a kötött, fekete sapkát viselte. Fehér V nyakú póló igen előnyös volt, ugyanis kitűnően kiemelte formás felsőtestét. A lányok mellett elsétálva mindegyiktől egy mély sóhajt kapott, azonban egyikre sem figyelt oda. Volt benne valami, amitől nem bírtam levenni a szemem. Valami, amit magam sem tudtam, hogy mi lehet az. Elpirultam, és ezt sajnos észre is vette. Rám mosolygott, majd leült a mellettünk lévő padsorba.

Charlotte csettintése terelte el a figyelmemet róla. Nem volt az esetem, de még is valami szörnyen vonzott, amibe belebizsergett az egész lényem.

Az ebédlőben alig volt hely. A büféhez tömött sorok álltak. Az asztaloknál tömegnyomor volt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább kint fogyasztjuk el az aznapi menzakaját.

- Szóval lesz ez a buli. Tudod, amiről tegnap is meséltem....

- Ja, igen, rémlik. – válaszoltam cseppet sem odafigyelve ugyanis éppen az egyik házi feladaton dolgoztam.

- Ugye eljössz te is? – kérdezte kérlelve.

- Nem is tudom. – tettem le a tollam – Hol lesz?

- Az iskola hivatalos bulihelyén.

- Mik vannak? – nevettem el magam.

- Na? – türelmetlenkedik.

- Hát... Nem igazán az én világom.

- Kérlek, gyere. Nem akarok egyedül menni! – kulcsolta össze a kezét és már kezdte felvenni a térdelő pózt, amikor is beleegyeztem.

- Na, jó. De ha unalmas lesz, akkor egyből eljövünk.

- Ígérem. – tette a szívére a kezét, majd ujjongásban tört ki.

Hamar végeztünk az ebéddel, de ennek nem csak az volt az oka, hogy ehetetlen volt a menü, hanem, hogy nem akartam újra összefutni a sapis sráccal. Jobbnak láttam, ha elkerülöm. Azért jöttem, hogy valóra válthassam az álmaimat, nem pedig kiélni magam. De legbelül csak arra vágytam, hogy végre engem is valaki úgy szeressen, hogy akár meg is halna értem. Egy mindent elsöprő szerelmet akartam. De jól tudtam, hogy nem kezdhetek ki akárkivel. Muszáj türelmesnek lennem, ami elég nehéz, miközben a barátaid, csak arról tudnak ábrándozni, hogy milyen jó az, ha van valakid.

- Nem járhatsz Daviddal. – vetette oda nyersen Charlotte, amitől hirtelen félrenyeltem, és levegőért kapkodva –könnyek között- próbáltam szóhoz jutni.

- Hogy kivel? – ráncoltam a szemöldököm.

- A ,,sapis sráccal".

- Ugyan miért? – meredtem rá választ várva.