Act Like You Love Me (Befejezett)

13. fejezet

A suliba beérve Shawn már bent volt, és éppen Justinékkal beszélgetett, engem pedig majdnem elkapott a sírhatnék. Teljesen félreismertem Shawnt ebben a két hónapban, hiszen tényleg abba a bandába tartozik. Ő is ugyanolyan szívtelen, mint ők.

Mint mindig most is Amy mellé ültem, majd még egy pillantást vetettem Shawnra.

- Ne foglalkozz vele! Nem éri meg!- mondta Amy, én pedig elkaptam a tekintetemet Shawnról. Amynek és Ryannek tegnap csoportos videó hívással elmeséltem a tengerparton történteket, és egy alapos fejmosás után, hogy hogyan lehettem ekkora bolond, hogy elmeséltem Shawnak a titkomat, pátyolgatták lelkemet, majd úgy feküdtem le aludni, hogy én egy független lány vagyok, aki tojik Shawn, de ez romokba dőlt, mihelyst megláttam Shawnt a suliban.

Fehér pólójával és a rávett kék pulcsijával rögtön levett a lábamról. De az sem könnyítette meg a dolgot, hogy amikor becsöngettek, Shawn levágódott mögém, én pedig megéreztem az össze nem téveszthető dezodor és parfüm illatát.

Nem tudom, hogy a matek órából mennyi telhetett el, de a tanár megállás nélkül magyarázott, az én szemeim pedig alig bírtak nyitva maradni az unalomtól. Egyszer csak hátulról Shawn megkocogtatta a hátam, én pedig felé fordultam és egy cetlit adott nekem, én pedig összeráncolt szemöldökkel néztem rá, majd visszafordultam. Kibontottam a kis lapot, amire csak ennyi volt írva: sajnálom.

Hitetlenkedve fordultam hátra, majd vissza, és széttéptem a lapot, és újra a táblát néztem, amire a tanár már egy teljesen más feladatot írt fel. Majd még egy lapocska került a padomra, de azt már ide dobta. Komolyan, sajnálom- írta ezt a lapra.

- Komolyan, egy kicsikét jobban megerőltethetnéd magad!- fordultam felé mérgesen, de nem számoltam azzal, hogy hangosan mondom neki ezt.

- Ms. Morgan, valami baj van?- kérdezte a tanár, én pedig egy mosolyt erőltettem magamra, amit valljunk be, hogy most elég nehéz volt kicsikarnom magamból.

- Persze, tanárnő! Csak Shawn nem tudott szólni, hogy szüksége van tollra, hanem csak egyszerűen megrúgta a székemet, és arra mondtam, hogy jobban megerőltethetné magát.

- Igaz ez Mendes?- húzta fel a tanár a fél szemöldökét.

- Igen!- mondta mögöttem Shawn.

- Rendben. Mendes, te legközelebb ne rugdosd a széket, hanem szólj Sarahnak óra előtt, és ne az én órám értékes perceit vegyétek el!

És pár nap így telt el. Shawn próbált békülni, milliószor bocsánatot kért, de olyannyira megbántotta az érzéseimet, hogy egyszerűen képtelen voltam neki megbocsátani. Lehet, hogy neki nem számított semmit az a csók, de nekem igen, és a szívem apró darabokra hullott és nem hiszem, hogy egy bocsánatkérés javítana ezen a helyzeten.

Ezért inkább messziről elkerültem Shawnt, és kívülről az látszott, hogy túl vagyok a dolgon, de belül össze voltam törve és Amy és Ryan tartották bennem a lelket, valahányszor Shawn belépett a terembe, és egyenesen belenézett a szemembe vagy éppen egy levegőt kellett vele szívnom. Szóval a nap 10órájában...

Otthon persze, ahogy hazaértem valami depis számokat hallgattam, majd sírva aludtam el, amit anyu egyáltalán nem nézett jó szemmel, apu pedig egy „én megmondtam!" után pátyolgatta a lelkemet, amikor ideje engedte. Például elvitt shoppingolni, ami tőle hatalmas teljesítmény, tekintve, hogy ő egy bevásárló központban nem tud fél óránál tovább maradni, nem hogy egy ruhaboltban másfél órát...

És a szokásosnál többször mentem el anyuval és apuval moziba. Egyszóval mindent megtettek, hogy elfelejtsem Shawnt. De én szerencsétlen, ahogy egyedül maradtam, csak rá gondoltam, és éjjel csak is róla álmodtam.

A glee klubbon pedig szó szerint levegőnek néztem, és még Mr. Smith is észrevette, hogy valami nem stimmel, csak azt nem, hogy mi. Most mondjam azt neki, hogy Shawn egy gerinctelen állat, akit legszívesebben tökön vágnék?

Csütörtökön utolsó óra után Amyékkel lementünk az ének terembe, majd nem sokkal később Mr. Smith is megérkezett. Shawn is pár perccel később megjött, majd leült Ryan mellé.

- Rendben, akkor van olyan, aki szeretné elénekelni az eheti dalát?- kérdezte, Shawnal pedig egyszerre tettük fel a kezünket- oké, akkor legyünk udvariasak, és Sarah, gyere ki!- mondta mosolyogva, majd leült a székre, én pedig kiálltam.

- A Gives You Hell-t fogom elénekelni.

Ahogy elkezdődött a dal, elkezdtem ringatni a csípőm, majd egyre közelebb mentem Shawnhoz, és tudatni akartam vele, hogy neki éneklem a dalt, ha nem esett volna le neki elsőre. A dal végén felmutattam a középső ujjamat, majd belenéztem a szemébe, ő pedig alsó ajkába harapott.

- Öm, Sarah, ez egy nagyon szép szám volt. De miért ezt választottad?

- Azért Mr. Smith, mert kifejezi az érzéseimet- válaszoltam, de nem szakítottam meg Shawnal a szemkontaktust.