Act Like You Love Me (Befejezett)

29. fejezet

A suliban az évvége miatt már a tanárok sem nagyon akartak tanítani, így szabad foglalkozás volt a legtöbb órán. Volt olyan tanár, aki egy egész órát arra áldozott be, hogy a két év múlva esedékes érettségire beijesszen minket. Komolyan, miért jó az, ha tök ideges leszek, ha az érettségire gondolok?

- Mikor mész fogorvoshoz?- kérdezte hosszú szünetben Amy, majd beleharapott a rántott húsos szendvicsébe, amit a büfében vett.

- Elvileg ma, szóval eléggé várom már. Utáltam belenézni a tükörbe, mert mindig a fogamra vándorolt a tekintetem- válaszoltam.

- És Ted mit szólt hozzá?- kérdezte Ryan.

- Próbált nyugtatgatni- füllentettem.

- Olyan jó neked, hogy ilyen pasid van, mint Ő. Kedves, szeret téged és már önálló. Komolyan, megfogtad vele az Isten lábát! Nekem miért nem lehet ilyen pasim?- kezdett el nyávogni Amy, mire Ryan a hátát kezdte el simogatni.

- Majd egyszer Amy, eljön a mi hercegünk is!- mondta, én pedig felnevettem.

- Amúgy milyen dalt választottatok az utolsó kórusra?- kérdezte Amy, én pedig kínosan ajkaimat harapdáltam. Teljesen elfelejtettem.

- Én a Don't Stop Me Now-ot fogom énekelni. Senki sem állíthat meg, hogy elmenjek szünetre!- kezdett el tapsikolni Ryan, mire Amy felnevetett- és te?

- Nem mondom el!- kapta be az utolsó falatot, majd felállt és a kukához sétált.

- Héj, én is elmondtam! Legalább a címét mondd el!- könyörgött Ryan, Amy pedig felnevetett.

- Belőlem nem fogod kiszedni. Majd meglátod a kóruson- ült vissza a helyére.

- Sarah?- fordult felém Ryan.

- Igen?- néztem rá.

- Te mit fogsz elénekelni?- kérdezte, én pedig alsó ajkamba haraptam.

- Az a helyzet, hogy nem igen volt időm a kórussal foglalkozni. Vagy tanultam, vagy Ted-del voltam- válaszoltam. Amy keresztbefonta karjait, Ryan meg rosszallóan nézett rám.

- Sarah, több mint egy hónapja nem jársz kórusra. Hogy akarsz a zenével foglalkozni a jövőben, ha még ennyi sem fér bele?- kérdezte Ryan, én pedig beletúrtam hajamba.

- Sajnálom, rendben?

- Lehet, hogy még sincs jó hatással rád Ted! Amióta együtt vagytok, nem foglalkozol a kórussal, és minket is elhanyagolsz!- mondta mérgesen Amy.

- Dehogyis! Most is veletek vagyok.

- Suli időben. De azután nem- vette át a szót Ryan- Sarah, mi szeretünk, és nem akarunk elveszíteni!

- Nem is fogtok!- feleltem, mire megszólalt a csengő.

- Igen? Mert mi úgy érezzük!- fordult a tábla felé, én pedig hátradőltem a széken.

Órák után bepakoltam minden holmimat a táskámba, majd indultam le a lépcsőn. A táskámból előhúztam a cigarettás dobozt, és kivettem belőle az öngyújtót és egy szál cigit, majd a dobozt visszatettem a helyére... vagyis próbáltam, mert nem tudtam visszacipzárazni a táskámat.

- Baszki!- motyogtam, majd egy ablakpárkánynál megálltam, és orvosoltam a helyzetet.

- Sarah?- hallottam meg egy ismerős hangot, amitől a szívem hevesebben kezdett el verni.

Egész nap nem beszéltünk egymással, még a tudomásáról sem akartam tudni. Haragudtam rá, hogy a játékszere voltam hosszú ideig, ám azért még jobban, hogy ilyen hatást vált ki nálam már az, ha a nevemet kimondja.

Hosszan kifújtam a levegőt, majd felé fordultam. Egy fekete nadrágot, egy fehér pólót és a focicsapat egyen pulcsiját viselte, barna haja most rendezetten állt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt helyes. Sőt. Piszok helyes volt.

- Igen?- kérdeztem. Hallottam, ahogy hangom megremegett.

- Hova mész?- érdeklődött, le sem véve tekintetét az enyémről.

- Haza- válaszoltam, ő pedig lehajtotta a fejét.

- Megváltoztál.

- Ezt pont te mondod!- feleltem ingerülten.

- Sarah, megértem, hogy haragszol rám, de csak ezért a jövődet ne tedd tönkre. Tudom, hogy milyen egyetemre akarsz menni, és ebben Mr. Smith tudna segíteni.

- Azt hiszed, hogy miattad nem megyek?- nevettem el magamat- Shawn, vedd már észre, hogy nem körülötted forog a világ!

- Azt akarom, hogy jó legyen neked!

- Honnan tudod, hogy mi a jó nekem?- húztam fel kérdőn a fél szemöldököm, az ő tekintete pedig a kezemben lévő tárgyra irányult. Baszki...

- Ezt ugye nem? – ráncolta össze a szemöldökét- mondd, hogy ez nem igazi!

- Shawn...- kezdtem, de belém fojtotta a szót.

- Mondd, az idióta unokatesóm vett rá erre?- kérdezte ingerülten.

- Shawn...

- MONDD!- kiabálta idegesen, amitől annyira megijedtem, hogy éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le arcomon- szóval igen!- túrt bele idegesen hajába, majd megindult a kijárat felé.

- Shawn!- futottam utána, de, mint aki meg sem hallotta, gyorsabban kezdett el menni, majd beült a kocsijába és rám sem nézve elhajtott...