Szabadesés✔️

Egy percnyi tökély

A buli utáni napon enyhe fejfájással ébredtem. Charlotte még javában szundikált a mellettem lévő ágyon. Ránéztem az órára, ami reggel tíz órát mutatott. Felkeltem, belebújtam a bolyhos mamuszomba, majd átléptem a konyhába, hogy egy jó erős kávét csináljak magamnak.

Mikor elkészült, magamra kaptam a kabátom, és kiültem az erkélyre, mivel hétágra sütött a nap, bár a leheletem meglátszott.

Miközben lassan kortyolgattam a bögrémből, átlapoztam az egyetem ez évi újságját, melyben a versenyek eredményeit, bálokat, rendezvényeket írták le.

A legtöbb cikk persze a sportról szólt, vele együtt az évfolyam legdögösebb pasijaival és persze a pompomlányokkal. A képeken azok a tanulók szerepeltek, akiket a minap a konditeremben láttam. Kétség nem fér hozzá, mindegyik tökéletes....kívül. Na de belül?

A hirdetések az újság végén hánykolódtak, melyeken én is majdnem átsiklottam, azonban az egyik igencsak felhívta a figyelmem: ,, Legyél te is Csikóhal" olvastam fel magamban a címet. Persze nem valami beöltözős találkozóra hívta fel a figyelmet, hanem az úszócsapat e hónapi válogató edzésére.

Elgondolkodva tettem le az újságot, miközben szomorúan láttam, hogy a kávésbögrém kiürült. Halkan elhúztam a terasz tolóajtóját és besurrantam egy újabb adagért, mire meglepődve tapasztaltam, hogy Charlotte már felkelt.

- Jó reggelt Csipkerózsika! – vigyorogtam rá.

- Hogy lehetsz te ennyire friss? – kérdezte kócos hajjal, miközben megdörzsölte a szemeit és elengedett egy hatalmas ásítást.

- Veled ellentétben én bírom a bulizást. – vetettem oda neki, húzva az agyát, mire válaszul nekem dobta a párnáját, amin mindketten nagyot nevettünk.

Délután kaptam egy sms-t Camerontól, hogy lenne-e kedvem találkozni vele, mivel szeretne kiengesztelni azért, amiért olyan hamar el kellett mennie. Természetesen belementem a randiba, és háromkor már a kolesz előtt várt a kocsijára támaszkodva.

- Szia Cathreine! – köszönt, majd egy leheletnyi csókot nyomott az arcomra.

- Hello Cameron. – pirultam el ettől a gesztustól.

- Nos, mehetünk?

- Hova? – kérdeztem megilletődve.

- Az meglepetés. – kacsintott rám.

Kinyitotta nekem az anyós ülés felöli ajtót, majd miután beültem, átment a másik oldalra, és ő is beszállt.

Biztosan vezetett. Nem szabálytalankodott, és nem is lépte át a sebességhatárt. Biztonságban éreztem mellette magam... és furcsa módon boldog is voltam. Mármint úgy boldog, mint még soha. Ilyet eddig nem éreztem. Ez valami egészen új volt. Ekkor megálltunk.

Cameron kiszállt, majd kinyitotta nekem is a kocsi ajtaját.

Átsétáltunk az út túloldalára, majd le a lejtőn, amikor is egy tóhoz értünk. Az egyik ösvényen elindultunk,hogy megkerüljük, miközben Cameron a tóról mesélt.

- Tudod, miért választottam ezt a helyet? – kérdezi, mire érdeklődően felé fordulok.

- Azt tartják, hogy aki megkerüli, lehet egy kívánsága a tó Hölgyétől.

- Te megkerülted már?

- Én igen. De gondoltam, te biztosan örülnél ennek. De ha hülyeségnek tartod, az sem baj. Badarság...