Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

6.rész: A múlt fájdalmai

Cortez-t óvatosan beraktuk a kocsiba és elhajtottunk. Beültem David háta mögé a motoron és szorosan átöleltem.

Éreztem hogy a hideg szél fújja a hajamat a motoron, a sebességet is túlléptük. Egyenesen a kórház felé tartottunk. Nem hagyhatom elveszíteni. Anyámat cserben hagytam de őt nem fogom...

-Kérem várakozzanak itt! Műtéti beavatkozás kell most rögtön. -szólalt fel a főorvos. 

Fel alá járkáltam, miközben fogtam a fejemet. Jason és Emmet nem tudott megszólalni ahogy én se mintha egy gombóc lenne a torkunkba.

-A főnök nemsokára ideér. -nyögte ki Emmet.
-Mi? -Ahogy kimondtam már rontott is be az ajtón.
-Ezt nem hiszem el! Mindent nekem kell megcsinálni? -mérgelődött miközben belerúgott a falba.
-Sajnáljuk főnök.. -hajtotta le a fejét Jason.
-Sajnálhatjátok is. -kiabált rá. -Angela miért vérzik a karod?!
-Én.. öhm.. -annyira megijedtem hogy próbáltam improvizálni de sikertelenül.
-Velünk volt az akción.. -mondta ki nehezen Emmet.

Most tuti végem.. 

-Ez igaz? -szúrós pillantást vetett rám.
-I-igen.. -mondtam, nagyot nyeltem.
-Megmondtam hogy nem folyhatsz bele ebbe az ügybe! Ellenszegülsz? Mióta lettél ilyen mióta anyád meghalt mi? -förmedt rám.
-Én nem... csak segíteni akartam. -hajtottam le a fejem.
-Jöjjön már egy orvos! -tombolt a "fekete farkas". 
-Majd én ellátom a sebeit. Miattam sebesült meg. -vállalta a felelősséget David.
-Azt ajánlom is. Minek vagy testőr ha nem tudod megvédeni? -ordibálta le az apám.
-N-Nem ő tehet róla! -szinte már sírva kiabáltam.
-Fogd be! Ha most látna anyád,  nem lenne rád büszke. -jelentette ki.
-Ne hozd ide anyát! Szerinted én büszke vagyok hogy egy maffiózó az apám? És hogy miattad nem tudok normális életet élni?  -ordítottam.

Egy nagy csattanás és a földön landoltam. Apám ökölbe szorított kezekkel sétált ki. Én meg csak az arcomat tudtam fogni az egyik kezemmel és a földet bámultam ledermedve. Tényleg hasztalan vagyok.. miattam halt meg az anyám.. miattam van életveszélyben Cortez...

-Minden oké? -emelte fel az államat Jason. 
Emmet  még mindig érzelemmentes arccal bámult maga elé.
-Jól vagyok.. -tápászkodtam fel, közben David ellátta a karomon a sebem.

2 óra múlva...

-Hogy van Cortez? -szaladtam oda az orvoshoz.
-Már túl van az életveszélyen. De az állapota akkor is elég súlyos.
-Cortez... -szaladtam be a szobába és láttam hogy csukva van a szeme. 

Estefelé..

-Nekünk még van egy kis dolgunk. Otthon találkozunk. -mondta Jason azzal megsimogatta a vállam és elment Emmettel.
-Cortez.. kérlek ne haragudj rám.. ez az egész miattam -próbáltam végig mondani de a kezét a számhoz emelte mondván hogy "maradjak csöndben."
-Nem a te hibád. -nyögte ki enyhe mosollyal csukott szemmel.

Jobban szorítottam a kezét. Hogy érezze hogy sosem fogom elhagyni.

-Most látom elsőnek hogy kimutattad az érzelmeidet. -dőlt háttal a falnak David. 
-Nem akarom gyengének mutatni magam. -néztem rá elhúzott szájjal.
-Könnyen átlátható vagy. Teljesen gyenge vagy és össze vagy törve. -mondta David.

Nem tudom hogy csak szimplán kiszámítható vagyok vagy tényleg figyelt..  ő az első ember aki valaha megértett engem. Érzem hogy a szívdobbanásom egyre jobban gyorsul. 

-Már megint.. lehet szívritmus zavaros vagyok.. -morogtam magamban.
-Mi? -mosolyodott el David. 

Úgy határoztam hogy hazamegyek és hagyom Cortezt pihenni és újra szembe nézek apámmal.

-1 hónapig. -mondta apám az ajtóba.
- 1 hónap mi?
-Nem mehetsz sehova se és nem találkozhatsz Emmettel se Jasonnal. -azzal a lendülettel ahogy ezt kimondta bevágta az ajtót.

-Most mit tegyek..? -hanyatt feküdtem az ágyon és dobáltam a párnát a plafonhoz. -David szótlanul bámult.