Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

21.rész: Csapdában

-Ne becsülj le engem. -néztem rá lenézően és erőteljesen megtöröltem a számát és futásba kezdtem. Ahogy elindultam valaki behúzott egy kis utcába és a szám elé tartotta a kezemet.

-Tényleg muszáj volt ez?! -fordított David magával szemben.
-Mi?
-Ennyire kellet más férfinak a szájába lenned?!
-Valahogy meg kellett szereznem a gyémántokat.. de nem tartozom neked magyarázattal. -vontam meg a vállam.
-Rosszabb vagy mint 2 éve.
-Hiába mondod akkor sem fogok lemondani a vezetésről.
-Haza viszlek. 
-Haza találok egymagam is.
-Mark már biztos itt lehet valahol az embereivel.
-Menjünk. -forgattam meg a szemem és felültem hátulra a mtorjára, szorosan átkaroltam.

Ahogy beléptem a házba senki nem volt itthon. A srácok gondolom reggelig bulizni fognak. Még mondták is.. én meg azt hittem hogy csak vicc..

A pultról levettem a füves cigit és a számba tettem. David folyton figyelt és zavarodottságomban kivettem a számból és ki dobtam a kukába. 

Egyre csak figyeltem.. vágytam az érintésére. Vágytam rá...  Oda sétáltam hozzá. Mindketten egyre gondoltunk. Heves csókolózásba kezdtünk percek múltán már a szobámban voltunk. Lelökött az ágyra, rám mászott és apró csókokat lehelt a nyakamra. Le vette magáról a pólót és engem is vetkőztetni kezdet. Másodpercek múlván már a takaró alatt feküdtünk, és megtörtént. A testünk egymáshoz volt simulva...

-Vigyázni fogok rád. -mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. Teljesen el voltam érzékenyülve. Később már a tusolóba álltunk egymással szembe.

-Már az első pillanattól beléd szerettem. -mondta és egy hajtincsemet a fülem mögé rakta.
-Hát én utáltalak. -nevettem el magam.
-Képzelem. A beképzelt lázadó lány kap egy testőrt.. nem csodálom.
-Beképzelt?
-Az voltál. Kis lázadó. -mondta és vad csókolózásba kezdtünk.

-Mi a? -ijedtemben fel ültem a kanapéról be voltam takarva és gyorsan a takaró alá néztem. Ruhába vagyok teljesen..
-Csak egy álom volt.. -sóhajtottam és láttam magam mellett a boros üvegeket és hogy David ott feküdt a szembe lévő kanapén.
-Megint leittam magam... de fáj a fejem.. -apró lépéseket tettem felé. Már megakartam érinteni az arcát de gyors elkaptam a kezem.
-Mondtam. Nem változol. Még mindig nem vagy felelősségteljes. -mondta David a kanapén feküdve csukott szemmel.
-Megijesztettél.. mi történt? 
-Holt részegre ittad magad.
-Azt észrevettem.. -fogtam meg a fejem.
-Aztán rám másztál. -jelentette ki és a szája sarkában ott lapult az az "én nyertem" mosoly.
-Mi?? És ugye nem.. szóval érted... -kerestem a szavakat zavarodottan.
-Nem történt meg. Nem szeretem az olyanokat akik rám másznak. -nézett fenyegetően a szemembe.
Olyanokat? Köszi..
-Bocs az alkohol hatása..
-Azt hittem már kinőtted. -mosolygott David. De szerintem már kínjában.
-Na de a srácok mindjárt haza jönnek és mellesleg megmondtam... mit keresel még mindig itt?
-Nem hogy éretlen de még makacs is vagy. Mikor fogod ezt a viselkedést már befejezni?! -förmedt rám.
-És te mikor fogsz végre békén hagyni?
-Mától. -azzal a lendülettel felvette a bőr dzsekijét és becsapta maga után az ajtót. A szemei égtek a haragtól.

Nagyon megbántam amit mondtam .. megint. Igen gratulálok magamnak. 

-Megjöttünk! -kiáltott Cortez és jöttek utána a többiek bulis hangulatba én meg az egyik kezemmel kávés csészét tartottam a számhoz a másik kezemmel meg a fejemet támasztottam és néztem rájuk.

-Majd jövök. -gyorsan felpattantam és nem tudom honnan szegődött az az ötlet hogy elmenjek a Nagy főnökhöz de éreztem hogy meg kell tennem.

Ahogy beléptem már ott várt háttal állva nekem, miközben bámult ki az ablakon.

-Nocsak nocsak..Angela Store, meddig kívánsz még élni? -kuncogott és lassú léptekkel felém fordult.