Act Like You Love Me (Befejezett)

47. fejezet

           

Kivörösödött fejjel csuktam be magam után az a bejárati ajtót. Mielőtt még kiszálltam volna, Shawn utoljára magához húzott és egy hosszú csókcsatát vívtunk egymással, aminek a következménye a paradicsom piros fejem lett.

Levettem a cipőmet, és a konyhába mentem, ahol anyu éppen a zöldségeket pucolta. Köszöntem neki, majd a hűtőhöz sétáltam, hogy kivegyek belőle valami hideg innivalót.

- Na, milyen volt az este?- kérdezte, én pedig egy pillanatra lefagytam.

Soha nem hazudtam anyunak. De ha elmondanám neki, hogy milyen könnyen odaadtam magam Shawnak, ki fog akadni...

- Jól!- feleltem szűkszavúan, majd kivettem egy narancslevet és beletöltöttem a pulton lévő pohárba.

- Bővebben?- nézett rám.

- Nagyon jó volt!- válaszoltam, és megittam a kitöltött narancslevemet, majd mentem volna ki, ám megállított.

- Érdekel, hogy miért Shawn hozott haza- szólt utánam, én pedig megtorpantam, és hosszasan lehunytam a szememet.

Készülj anya, most jön az a rész, hogy most már nem vagyok szűz...

Majdnem egy órás beszélgetés után, anyu teljes sokkban dől neki a konyhapultnak.

- Szóval azt mondod, hogy ez a Ted egy szemétláda volt, aki csak elhitette, hogy szeret, hogy Shawnal kicseszhessen?

- Igen!- biccentettem.

- Te meg ezért leittad magad a sárga földig...

- Igen!

- Amy pedig felhívta Shawnt, hogy jöjjön érted, majd őket hazavitte, téged meg magához?

- Igen!- biccentettem.

- És elvette a szüzességed...

- Igen!- bólintottam, ő pedig kezével a homlokát kezdte el masszírozni, majd félőn rám nézett- szeretem őt anyu!- mondtam ki, ő pedig halványan elmosolyodott.

- Abban nem kételkedem. És Shawnban is teljes mértékben megbízom...

- De?- húztam fel kérdőn a szemöldököm.

- Ez nem volt gyors? Mármint mióta is vagytok együtt? Kevesebb, mint egy napja?

- Tudom, hogy azt hiszed, hogy elsiettük- álltam fel a székről és odasétáltam hozzá-, de Teddel együtt voltam több, mint három hónapig és nem éreztem ezt, mint Shawnál. Sőt az az érzés nagyon távol volt attól, amit most érzek- fogtam meg kezét, ő pedig belenézett a szemembe és hosszasan kifújta a levegőt.

- A te életed. Tégy úgy, ahogy szeretnél! De tudd, mi mindig itt leszünk neked!- mosolygott rám, én pedig viszonoztam.

- Szeretlek anya!- öleltem meg.

- Én is kicsim!- simogatta meg hátamat- és hogy fogjuk ezt mind elmondani apádnak?- szakította meg ezt a meghitt pillanatot.

- Nem tudom...

- Tudod, hogy Tedet is nehezen fogadta el. Shawnt megszerette, de ha megtudja, hogy elvette az egyetlen kislánya szüzességét, be fog vadulni.

- Tudom. Majd kiütjük akkor- feleltem, majd egyszerre nevettünk fel.

- Vacsoránál elmondod neki!- jelentette ki, én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Anyu, te meg akarsz engem ölni?

- Jobb korábban elmondani. Lehet nem veszi elő a vadászpuskát a szekrényből- válaszolta, majd újra egyszerre nevettünk fel.

Ezután anyunak segítettem megcsinálni a vacsorát. Az étel már a sütőben volt, így már anya az elhasznált tányérokat mosogatta.

- Arra gondoltam, hogy meghívhatnád Shawnt vacsorázni- mondta, mint ha ez tök normális dolog lenne.

- Anya, nem éppen a megfelelő alkalom lenne az, ha Shawnt is idehívnánk. Szegény apának fel kell dolgoznia azt, hogy összejöttem vele.

- Minden értelemben...- egészítette ki, én pedig kínosnak éreztem ezt a szituációt, hiszen mégiscsak az anyámmal beszélek erről.

- De ezt komolyan gondoltad?- dőltem neki a pultnak.

- Igen kicsim. Amúgy is régen láttuk Shawnt, és nem azt mondtad, hogy a szülei még nincsenek otthon? Miért legyen otthon egyedül, ha velünk is tud lenni!- válaszolta, én pedig igazat adva neki, elővettem a mobilomat és megnyomtam Shawn neve melletti hívás gombot.

- Igen?- szólt bele, amitől már a lepkék eszeveszett csapkodásba kezdtek a hasamban.

- Szia! Van programod ma estére?- kérdeztem, ő pedig hosszasan kifújta a levegőt.

- Nem is tudom. Úgy volt, hogy egy nagymellű végzős fog jönni hozzám...- felelte, ami miatt felnevettem- miért?

- Arra gondoltam, hogy átjöhetnél hozzánk vacsorázni.

- Rendben. A kedvedért áttetetem más időpontra a végzős csajt- válaszolta, amitől újra felnevettem.

- Lekötelezel!

- És mikorra menjek?

- 8-ra- feleltem, amikor már abba tudtam hagyni a nevetést.

- Rendben.

- Oké, akkor...

- Sarah!

- Igen?

- Szeretlek!- mondta, amitől a szívem hevesebben kezdett el verni.

- Én is téged Shawn!

Miután letettük a telefont, felmentem, hogy egy kicsit előkészülődjek az estére. Hiába jöttem össze Shawnal, nem akartam megkockáztatni azt, hogy ha otthonkában meglát, hazarohanjon és megszakítsa velem a kapcsolatot.

Miután befejeztem a készülődést, lementem a lépcsőn, ahol már anyu ajtót nyitott Shawnak, aki éppen egy virágcsokrot adott át neki.

Ahogy a fiú meglátott, elmosolyodott, én pedig karjaiba rohantam.

- Nemrég hozott haza. Szerintem nem volt több mint három órája- kacagott anyu, majd magunkra hagyott minket, én pedig mélyen beszívtam az illatát, majd egy hosszú csókot adtunk egymásnak.

- Apu még nem tudja, hogy együtt vagyunk- fogtuk meg egymás kezét, majd a konyha irányába kezdtem el vezetni, nem mint ha nem járt volna már itt többször is- de most megfogja.

- Vadászpuska?

- Lelakatoltam a szekrényt, amelyben tárolja- feleltem, ő pedig aprót bólintott, majd beléptünk a konyhába, ahol apu éppen a pultra helyezte a sütőből kivett kész csirkét.

Érkezésünkkor felénk nézett, majd amikor meglátta az összekulcsolt kezünket, lefagyott. Én pedig vártam, hogy mit fog rá szólni.

Bárcsak ennyi történt volna azon az estén...