Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

20.rész: Burkolt vallomàs

-Ne aggódj. -tettem hozzà, azzal a lendülettel becsaptam az ajtót. Sietve futottam haza. Leültem kint a kertbe nagyot sóhajtva.
-Mi a baj ? -jött ki hozzám Emmet.
-David.. -sóhajtottam.

-De akkor most vissza fogadod ? -kérdezte Emmet
-Nem akarom..

-Aich... a szerelem -mosolyodott(!!) el Emmet.
Elmosolyodott! Emmet elmosolyodott. El sem tudom hinni.
-Öh te.. -mutattam Emmet felé.
-Mi ez a lesokkolódás? -huppant le az egyik székre a legnagyobb lazasággal.
-Te elmosolyodtál.. -mondtam nagyot nyelve.
-És?
-Ha te elmosolyodsz akkor nem vagy józan. -vágtam rá.
-Idióta! -nevette el magát.
Most meg el nevette magát mi a...
-Na jó te tényleg ittál valamit... vagy neked is van a szerelemről valami emléked azért?
-Igen. -mondta határozottan.
-Most melyik?
-Szerelemről.
-Amúgy jól áll ha mosolyogsz. Sokkal kedvesebbnek tűnsz.
-Ez csak kivételes alkalom volt.
-Újra bevágod majd akkor a "Poker face-t?"-kérdeztem lebiggyesztett fejjel.
-Úgy ám. -ismételte magát
-De milyen szerelem volt a tiéd?
-Milyen is .. -gondolkozott el. -viszonzatlan. -vágta rá
Erre kitört belőlem a röhögés
-Jaj bocsi.. de nem úgy értettem. -mentegetőztem.
-Láttam hogy a lány sosem fogja viszonozni így nem is próbálkoztam aztán jött egy másik srác. -sóhajtott.
-Ohh szóval ennek a  lánynak nem mondtad el.. sose?
-Mit érnék vele?.. -vonta meg a vállát.
-Szerintem ne add fel. -bámultam az égre.
-Már veszett ügy. -szintén nézte az eget.
-Mégis miért?
-Mást szeret. -vonta meg a vállát.
-Pedig nagyon jóképű vagy és belül is jó vagy. -próbáltam önbizalmat adni neki.
-Ja valahogy tudtam hogy a belső szerveimmel nincsenek gondok.
-Nem úgy te bolond. -ütöttem meg lazán.
-Amúgy honnan tudtad az első pillanattól kezdve hogy szeretem Davidot?
-Mert mindig figyeltelek. -vágta rá.
-Ohh mint egy igazi bátyó. -ábrándoztam.
-Nem..
-Hát akkor? -néztem kíváncsian.
-Én.. -kezdett bele Emmet de félbe szakították.
-Skacok! -rontott ki Cortez.
-Tipikus Cortez. -mosolyodtam el.
Emmet hátsó zsebre vágta a kezét és lement a tetőtérről.
-Ennek mi baja?
-Szerintem a régi szerelmei emlékei meghatották. Mindegy is.
-Emmet? Szerelmes? Mi? -akadt ki Cortez.
-És még ma mosolygott is.
-Mi?? -jobban akadt ki mint aki szívrohamot kap csak közben futott oda hozzám hogy ne kelljen kiabálnunk ha már egy légtérben vagyunk.
-Ez most komoly? -döbbent le.
-Igen de shh. El ne mond Jasonnak azzal heccelné aztán megszívná és tudjuk hogy a verekedésből ki kerülne ki vesztesként.
-Jason.. -tette hozzá egyértelműen Cortez.
-Rólam beszéltetek? -lépett hozzánk hirtelen Jason.
-Nem dehogyis. Tereltem el a témát.
-Na igen.. legalább azt megvitattátok hogy a helyességem már az eget súrolja? -nézet felhúzott szemöldökkel a hajába túrva.
-Persze az volt a fő téma. -vágta rá Cortez.
-Kértek? -kínált minket füves cigivel. Cortez elfogadta.
-Bolondok vagytok? A szomszédok... -azzal a nagy lendülettel vettem ki a füves csikket mindkettő szájából és szét tapostam a földön.
-Most miért? -nézett szomorúan Jason.
-Elmegyek Markhoz.
-Menjek akkor? -kérdezte Jason.
-Nem kell. Más tervem van. Sietek vissza.

-Szokásos hely.. ez lesz az. Oda értem egy kis utcába és már ott volt Mark. Nagyon gyanús volt valami, de pont ezért változtattam meg a tervem. A megérzéseim csodásak. Ego pls:')

-Add a gyémántokat. -förmedtem rá.
-Hát ezt most nem fog menni kicsi lány. -felém tartotta a fegyvert.
Pont ahogy gondoltam hogy ez lesz.

Megfogtam a nyakát és megcsókoltam miközben kirántottam a zsebéből a gyémántokat ő meg elejtette a fegyverét.
Mégis tanultam valamit Davidtól..

-Ne becsülj le engem. -néztem rá lenézően és erőteljesen megtöröltem a számát az undortól és futásba kezdtem. Ahogy elindultam valaki behúzott egy kis utcába és a szám elé tartotta a kezemet. A szívem majd kiugrott a helyéről az idegességtől.