Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

10.rész: Váratlan fájdalom

Reggel arra keltem hogy iszonyat hűvös volt és a reggeli szél simogatta meg az arcomat. 

-Elkések! -ugrottam ki az ágyból, na jó inkább másztam ki. Gyorsan rendbe tettem magam és a leggyorsabban rohantam a lépcső felé. Meg is botlottam majdnem.

-Hova sietsz? -nézett rám Cortez aki a füves cigijét próbálta meggyújtani de elromlott az öngyújtó.
-Ismersz olyat hogy suli? Tudod.. -mosolyodtam el.
-De már rég elkéstél nagy fejű. -vágott vissza vigyorral.
-Mennyi az idő?
-8:30
-Ajj.. David hol van? -kérdeztem sietősen, Cortez az ablak felé mutatott jelezve hogy kint van.
-Köszi, szia. -indultam el de gyors lépéssel vissza fordultam és kivettem a cigit a szájából.
-Ezt most miért? -nézte szomorúan ahogy a földön taposom és kidobom a kukába.
-Nem rég jöttél vissza a kórházból. -vágtam rá azzal gyors mozdulattal ki futottam az ajtón és szél sebesen néztem szét.

-Azt hittem ma már ki sem jössz. -félmosollyal nézett David.
-Nagyon vicces vagy. Felkelthettél volna. -közben indította be a motort.
-Hogy azt dobáld hozzám hogy "hülye perverz, takarodj a szobámból"? 
-Az már régen volt. -néztem rá furán.

-Nem jössz? -szálltam le a motorról Davidra nézve.
-Még van egy kis elintézni valóm. 
-Ohh o-oké.. -adtam a hamis mosolyt és be ballagtam a suliba.

-Angele! -szólt utánam egy vékony  hang.
-Chh na hol van a te barátod? -Azt hitted ennyivel megúszod? -nézett rám a suli egyik legnépszerűbb lánya.
-Neked meg mi bajod van? -csaptam be a szekrény ajtót
-Ohhaaa -egyre több diák gyűlt körénk. Egy csattanás és a földön térdeltem. Megpofozott és fel szakadt a szám. Éreztem hogy folyik a vér a számból. Az egész diák sereg rajtam röhögött sosem gondoltam volna hogy ez megtörténhet velem. Sofia csak ott állt és nézett. Nem  segített. Egyedül hagyott. Ennyit az igaz barátságról. Nem bírom tovább. Hazamegyek.

-Angelaaa -ugrott az ajtóba Cortez mint egy kisgyerek. Gyorsan a számhoz kaptam a kezem hogy ne lássa.
-Mondd. -dobtam le a táskám a földre.
-Mit csinálsz?
-S-Semmit csak kicsit hányingerem van. -füllentettem.
-Terhes vagy?? -nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Dehogy is! -ütöttem belé.
-Jön a kicsi Angele vagy a kicsi David!! -ujjongott.
-Idióta nem beszélj ilyen baromságokat! -gyors felszaladtam a szobámba.

-Most megsértettem? -kérdezte Cortez halk hangnembe maga elé bámulva aztán megvonta a vállát és kihúzta a zsebéből a cigit, a hűtő felé vette az irányt, kivette borral teli üveget és behuppant a kanapéra.

-Szerencsére nem jött utánam.. -sóhajtottam és becsuktam magam mögött az ajtót. Ijedtemben felugrottam és a számhoz kaptam a kezem a takarás miatt.
-Mit csinálsz a szobámba David? -nyeltem egy nagyot.

Elkezdett felém lépéseket tenni, megfogta a kezemet amivel  számat takartam és elemelte onnan a kezem. 

-Hát ez?? -nézett rám ideges tekintettel és letörölte a a hüvelykujjával a vért a számról.
-Ohh csak felbotlottam a tesi órán. -hazudtam.
-Úgy hogy még az arcod is be van lilulva? Mellesleg ma nem is volt  tesi óra. -nézett mélyen a szemebe.
Őt nem lehet átverni..
-De.. na most menj tanulnom kell. -már könnyeztem be ezért hátra fordultam és a könyveimet pakolgattam közben. Ki is ment a szobámból idegesen.

Másnap..

-Ma sem jössz be a suliba? -kérdeztem miközben szálltam le a motorról.
-Tán nem hiányzom?Nézz rám. -fogta meg a karomat jelezve hogy forduljak meg.