Act Like You Love Me (Befejezett)

45. fejezet

- Sarah, nem akarlak megbántani- nézett bele újra a szemembe, és eleresztette kezemet.

- Nem fogsz Shawn!- ráztam meg nemlegesen a fejemet, de még mindig egymás szemébe néztünk.

- Nem akarom, hogy velem legyél!- mondta ki, amitől ledermedtem, és a szívem apró darabokra hullott- én nem vagyok elég jó hozzád!

- Most megint kezded?- néztem bele a szemébe, de ő megszakította a szemkontaktust, és a földet nézte.

- Igen. Mert tudom, hogy találsz egy férfit, aki melletted áll és ott lesz neked!- pillantott a szemembe, nekem pedig egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.

- És mi van, ha azt mondom, hogy nem kell más férfi, csak te?- kérdeztem vissza, ő pedig beletúrt barna hajába.

- Nem hittem neked...

- De most már hiszel nekem, nem?- kérdeztem, ő pedig aprót bólintott, amitől a szívem gyorsabban kezdett el verni- csak is ez számít Shawn!- közeledtem felé, ő pedig le sem vette rólam a szemét- azt akarom, hogy velem legyél örökké!- álltam meg előtte és éreztem, hogy szaporábban kezdi el venni a levegőt- szeretlek Shawn!- mondtam ki azt, amit már rég el kellett volna mondanom.

Shawn, mintha csak erre várt volna, hitetlenül elmosolyodott, majd magához húzott és megcsókolt. Ez a csók olyan volt, mint ha belesűrítette volna minden együtt töltött perceinket, veszekedéseinket, amikor nem beszéltünk egymással hosszú ideig, és a mostanit, amikor Justin belekavart a kapcsolatunkba. Olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy azt hittem elájulok. A hasamban a lepkék őrült csapkodásba kezdtek, a lábaim megremegtek, így áldottam Shawnt, hogy olyannyira magához húzott, hogy ha akartam volna se tudtam volna elesni. El se hittem, hogy ez megtörténik. Miután összejöttem Teddel, álmodni sem tudtam volna arról, hogy én egyszer itt fogok állni a Mendes ház konyhájában, és Shawnal csókolózni fogok! Ha valaki ezt mondta volna nekem pár napja, tutira kinevettem volna, hiszen ez az egész teljesen szürreális. De mégis megtörtént.

Én Sarah Morgan csókolózok Shawn Mendessel!

Miután elváltunk, Shawn halvány mosolyra húzta a száját.

- Hányás íze van a szádnak!- felelte, én pedig egy pillanatra ledöbbentem, majd nevetve megcsaptam a kezét- héj!- háborodott fel.

- Most tönkretetted a romantikus pillanatot!- tettem keresztbe karomat, mire ő nevetve átkarolt, és belepuszilt a nyakamba, amitől megborzongtam.

- El se tudod képzelni mióta vártam ezt az alkalmat. Hogy megcsókolhassalak, hogy puszival hintsem be a tested minden egyes terültét- kezdte el puszilni a vállamat, amitől libabőrös lettem, és a hasamban lévő lepkék újból őrült csapkodásba kezdtek.

- Valaki korán reggel milyen kanos!- fordultam felé, ő pedig egy pimasz mosollyal ajándékozott meg.

- Ezt te váltod ki- felelte, én pedig a szemeimet kezdtem el forgatni.

- Ez egy olyan elcsépelt szöveg. Miért nem azt mondod, hogy gyere fel a szobámba, megmutatom az origami gyűjteményemet?- kérdeztem, mire felnevetett.

- Milyen pózban szeretnél origamizni?- húzta fel az egyik szemöldökét, én pedig csak felnevettem.

- Nem vagyok annyira jó origamiba. Egyszer megtaníthatnál- túrtam bele barna göndör hajába, amitől egy halk sóhaj kúszott ki a száján.

- Állok rendelkezésedre!- válaszolta, én pedig elmosolyodtam.

- Majd pár hónap múlva hívlak!- adtam egy gyors puszit a szájára, majd indultam volna fel a fürdőbe, de elkapta karomat, és visszahúzott.

- Szeretlek Sarah!- mondta ki, amitől gyorsabban kezdett el verni a szívem.

- Pompás! Mikor eszünk?- kérdeztem, mint ha az előbbi mondata tök normális lett volna, ő pedig kínosan felnevetett.

- Megőrjítesz te lány!

- Igen?- mosolyodtam el, majd hosszasan megcsókoltam.

Miután nagy nehezen, de rávettem Shawnt, hogy engedjen be a fürdőbe, ahova nem jöhet velem, gyorsan rendbe szettem magamat. Megfürödtem, majd Shawntól kaptam egy pólót, és egy melegítőnadrágot, majd egy fogkefével is megajándékozott, mondván, mostantól több időt fogok itt eltölteni, kell nekem egy saját fogkefe. Így megmostam a fogamat, majd miután megtöröltem egy törülközővel az arcomat, belenéztem a tükörbe.

Ha valaki most látna engem, nem tudná elmondani azt, hogy én másnapos vagyok. Az arcom kisimult és akaratom ellenére, de mindig mosolygok. Bele se tudok gondolni abba, hogy akkor ő és én... hogy mi együtt vagyunk. Vagy nem vagyunk? Ha belegondolok, egyáltalán nem mondtuk ki azt, hogy együtt vagyunk. Lehet, hogy nem vagyunk... Vagy lehet, hogy csak túlreagálom az egészet?

Miután kiléptem Shawn fürdőszobájából, a koszos ruhámat rádobtam a kanapéra, ám ekkor megpillantottam valamit... egy fekete melltartó volt hanyagul ledobva a kanapé alá, ami miatt a szívem összefacsarodott... tudtam, hogy visszatért a régi egy éjszakás kalandjaihoz, de ez most mégis elég rosszul érintett. Ránéztem az ágyára, és elképzeltem, hogy vajon hány lány feküdhetett már abban az ágyban, hányan szorongatták a takarót, miközben Shawn nevét kiabálták...

Becsuktam a szemeimet, és hosszan kifújtam a levegőt. Összefacsarodott a szívem, ha arra gondoltam, hány lány fordult meg ebbe a szobába. Hányan feküdtek azon a kanapén, hányan zuhanyoztak Shawn zuhanyzójában, ahol az előbb még én voltam.

- Sarah?- zavarta meg gondolataimat Shawn- minden rendben?- kérdezte, én pedig próbáltam minél hihetőbb mosolyt varázsolni arcomra.

- Persze!- feleltem, majd újra tekintetem a padlón lévő melltartóra irányult, mire Shawn is afelé nézett, majd döbbent arcot vágott.

- Ó, bassza meg!