A busz hangos nyikorgások közepette megállt a szomszédos egyetem parkolójában, majd szép sorjában leszálltunk az idejét múlt járműről, és mély levegőt vettünk a büdös utastér kellemetlen levegője után.
Miss Roberts névsorolvasást tartott, leellenőrizve, hogy mindenki el tudott jönni. Persze itt volt az a lány, aki kissé nevetségesen bosszút esküdött nekem. Bár cseppet sem veszem fél vállról, mert az ilyenek mindenre képesek céljuk megvalósítása érdekében.
Charlotte és Annie mindent kiderített még az este és az utunk alatt róla, így felkészülten álltam vele szemben. Éppen a barátnőivel beszélgetett, és hangosan ecsetelte, hogy milyen fiúval jár éppen.
- Jessica Lewis? – olvasta az edző fel a nevét.
- Jelen. – válaszolt enyhe fölénnyel a hangjában, majd mellettem elhaladva hátradobta a haját.
- Hogy lehet valaki ennyire szerelmes önmagába? – kérdeztem a lányoktól, mire elnevettük magunkat.
- Szerencse, hogy nem lettem pompomlány. Ha én is egy lennék közületek, már rég nem lenne póthaja. – folytatta tovább Charlotte.
- Nehéz is volt kikönyörögni anyánál, hogy elkísérhess. – bökte vállba Annie.
Miután átöltöztünk, Miss Roberts kiterelt minket, hogy bemelegítsünk. A nézőtér már kezdett megtelni, javarészt lányokkal, akik egy röpke pillantás reményében várták a játékosokat.
Egy lánycsapat éppen selfiezett, egy másik pedig sminket igazítottak barátnőik takarásában, hogy tökéletesek lehessenek. Milyen vicces. Azt gondolják, hogy a fiúk a tökéleteset keresik, pedig csak a számukra tökéletes lányra várnak. Egy olyan lányra, aki megérti őket, aki maguk miatt szereti, és aki képes elviselni a rossz tulajdonságaikat és pont annyira szeretni őket, mint a jókat. Tehát nem létezik tökéletes lány, vagy tökéletes srác. Csak egymásnak tökéletes pár.
Annievel futni kezdtünk a pálya körül, majd mikor már kellőképpen elfáradtunk, megálltunk nyújtani, ugyanis a koreográfiánk tele van hajlékonysági elemekkel.
Minden perc elteltével egyre idegesebb lettem. Jessica végig engem figyelt az önelégült arcával, ami igencsak megrémített. Tudtam, hogy valami nagydologra készül, amiért könnyekkel fogok fizetni.
A srácok Charlotte bevallása szerint már megérkeztek, de a meccs előtt még az edzőjük eligazítást tart, hogy mindenki tudja a helyét. Az újabb embertömegekre mindig odakaptam a fejem, hátha köztük van David is, így kissé paranoiás hatást kelthettem, mert Annie furán nézett rám.
- Ő is itt lesz. – mondta, mintha a gondolataimban olvasna.
- Tudom. – válaszoltam komoran, miközben felhúztam a melegítőmet.
- Jól vagy? – kérdezte megérintve a vállamat.
- Igen. – villantottam életem legőszintébb műmosolyát.
Egy hatalmas dudaszó jelezte, hogy a mérkőzés hamarosan kezdődik. Charlotte hüvelykujjait feltartva bíztatott minket, miközben az ülőhelyek mögül előléptek a játékosok, és éljenzések közepette elfoglalták a számukra kijelölt padot.
- Lányok, ti a félidőben kerültök majd sorra, a hazai csapat bemutatója után. – biccentett a mellettünk lévő boksz irányába, ahol a rivális iskola élszurkoló csapata tartott megbeszélést.
YOU ARE READING
Szabadesés✔️
Teen FictionVolt már veled is, hogy váltig állítottad az ismerőseidnek, hogy milyen jó szinglinek lenni? Hogy így legalább van időd magadra, nem kell kötelezettséget vállalnod a pasid felé, és folyton megfelelni neki. Na igen. Aztán hazamész, és nézed a cuki vi...
