Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

8.rész: Titkos vágyak

Azzal a lendülettel gyors beszàlltam Cortez fekete terepjàróba és elhajtottam...

Elegem van mindenből és mindenkiből én csak... normális életet akartam volna élni. Szerencsém hogy nálam volt a kocsi kulcsa..

-M-Mi a?? -néztem oldalra és egy 4 fős motoros banda követte az autómat.
-Hé kislány ! Jobb lesz ha lehúzódsz. -ordibàltàk.

Próbáltam leszorítani őket de nem sikerült így hát a gàzba tapostam. Ők is követték a példàmat.

-Mit akartok?- kérdeztem kétségbeesetten.
-Téged. -egy perverz vigyort villantott rám.

Ahogy kétségbeesetten hajtottam előre válaszúthoz bukkantam. Vagy neki hajtok kocsival az oszlopnak vagy pedig lehúzodok..
Szerintem tudjàtok mi mellett döntöttem.

Ahogy kiszàlltam a kocsiból a minimális önvédelmi tudàsommal belerugtam az egyik hasàba és ököllel az arcàba azon nyomban össze rogyott.

-Milyen kis vadóc! -ketten lefogtak. A 3. Egy késsel "simogatta" az arcomat.
-Megmondtam hogy nem menekülsz előlem. Már találkoztunk. -Nevetett ördögien.

A 6. ember....

-Mikor is ?? Àh megvan 11 éve mikor megöltem az anyàd.
-Ne vedd a szádra! Esküszöm megöllek. -kapàloztam rugdostam próbáltam kiszabadulni.
-Nekem jobban tetszene ez.. -elkezdett fogdosni.
-Ne nyúlj hozzám te rohadék!
-Az anyàdra hasonlítasz. Milyen kár hogy meghalt. -röhögött.

Ekkor motorhangra lettem figyelmes. Ahogy leugrott a motorrol és beleütött az oldalàba a 6.embernek.

-David.. -zokogtam.
-Ezért nem hagyhatlak egyedül egy percre se! -kemény tekintettel ràm nézett.
-Vigyàzz! -a két ember aki engem lefogott bele rúgott Davidba úgy hogy, a falhoz esett és esett a földre.
-Csak ennyi? -felàllt és mindkettőt elintézte közben a 6.ember a menekülés mellett döntött.
-Jól vagy? -szaladt oda.
-A 6.ember! -mutattam a menekülő felé.

David megpróbált utána szaladni de megfogtam a szakadt ingét. Szorosan megöleltem úgy hogy àt karoltam a nyakát és zokogtam. Elsőnek hezitált David vissza öleljen e de megtette.

-Ugye most nem akarod ellopni a fegyverem ? -mosolygott.
-Nem.. Ez tényleg őszinte ölelés. -nyögtem ki elmosolyodva.
-Màr nem tudom hanyadszorra mentettél meg.
-Ez a dolgom.
-Jó. Most már elengedhetsz.
-Megint bedurciztàl ? -kérdezte felvont szemöldökkel.
-Dehogyis. Mostmár nem utàllak -beleütöttem a vàllàba szimpátia jeléül.
-Komolyan nem vagy semmi Angela Store. -nevette el magát.

Másnap...

Emmettel voltunk a pincébe.

-Miért járkálsz föl alá? -nyugodtan ült a kanapén.
-Ahj hogy lehet még mindig ilyen érzelemmentes fejjel rám nézni? 
-Ez a baj? -kérdezte felvont szemöldökökkel.
-Nem.. én csak nem értem mi van velem.
-Segítened kell! -néztem rá boci szemekkel
-Mondd.. -sóhajtott.
-Mióta Daviddal vagyok mostanság boldog vagyok és néha szívritmus zavarom van. Vagy lehet hogy csak hormonok? -ütögettem a fejem.
-Szívritmus zavar? Hormonok? -nevette el magát miközben játszott az öngyújtójával. 
-Most min nevetsz? Nem tudom mi ez az egész.. csak nem az amire gondolok.
-Szerelmes vagy. -játszadozott tovább halál nyugodtan az öngyújtójával rám se nézve.
-Jó vicc! -nevettem el magam
-... -rám pillantott.
-De ez lehetetlen.. -háborogtam.
-Szerelmes vagy. -ismételte meg magát.
-Na ne... Emmet!
-Mondd.
-El ne merd senkinek mondani. Davidnak főleg nem. Érthető vagyok? -mondtam.
-Nem az én dolgom. -vont vállat. 
-Mi a baj? -lépett be David.
-Csak szere- -mondta volna ki Emmet de gyors a háta mögé álltam és befogtam a száját.
-Csak szeretnék elmenni valahova. -helyesbítettem egy hamis mosoly kíséretében. A másik kezemmel meg Emmet oldalába ütöttem.
-Akkor én megyek is. -helyezte le az öngyújtót az asztalra Emmet, és visszanézett rám egy enyhe mosoly kíséretében.
-Húzz már! -mondtam.