Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

13.rész: A zöldszemű ördög

Màr nyitottam volna a szàmat mikor az maffia tag rohanva szaladt apámhoz.
Kiléptem apa dolgozó szobájából, halkan csuktam be magam után az ajtót. Én ezt nem akarom, egyik pillanatra nem akarja hogy bele keveredjek ebbe az egészbe most meg üzletet csinál belőlem ahogy farkas szemet néztem a földel neki dőltem a falnak és egy könnycsepp gördült végig az arcomon.

-Hogy sírhat az én Angelám? -mosolygott Cortez.
-Apa érdek házasságot tervez. -nyögtem ki.
-És most jön a drámai fordulat.. te beleszerettél a testőrödbe, igaz? -kérdezte Cortez.
-Honnan..?
-Még a vak is látja. -nevetett és egy boros üveget nyújtott felém.
-Alkoholista. -mondtam gúnyosan de mégis mosolygós hangnembe.
-Chh ezzel még számolunk. -nevetett.
-A védelmi technikáid semmit se értek.. -mondtam húzott szájjal.
-uhaaaa most visszavág a bőgőmasina? -nevetett.
-Vigyázz mert veszélyesebb vagyok mint hinnéd. -mosolyogtam.
-Akár egy tigris?
-Annál is rosszabb. Grr... -nevettem.
-Ez megegyezett egy macskàval.. na gyere. -àt karolt és felbontotta nekem a bort én meg teljesen részegre ittam magam.

Bebattyogtam a szobámban elfogadva a tudatot hogy sosem lesz normális életem. Ötleteken gondolkoztam hogy tudnék megmenekülni az érdek házasság elől. A hó fehér álom űzőt fogogattam a kezemben annak reményében hogy valahogy csak kitalálok valamit. Hát nem így történt.
Az alkoholtól még gondolkozni se tudtam. Gyorsan szaladva a lépcsőn beleütköztem Davidbe.
-Jajj.. bocsi..
-Te ittàl? -nézett rám szúrós tekintettel.
-Hàt csak egy nagyon kicsit. Már alig tudtam állni a lábamon mikor éreztem hogy hánynom kell.
-Szaladj.. -biccentett a mosdó felé. Aztán megállt az ajtónàl.
-Úgy tűnik nem nagyon bírod az alkoholt. -jött oda hozzám, és hátra fogta a hajam míg a wc fölé hajoltam.
-Hagyj.. -vàgtam oda sértetten de semmi erőm nem volt veszekedni vele.
-Igyàl. -nyújtott felém egy pohár vízet és végig simította az arcom.

Màsnap...

Hirtelen arra lettem figyelmes hogy valaki nagy lendülettel betör az ajtómon.

-Nem tudsz kopogni? -sóhajtottam.
-Minden perc számít. -vàgott vissza David.
-Attól lehetett volna kopogni. -mondtam bàgyadtan
-Most hogy itt veszekszünk ezen inkább kitalálhatnànk valamit.

Most.. igen most. Ebben a pillanatban megállt bennem a vér. Davidot érdekli a problémám? Segíteni akar ? El menekülhetek?

-Felek. Feladom. -mondtam lehajtott fejjel.
-Akkor te nem vagy az akit megismertem.
-Most őszintén mit tudnék tenni? Én fogom átvenni a vezetést apám után és ez az érdek házasság biztonságot ad az üzletnek.
-Az hiszed az életed egy üzlet? -mondta hamis mosollyal.
-Ide figyelj. -fogta meg az arcomat... -Az apám a nagy főnök.
-Mi?
-Miért vágsz ilyen képet?
-Azt hittem te ilyen jó fiú vagy tudod..-hebegtem.
-Attól még lehetek "jó fiú".

Beléptem az ajtón. Gyönyörű estéji ruhába. A mennyezet a csillàrtól ragyogott. A falt hófehér tapétàk díszítették. A pincérek ide oda ugrándoztak kezükben a tálcán lévő vörös boros poharakkal. Mindenkinek meg volt a maga kis beszélgetős társasàga. A nagy főnök oldalán ott volt David még mindig nehéz elhinni. Valószínűleg az ott a vőlegényem szőke tincsei hátra zselézve világos kék szeme meg iszonyat rideg volt. Végem van.

-A híres "fekete farkas" lányával àllok szemben? -kérdezte a szőke hajú srác.
-Igen.
-Megtisztel hogy eljöttél.
-Nem mintha lett volna más választásom. -forgattam a szemeim.
-Egy egy egyszerű eljegyzési party. Vissza léphetsz.
-Szívem szerint megtenném.
-Elnézést, a lányomnak rossz napja van. Nem gondolta komolyan. -szólt közbe az apám.
-Apa...

Mélyen a szemembe nézett és egy "ha nem fogod be a szád megjàrod." nézéssel ajándékozott. Igen éljen az apa-lànya kapcsolatunk.

-Bocsànatot kérek... -gondolkoztam a nevén.
-Greg. -vàgta rá.

Kíváncsiságból Davidet megkerestem a tekintetemmel nagyon jól elnevetgélt 3 fiatal nő társaságàban.

-Greg. Szeretnélek jobban megismerni.

Nem tudom miért mondtam ezt. A zöld szemű ördög talán előtört belőlem.

-Megsem vagy olyan éretlen mint hittem -mondta Greg.
-Az előítélet igazàn jelen van az embereknél. -vàgtam vissza mosolyogva.

A beszélgetés közben apám nagyon ajándékozott a "ne merd elcseszni" pillantàsokkal.