Act Like You Love Me (Befejezett)

40. fejezet

           

- Mégis mit érdekel téged, hogy ki kap meg?- kérdeztem, miután a sokk hatása után szóhoz tudtam jutni.

- Bassza meg!- dobbantott egyet és felállt- komolyan ennyire sötét vagy, vagy csak tetteted?- nézett rám, én pedig még mindig kérdőn fürkésztem őt- velem beszéltél először. Velem beszéltél át egy egész éjszakát! És egy kibebaszottul rossz lépésem után elveszítettelek! Majd jött Shawn. Aki a legjobb haverom volt. Vele jól elvoltál, én meg maradtam második az életében. Rajtad meg látszott, hogy sokkal jobban élvezed az ő társaságát, mint ahogy az én társaságomat élvezted! A kibaszott életbe is, kurvára féltékeny voltam! Jó volt ezt hallani? Majd jött ez a Ted gyerek, és azt sem tudtam ki a franc ő- kezdett fel-alá járkálni- utána összevesztetek Shawnal, és úgy voltam vele, hogy legalább visszakaptam a legjobb haveromat, te meg éled tovább a kis világodat. De akkor sem ment. Boldog voltál valaki mással, Shawn meg egész végig kínlódott. Majdnem megbocsájtott neked, amikor azt a „sajnálom" üzenetet küldted. Ekkor mondtam el neki ezt. Nem hagyhattam, hogy újra közel kerüljetek egymáshoz!- fejezte be, én pedig döbbenten néztem rá.

- Képes voltál tönkre tenni a kapcsolatunkat csak azért, mert neked nem tetszett, hogy mi jóban vagyunk?- néztem rá kérdőn, ő pedig idegesen beletúrt szőke hajába.

- Ez már nem csak baráti kapcsolat volt! Mind a ketten szerettétek egymást, én meg nem hagyhattam, hogy a legjobb haverom összejöjjön a volt barátnőmmel!

- Miért nem? Hiszen te engem nem csak megfektetni akartál?- fontam keresztbe karjaimat.

- Dehogyis! Tök jól elvoltam veled! És nem lett volna gyomrom premierben nézni, ahogy a legjobb haverom és a barátnője, aki nem mellesleg az exem, smárolnak!- felelte, én pedig döbbenten néztem rá.

- Te szerettél engem!

- Inkább mondjuk azt, hogy kedveltelek... vonzódtam hozzád... ínyemre voltál... megfeleltél az elvárásaimnak...

- Oké, értem!- fojtottam belé a szót- és miért kell tönkretenni az életemet ezért Justin? Mindenki azt hiszi, hogy egy ribanc vagyok, aki mindenkivel simán lefekszik! Kérlek, vond vissza, vagy nem is tudom...- néztem rá könyörögve, de ő csak szomorúan széttárta karjait.

- Most már nem tudok semmit sem tenni. Egyszer le fognak nyugodni a kedélyek...

- Mikor?- kérdeztem ingerülten- miután néhány srác megerőszakol a mosdóban?- néztem rá, ő pedig közeledni kezdett felém.

- Segítek!- fogta meg kezeimet, de én azon nyomban ki is rántottam enyéimet a fiú kezei közül.

- Nem kell a segítséged!- kezdtem el hátrálni- irtózom tőled!- néztem rá undorodva- és most menj! Egy menet ennyi idő alatt rég vége!- feleltem ridegen, ő pedig szólásra nyitotta volna a száját, de miután egy gyilkos nézéssel ajándékoztam meg, aprót biccentett, és kiment az ajtón.

Nem tudtam erre mit reagálni. Justin egy hatalmas szemétláda! Ez volt az egyetlen dolog, amiben biztos voltam. Képes volt tönkretenni mindent köztem és Shawn között, csak azért, mert nem tudta elviselni, hogy boldogabb voltam a fiúval, mint vele? Az igazat megvallva bárkivel sokkal boldogabb lennék, mint vele.

Miután kimentem a teremből, a csoport létszáma plusz egy fővel gazdagodott... Shawn volt ott és egy lesajnáló pillantással ajándékozott meg, amitől a szívem apró darabokra tört. Szégyelltem magamat, attól függetlenül, hogy tudtam, hogy Justin és köztem nem történt semmi... De Shawn nem tudta.

Lehajtott fejjel mentem vissza a terembe, és leültem Ryan mellé.

- Na, mi volt?- kérdezte, mire Amy is hátrafordult.

