Epilógus

6.2K 472 89
                                    

Sors. Egy rövid szó, de mégis milyen súlyos jelentéssel jár. Különbözik, mert egyedi, annyira, hogy még magad sem tudod, számodra mit rejteget. Lehet az, család, ház, vagy gyerekek? Pénz, utazás, netántán szerelem? Semmi sem elképzelhetetlen.
De sajnos míg elérsz életed történetenek végére, bizony akadályok is felbukkannak, és kettészelik addigi életed, mint egy baleset, fájdalom és a halál, mely könyörtelen minden élőlénnyel.
Akármennyire is borzasztó, ezek a dolgok juttattak el oda, ahol most vagy, és ahol bizony lenned is kell.
Mert mi lenne veled, ha nem törték volna össze a szíved millió kis darabra, melyet oly nehéz volt újra összerakni? Mi lenne, ha a barátaid nem fordítottak volna hátat a bajban, amikor a legnagyobb szükséged lett volna rájuk? Mi lenne, ha nem láttál volna rosszat a világban? A válasz egyszerű: még ebben a percben is naiv lennél, és ez talán rosszabb, mintha néhány sebet szereztél volna, melyekre ha ránézel, az élet kemény leckéit látod visszatükröződni.
Történetem főszereplői számára a sors tragikus csavart vett, és elvette tőlük azt, ami a legfontosabb volt számukra. Egymást.
Írhattam volna azt is, hogy megmenekülnek, hogy minden jóra fordul. Írhattam volna, hogy Catherine David felé sétál az oltárhoz, majd gyerekeket szül. Írhattam volna, hogy minden jóra fordul. Hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Hogy happy end a vége. Hogy az életük úgy alakult, ahogy azt ők eltervezték.
De kérdezem én, ilyen a mi világunk?

Szabadesés✔️Where stories live. Discover now