Szabadesés✔️

Ugrás az ismeretlenbe

Hétfőn izgatottan keltem ki az ágyból, ugyanis ma volt az úszócsapat válogatója. Nagyon vágytam arra, hogy bekerüljek, hiszen gyerekkorom óta imádom a toronyugrást.

Órák után hosszas keresés után végre megtaláltam az uszodát, mely az egyetemen kívül volt. Az utca sarkán állt a hatalmas, legmodernebb felszereltséggel rendelkező épület, amit valaha láttam. Hatalmas üvegajtón mentem keresztül, és beérve bólintással jutalmaztam az elém táruló látványt. Jobbra volt a porta, melynél egy idős bácsi ücsörgött újságot olvasva. Balra érmek, kupák, csoportképek díszítették a fehér falat, dedikált úszódresszekkel és más ereklyékkel. Rögtön velem szemben egy széles üveglépcső emelkedett. Nem hiába az a magas tandíj, amit a diákok vagy szüleik havonta kipengetnek. Felmentem a lépcsőn majd balra fordulva észrevettem egy nyilat, ami az öltözők irányába mutatott. Beléptem a fehér ajtón, amin egy női úszódressz jelezte, hogy jó helyen járok.

A helység már szinte zsúfolásig megtelt, a versenyzőkkel, alig találtam magamnak helyet. Végül két szőke hajú lány közé sikerült bepréselnem magam, akik erre húzták a szájukat, de szerencsére gyorsan el is tűntek.

Fehér köntösömben kiléptem az öltözőből, hogy a medence felé vegyem az irányt, és nekikezdjek a bemelegítésnek.

Belöktem a lengőajtót, majd a legközelebbi akasztóra helyeztem a köntösöm, ám az úszósapkám még mindig nem vettem fel. Ez volt az egyetlen dolog, amit utáltam ebben a vizes sportban. Van, akinek ez egyáltalán jól áll?

Éppen neki is akartam kezdeni, amikor Charlotte rohant oda hozzám, már távolról integetve felém.

- Hát el tudtál jönni? – kérdeztem megörülve neki.

- Persze! Nem hagyhattam ki a pillanatot, amikor leúszol mindenkit. Akarom mondani leugrasz. – nevette el magát.

- Remélem igazad lesz. Nagyon izgulok. – mondtam egyik lábamról a másikra állva.

- Ne már! Megcsinálod! Gyerünk, mondd utánam!

- Charlotte nem hiszem, hogy ez..... – mondtam, de nem engedte, hogy befejezzem a mondatot.

- Megcsinálom! – kiabálta kissé túl hangosan.

- Jaj ne. Nem mondom..

- Mondjam hangosabban?

- Ne, ne! Megcsinálom! – mondtam és azt éreztem, hogy el is hiszem magamnak.

- Helyes! De most hagylak, hogy felkészülhess! – mondta majd felsietett a lelátóra.

Követtem a szemmel, mialatt karjaimmal hatalmas köröket írtam le a levegőben. Végigpásztáztam a kilátót, amikor megakadt a szemem egy páron.

Cameron volt az egyik szőke lánnyal, aki mellett öltöztem. Hirtelen düh és félelem fogott el mire megremegett a lábam. Ekkor észrevette, hogy nézem őket, és gúnyos mosolyra húzta a száját, majd felemelte a kezét, és szalutált. Kezemet annyira ökölbe szorítottam, hogy kezdett elfehéredni. Legszívesebben megint ágyékon rúgtam volna.

Elszámoltam 10ig majd lassan kifújtam a levegőt. Nem ér annyit, hogy felhúzzam magam rajta. Betettem a fülembe a füldugót, majd dús vörös hajam is begyömöszöltem a ronda úszósapka alá. Felkaptam az úszószemüvegem, és a tömegben álló edző felé vettem az irányt. Pont jókor értem oda, éppen akkor kezdte a válogató menetét egyeztetni.

- Hölgyeim először is köszöntök mindenkit. gyors számolás után úgy látom, húszan indulnak. Most mindenki húz egy számot, ami alapján el is dől a sorrend.