Szabadesés✔️

Fuss

Az elkövetkezendő napokban végig nyomott hangulatom volt. Egyszerűen nem hagyott nyugodni az aznap esti vitánk Daviddel. Az egyetemen, bár nem kerülhettük el egymást, levegőnek nézett. Ha pedig Cameronnal látott, megfordult és szabályosan elrohant előlem. Igyekeztem nem felvenni. De kit akarok én áltatni? Igenis megviselt.

Valamennyire persze kárpótolt az az idő, amit a barátommal töltöttem. Ahányszor csak tehettük, találkoztunk, leginkább délutánonként. Voltunk falat mászni, moziban, sétálóutcában, étteremben, bárokban. Igyekeztünk minél több időt együtt tölteni, bár ez olykor nehezen ment, mivel Cameron sokszor korán elment, mert tanulnia kellett.

Vasárnap estére is találkozót beszéltünk meg. De ez alaklommal sem mondta meg, mit tervez. Szerettem a meglepetéseket, és ezt ő tudta jól.

Miután beszálltam mellé a sportkocsiba csókkal köszöntöttem, majd becsatoltam magam a biztonsági övvel.

- Hová megyünk? – kérdeztem.

- Gondoltam most tarthatnánk egy ,,laza" napot. Átjöhetnél hozzám. Nézhetnénk egy filmet akár...

- Milyen filmet? – kérdeztem gyanakvóan, volt egy érzésem, hogy egy közös ,,filmezés" mögött más szándékai vannak.

- Amilyet csak szeretnél. De ha nem szeretnél, mehetünk máshova is. – mondta miközben a fülem mögé simította az egyik tincsemet.

- Nem, jó lesz. – mosolyodtam el.

Bólintott, majd beindította az autót, és már száguldottunk is a háza felé. A percekkel ezelőtti kételyeimet gyorsan el is hessegettem, hiszen Cameron nem olyan srác, aki csak ARRA hajtana. Nem, így ismertem meg.

A várost elhagyva, már egészen messze jártunk, mire újra házakat véltem felfedezni. Kivétel nélkül mindegyik inkább egy villának hatott, mintsem meghitt családi háznak. Cameron lelassított egy fehér boltíves vaskerítés előtt, melyen cifrás címer volt látható. A kapu egy gombnyomásra kinyílt, mi pedig szépen begurultunk.

Kisegített az autóbol, majd maga elé engedve, elindultunk a ház felé, melynek kertjében medence ékeskedett, elől szökőkút, és persze a tökéletes pázsit.

Cameron kinyitotta az ajtót, majd belépve még szebb látvány fogadott. A nappali mennyezetéről egy kristály csillár lógott le, ami alatt fehér bőr kanapé, és egy üveg dohányzóasztal ékeskedett, nem is beszélve a hozzáillő komódról, melyen egy hatalmas plazmatévé állt. A konyha a legmodernebb eszközökkel volt felszerelve, középen egy kis szigettel, ami mellett négy bárszék sorakozott. A lépcső a jobb oldalon volt, mely szintén üvegből készült, így jégpalota érzését keltve.

- A szüleim nincsenek itthon, így ha gondolod, nézhetjük lent is vagy a szobámban is a filmet.

- Szeretném látni a szobádat is, ha szabad... - mondtam körbenézve még egyszer a ,,palotán" .

Ahogy felértünk, rögtön egy hatalmas két szárnyú ajtóba ütköztünk, melyen két óriási rézfogganytyú díszített. Cameron kinyitotta előttem az ajtót, és kezét kinyújtva előre engedett.

Az ő szobája már eltért a ház stílusától. A fal kék volt, és az így fekete ágyneművel volt áthúzva, mely kissé sötétített az egyébként világos szobán. Bútor nem sok volt benne. Csupán egy íróasztal árválkodott az ablak alatt. Meg persze egy falra szerelt tévé.

- Nos, ez lenne. – tárta szét a karját.

Rámosolyogtam, majd odaléptem hozzá, kezemet a vállára téve. Lábujjhegyre álltam, hogy felérjem, és lágyan megcsókoltam. Ezek után távolabb húzódtam, hogy lássam az arcát, de ő újra magához vont, hogy újból megcsókolhasson, de immár érzékibben. Ez a csók már más volt, mint az eddigiek. Sokkal vadabb, kívánkozóbb.