Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

4.rész: A szív hangja

David ott állt az ajtónál, és mintha jelezni próbált volna valamit..

Most én vagyok a hülye ? Vagy ez tényleg jelezni akar valamit? -néztem rá furán.

A fiuktól elköszöntem és oda battyogtam a lépcsőhöz ami a padláshoz vezetett.

-Kérlek.. -reménykedtem hogy feltudjak menni a lépcsőn hogy elérhessem a szobám. Ez is sikertelenül.. leültem a falhoz és a térdeimre tettem a fejem. Hirtelen felnéztem és láttam hogy két kék szempár figyel velem egy fej magasságba.

-Áhh. megijesztettél.. -felugrottam.
-Ne haragudj megnéztem hogy még életben vagy e -zavarodottságába vakarta a tarkóját.
-Lehet jobb lenne ha már nem.. viccet félretéve -mondtam szomorúan.
-Segítsek felmenni? -kérdezte David.
-Nem kell. -mondtam.

Megindultam a lépcső felé a korlátba kapaszkodva de megcsúszott a lábam. Éreztem ahogy zuhanok csak egy pillanat volt az egész és egy hang..

-Vigyázz! -kiáltotta David.

Megmentett... végül olyan pózba érzetünk hogy ő feküdt hanyatt én meg rajta. Iszonyatosan zavarba jöttem..pár centi választotta el a szánkat egymástól. A szívem kihagyott egy ütemet.. ekkor kezdődött minden..

-Beismerem tényleg eléggé ügyetlen vagy! -nevetett David.
-Én.. köszönöm. -még én is meglepődtem amit mondtam.

Ahogy felértünk szaladt a szembe lévő szobába valószínűleg ez lett a szobája ideiglenesen..

-Itt vagy? -az ajtó résnyire ki volt nyitva láttam ahogy leveszi a zakót és a fehér ingét. Iszonyatosan izmos volt a felső teste de a hátán varrás volt és láttam hogy vérzett. Ekkor kaptam észbe hogy miattam vérzik a háta. Nem bírtam ki. Besétáltam a szobájába és hirtelen megálltam. Még vissza fordulhatok... mit csinálok már megint?

-Mit keresel itt? -nézett rám majdhogy nem szigorúan.
-Add ide! -elsőnek megdermedtem de kikaptam a kezéből a kötést és a fertőtlenítőt.
-Ssz. -ahogy hozzáértem a vizes ruhaanyaggal, felszisszent.
-Ti meg mit csináltok? -nézett rám apám ahogy benyitott.
Ijedtemben felugrottam.
-Leápolom a sebeit. -mondtam.
-Még csak 3 napja..és már jól kiegészítitek egymást -kuncogott az apám, és becsukta az ajtót.
-Nem semmi a főnök. -mondta David.
-Tényleg nem -ráztam meg a fejem.

Ahogy végeztem a fertőtlenítéssel és a bekötözéssel leültünk az ágyára.

-Ha már itt vagyok mondj valamit magadról.. alig tudok rólad valamit. -mondtam szinte rá parancsolva.
-Eddig még leakartál koptatni, kirúgatni most meg érdeklődsz felőlem? -nevette el magát.
-Nem ez nem az csak.. -félbe szakított.
-Csak már nem fogsz kirúgatni. Ez haladás. -fejezte be a mondatomat.
-Hagynád hogy egyszer végig mondjak valamit? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Túl sokat beszélsz. -mosolyodott el miközben hátra dőlt az ágyára.
-Kösz... -morogtam rá.
-22 éves vagyok.
-Huha most aztán ezzel a ténnyel gazdagabb lettem. -forgattam a szemeim.
Elmosolyodott.
-Idősebbnek hittelek.. kinézel vagy 26-nak. -bosszúból visszavágtam.
-Azért ennyire nem kell bosszúskodni. -mondta. Felálltam és kisétáltam a szobájából magam után csuktam a szoba ajtaját.

Mi ez az érzés? Neki dőltem az ajtajának és a kezeimet a szívemhez szorítottam. Ez nem lehet. Miért vagyok ennyire boldog? Áhh biztos csak hormon.. faszom a hormonokba.
Nem szeretem őt, kifogom rúgatni is auch.. idegesítő.

1 héttel később..

-Tudom hol vannak a gyémàntok, sràcok készüljetek akció lesz! -mondta izgatottan Cortez miközben szaladt le hozzànk a pincébe a címmel a kezébe.