Angela 18 éves gimnazista lány, az apja maffiavezér, sokan csak úgy emlegetik hogy a "fekete farkas". Egy ügye nem sikerült valami jól ezért a Nagy Főnök a lánya épségével fenyegeti. Az apja fél hogy nem tudja megvédeni a lányát, a maffia tagokra n...
Megpróbáltam kinyitna a szemem, de csak résnyire tudtam az erős fénytől. Eléggé bántotta a szemem épphogy észhez tértem és láttam hogy otthon vagyok. Most már tudom mi az otthon fogalma..
-Angelaaa -mondta Cortez. Ahogy oldalra fordítottam a fejem a fotelbe ült az apám, a kanapén az őrült hármas. -Hála istennek hogy magadhoz tértél. -sóhajtott Jason. -Jó újra látni. -biccentett Emmet. -Többé ne merj oda menni. Érthető voltam? -nézett apám aggódóan. -Mi történt? -ültem volna fel de.. -Ne ülj fel, pihenned kell! -nézett rám szigorúan Jason. -David megmentett. -nézte az apám a földet. Visszaemlékeztem volt pár rész ami homályos volt de összességében össze állt a kép.. -David hol van? -Valami elintéznivalója akadt. -vonta meg a vállát Cortez. -Ne.. utána kell mennem. -tápászkodtam fel de Jason vissza lökött. -Ilyen állapotba? Ne is reménykedj. -sóhajtott. -Akkor csak had üljek fel.. -a fiúk bólintottak,de gyorsan felálltam és oda vánszorogtam az ajtóhoz hogy meglógjak nyilván esélytelen volt a fiúk pattantak is fel. De ahogy nyitottam ki az ajtót a célszemély elállta az utamat. -David... -David rám nézett aggódóan én egyben megkönnyebbültem magamhoz szorítottam, belefúrtam az arcom a mellkasába..
-Hova akartàl menni? -nézett rám nem túl barátságosan. -Csak téged megkeresni...
-Hagyjuk őket magukra fiúk. -tápászkodott fel apám és megütögette David vállát, a fiúk egyetértően bólintottak és a "fekete farkas" után mentek.
-Azt hiszed innentől már nem fog rám vadászni az apád? -néztem rá -Ezt nem értheted. -Persze mert én mindig kislány vagyok és nem érthetem. -nyögtem ki. -Ne csinàld. -két kezével közre fogta az arcomat és megcsókolt, hogy elhalgattason. Finoman csókolt szenvedélyes volt de mégsem volt heves. A kezét rátette a homlokomra. -Tiszta forró vagy.. -gyorsan ellépett mellőlem és keresgélni kezdte a lázcsillapítót. -Vedd be. -parancsolt rám. Éreztem hogy gondosan be takar és leült az ágy sarkára. -Akkor most megint elfogsz hagyni.-mondtam alig érthetően.
-Ne hibáztasd magad. -nyögtem ki. -Nem foglak elhagyni. Sosem hagytalak el.. -mondta egy enyhe mosoly kíséretében. -Persze... -Valamit tennem kell. -ràm szegezte a tekintetét olyan volt mintha a szeme egyszerre lett volna boldog és irtózatosan szomorú. -Ne is gyere vissza akkor.. -bújtam a falhoz közelebb és próbáltam elfojtani a sírásomat. -Ne viselkedj ilyen gyerekesen. -Gyerekesen? -felültem az ágyról. -Te rosszabbul viselkedtél mikor Greg elakart jegyezni... -erre egy szót sem szólt. -Akkor vissza kellett volna mennem "igen-t" mondani neki.. David erre a mondatra felkapta a fejét és közeledni kezdett, én hanyatt feküdtem az ágyon ő meg már velem szemben volt. -Nem engedlek el, nem lehetsz másé.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szívem egy csomó ütemet kihagyott de még mindig "rajtam" feküdt és fürkészte az arcom minden szegletét. Teste az enyémhez simult, és percek múlvàn heves csók csatába kezdtünk.
