Act Like You Love Me (Befejezett)

25. fejezet

           

Egy hónapja járok Teddel, azóta Shawnal egy szót nem beszéltünk. Próbáltam felé közeledni, de ő mindig levegőnek nézett, ami bevallom fájt. Szeretem őt, és nagyon nehezen viselem azt, hogy valamilyen oknál fogva ellök magától. El akarom mondani, ami köztem és Justin között történt, hiszen, ha a fiú mondja el neki, olyannyira kiszínezheti a dolgot, hogy Shawn mégjobban megutál, amit nem bírnék ki.

- Kicsim, figyelsz rám?- zökkentett ki Ted a gondolataimból, én pedig felé kaptam a fejem.

- Bocsi, egy kicsit máshol jártak a gondolataim. Mit is mondtál?- néztem rá, ő pedig mosolyogva leült mellém, majd nyakamat kezdte el behinteni apró puszikkal.

- Mindent összepakoltál?- kérdezte két puszi között.

- Igen- motyogtam. Kényelmetlenül éreztem magamat, hiszen tudtam, hogy Ted mit akar, de én még nem voltam képes megadni neki. 1 hónapja járunk, nem érzem magam készen arra, hogy lefeküdjek vele. Meg persze biztosan közrejátszik Justin és a közöttem lévő ügy is még kilencedik év nyarán. Arrébb ültem, ő pedig összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

- Mi az?

- Azt hittem ezt már megbeszéltük- tettem keresztbe lábaimat, ő pedig közelebb csúszott hozzám, és combomat kezdte el simogatni.

- Pedig jó lenne. Hidd el, te is élveznéd- kezdte el újra puszikkal behinteni nyakamat, én pedig felálltam.

- Ted, én még nem állok készen erre!- kiabáltam, hiszen senki nem volt a házban, mert a szüleim ilyenkor még dolgoztak.

- Azért nem állsz készen, mert nem Shawn vagyok? Neki széjjel tennéd a lábaidat?- kérdezte ingerülten, én pedig összeráncoltam a szemöldökömet.

- Hogy jön ide Shawn?

- Szerinted nem jöttem rá, hogy bejött neked?- állt fel, és sétált felém, majd hajamat meghúzva érte el, hogy belenézzek szemébe- jegyezd meg, hogy te csak az enyém vagy, senki másé. Nem Shawné, hanem az enyém!- mondta tekintélyt parancsolóan, én pedig reszkettem a félelemtől. Soha nem láttam ilyennek- szeretlek Sarah, és pont ezért féltelek. Nem akarom, hogy másé legyél, csakis az enyém!- mondta, majd az ágyra lökött. Becsuktam a szemeimet, és felkészültem a legrosszabbra, amikor is ajtócsapódást hallottam. Kinyitottam szemeimet, és Ted hűlt helyét találtam, majd hallottam, hogy beindította a kocsi motorját és elhajt.

A sírás rögtön kitört belőlem, és hosszú percekig csak a zokogásomat lehetett hallani az egész házban. Úgy döntöttem, hogy lezuhanyozok, hátha az segít lenyugodni, és tisztán látni a dolgokat. Lehet én tettem valami olyat, amivel ezt kiérdemeltem?

Hagytam, hogy a meleg víz átjárja testemet, és visszagondoltam, hogy vajon mi válthatta ki ez Tednél. Miért féltékeny Shawnra? Hiszen ő csak barátként tekint rám, de kezdek félni, hogy a kapcsolatunk visszacsúszott olyanra, mint kilencedikben, hogy nem beszélünk egymáshoz.

És mi baja azzal, ha nekem anno még tetszett, amikor őt még nem is ismertem? Az a múlt és az akkori érzelmeimnek nem tudtam parancsolni.

Miért nem képes megérteni, hogy nem állok még készen arra, hogy lefeküdjek vele? Vagy talán el kéne mondanom neki a Justinos sztorit, hátha így megérti és elfogadja, döntésemet? De mi van, ha azzal nagyot esek a szemében? De Istenem, még csak 1hónapja vagyunk együtt, nem hiszem, hogy ennyi idő elég lett volna arra, hogy megismerjem, és magasabb szintre emeljem vele a kapcsolatomat.

Bevallom félek. Szükségem van Ryanre és Amyre, hogy ezt megvitassam. De legjobban Shawnra, akivel pár hónap alatt olyannyira jóban lettem, hogy most, hogy nincs velem, olyan, mint ha hiányozna egy részem.

Holnap megyünk osztálykirándulásra, ahol megpróbálok Shawnal beszélni, és megbeszélni vele, hogy miért ilyen elutasító velem. Mit tettem, ami miatt ennyire megharagudott rám?

Egy törülközőt csavartam testemre, és mentem be a szobámba, ahol megtörölköztem és megszárítottam a hajamat. A mobilom jelzett, hogy üzenetem jött, így kíváncsian megnéztem ki az. Ahogy megláttam az értesítőn Ted nevét, egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Szeretem őt, de ezzel a tettével olyannyira megijesztett, hogy elgondolkoztam, hogy biztos akarok-e vele ezen a napon még beszélni.

Ám a szívem győzedelmeskedett, így megnéztem Ted üzenetét: Szia, Sarah, bocsáss meg nekem, amit nálatok csináltam. Nem tudom mi ütött belém, de nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Remélem, megbocsátasz.

Elmosolyodtam. Bocsánatot kért, és én képes vagyok megbocsátani neki, hiszen úgy vagyok vele, hogy mindenki hibázik, miért Ted legyen a kivétel, így visszaírtam neki: Nem haragszom, én is nagyon szeretlek.