- Féltékeny- válaszoltam meg egy szóval, ők pedig összeráncolt szemöldökkel néztek rám- azért csinálta, mert nem volt képes elviselni azt, hogy én mással boldogabb vagyok. Főleg nem a legjobb haverjával.

Válaszomra mindketten döbbenten néztek rám, de nem kérdeztek semmit, hiszen látták, hogy milyen állapotban vagyok, ami miatt nagyon hálás voltam, hiszen még magamban is fel kellett dolgoznom azt, amit Justin mondott...

A kórus terembe belépve ugyanannyian voltunk, mint tavaly. Mr. Smith, Ryan, Amy, Shawn és én. Mr. Smith ahogy meglátott, halványan elmosolyodott, én pedig melegséget éreztem belül. Boldog volt, hogy jöttem és én is. Bántam, hogy tavaly év végén már elhanyagoltam a kórus próbákat.

Leültem a helyemre, majd Mr. Smith mosolyogva köszöntött minket újra, ám látszott rajta, hogy szomorú, hiszen arra számított, hogy még több ember fog jönni.

- Rendben, van olyan, aki készült mára egy dallal?- tette fel a kérdést, mire egyszerre tettem fel a kezemet Shawnal- ki kezd?- kérdezte Mr. Smith.

- Kezdek!- felelte Shawn, majd feltápászkodott a helyéről, és a kis színpadra felállt- ezt a dalt én írtam- túrt bele idegesen a hajába- és ez a dal az egyik kedvenceim között van és az egyik legfontosabb is, hiszen ezt egy személynek írtam. A mai nap után nem akartam elénekelni, de úgy voltam vele, ha már behoztam a gitáromat, akkor eléneklem- felelte, majd felkapta a hangszert.

- És mi a szám címe?- kérdezte a tanár, Shawn pedig kínosan elnevette magát.

- Treat You Better- válaszolta, majd elkezdte a dalt.

I'll stop time for you

The second you say you'd like me too

I just wanna give you the loving that you're missing

Baby, just to wake up with you

Nézett rám, miközben ezt a sorokat énekelte, én pedig ajkaimba haraptam.

I know I can treat you better than he can

And any girl like you deserves a gentleman

Give me a sign

Take my hand, we'll be fine

Promise I won't let you down

Just know that you don't

Have to do this alone

Promise I'll never let you down

Ezeket énekelve Shawn egyfolytában a szemembe nézett, mint ha arra utalt volna, hogy ez nekem íródott, ha nem esett volna le. Pedig rájöttem és kettős érzés kerített hatalmába. Vajon most is így érez? Vagy ez ami Ted és köztem történt csak egy ihlet forrás volt számára? És teljesen meglepett, hogy ezt nekem énekelte... hiszen én is neki szántam a dalomat...

Miután befejezte, mindannyian tapsolni kezdtünk, Mr. Smith még fel is állt, és odasétált hozzá, és megveregette a hátát.

- Neked Shawn, hatalmas tehetséged van ehhez!- mondta a tanár, Shawn pedig beletúrt dús, göndör barna hajába- Sarah?- fordult felém Mr. Smith.

- Igen?- kérdeztem.

- Te jössz!- felelte, én pedig helyet cseréltem Shawnal, így már én álltam ott, a színpadon.

- Én egy átdolgozást hoztam, hiszen egy saját szám írásához nincsen tehetségem- túrtam bele a hajamba-, de ez a szám pontosan leírja az érzéseimet. Ez egy Adele szám, a címe Make You Feel My Love- fejeztem be, Mr. Smith pedig aprót biccentett, jelezve, hogy kezdhetem.

Elindítottam a karaoke verzióját és el kezdtem énekelni. Csukott szemmel koncentráltam a dalra, aminek a hangulata magával ragadott, és a szám végeztével tűnt csak fel, hogy csukott szemmel énekeltem végig a dalt, és egy apró könnycsepp folyt le arcomról.

A végén meghajoltam, és egyedül csak Mr. Smith volt, aki tapsolt. Amy és Ryan a dal hangulatát próbálták feldolgozni, Shawn pedig le sem vette rólam a szemét, még akkor sem, amikor észrevettem, hogy figyel és belenéztem a barna szemeibe. Nem tudtam kiolvasni semmi érzelmet arcáról, teljesen közömbös volt, így nem tudtam, hogy rájött-e, hogy ezt a dalt neki címeztem, senki másnak.

Hogy érezze a szerelmemet...