Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

2.rész: Testőr

  -Hé! Angela Store? -kérdezte tőlem egy magas és viszonylag elég helyes srác aki elállta az utamat. Én meg beleütköztem. Ilyen az én szerencsém.  

Nem néztem a szemébe a földet bámultam, próbáltam kikerülni mentem jobbra de akkor is elém állt mentem balra de szintúgy elém jött. A futás mellett döntöttem próbáltam kicselezni sikertelenül.

-Gondoltam hogy te vagy. -mosolygott miközben visszarántott a kapucnimnál fogva.
-Te nem tanultál fegyelmet? Szerinted így kell bánni egy lánnyal? -néztem rá kérdően miközben megigazítottam a pulcsim.

Barom. Barom. Barom. Egyre csak ezeket a szavakat tudtam ismételgetni. Aish nagyon idegesítő..

-A nevem David Brooks. A te személyes testő-
-Nem félek, tanultam önvédelmet! -szakítottam félbe és támadó pozícióba álltam. Meg is próbáltam rá támadni.
-Vicces lány vagy. -ahogy kimondta már a földön feküdtem.

Hasznavehetetlen volt a támadásom, még magamat se bírom megvédeni. Kiakasztó. Cortez hogy taníthattál ilyen szar támadási pozíciót? -gondoltam magamban miközben ott feküdtem kétségbeesetten a földön.

-Fel kelsz ma még a földről? - nyújtotta a kezét felém.
Elcsaptam a kezét és leporoltam magam.
-Milyen makacs vagy. -mondta David.
-Térjünk a lényegre. Ki vagy te? -néztem rá felvont szemöldökkel.
-A személyes testőröd. -mondta egyhangúan.
-Testőr?? Minek nekem testőr? Te megvagy veszve? Megtudom magam védeni.. -morogtam hangosabb hangnembe.
-Úgy ahogy az előbb? -nézett mérgesen.
-Az..Az csak bemelegítés volt.. -improvizáltam.
-Szállj fel. Vissza viszlek a főnökhöz. -mutatott a motorjára.
-Csábító... de isten ments hogy veled menjek. A gyaloglás valahogy jobban tetszik -mosolyogtam rá gúnyosan. 
-A bokád. -vágta rá David.
-Hm? -fordultam vissza.
Honnan tudta hogy fáj a bokám, miközben semmi arra utaló jelt nem adtam neki? 
-Tényleg 1 órát akarsz gyalogolni olyan bokával?
-Tévedsz.. nem fáj a bokám. -hazudtam. 
-Akkor én megyek is. -szállt fel a motorra.

Most mit csináljak? Ha gyaloglok holnapig se érek haza még járni is alig tudok.. mit csináljak? -ütögettem a fejem idegiségembe.

-Várj... -azzal felültem a háta mögé. Nem örültem hogy így döntök de nem volt más választásom. Átkaroltam hogy kapaszkodjak.

-Nicsak, nicsak .. kivel jöttél? Tán a pasid?-villantott egy perverz mosolyt felém Cortez. 
-Hát én ennyire nem örülök neki. -szóltam vissza bunkón és "le vállaltam". Rögtön apa dolgozó szobájába vettem az irányt. 
-Miért követsz? -förmedtem Davidra.
-A testőrnek ez a dolga nem tudod? -nézett rám kérdően.

Ökölbe szorítottam a kezeim. Egy hajszál választott el attól a döntésemtől hogy ne verjek be neki egyet. Még hülyének is nehéz.. Nagy levegőt vettem és beléptem apa szobájába.

-Történt valami? -nézett rám az apám.
-Igen nagyon is történt. Az ott! -mutattam rá Davidra.
-Ezt már egyszer megbeszéltük. -vette le a szemüvegét az apám.
-De már akkor is megmondtam hogy nincs szükségem arra hogy valaki folyvást a nyakamba lógjon. -néztem rá szigorúan.
-Nem tudod magad megvédeni. -vágott vissza.
-De Cortez majd.. 
-Semmi Cortez! Neked testőr kell és kész. -mordult rám.
-És akkor szerinted hogy fogom át venni a helyedet? 
-Ki mondta hogy neked fogom átadni? Mondtam hogy szeretném ha ebből az egész dologból kimaradnál. -sóhajtott.
-Nem dughatom a fejemet a homokba! -mérgesen sétáltam ki a szobából.

Az eszem megáll. Nem elég hogy testőrt állít mellém, de még a helyét is másnak adná. Persze mert én csak úgy vagyok és kész...

-Mi a baj kicsi lány? -nézett aggódóan Jason. -V-Várj ki az ott a hátad mögött? -mutatott Davidre.
-Szerinted? -sóhajtottam egyet. 

-A főnök testőrt fogadott melléd? -nézett Emmet. 
-Uhaa új kolléga -vágta hátba Cortez üdvözlésképpen.
Jason szúrós pillantásokat vetett Davidre.