0(prológus)

667 33 2
                                    

Nymphadora Black vagyok. Bár a nevem nem tükrözi, de Japánban, azon belül Tokióban élek az anyukámmal és néha az apámal. 17 éves vagyok, egy átlagos gimnazista lány.
Olyasmi, mint az animékben. Egyenruhában járkálok, előre elkészített ebédet viszek és persze beszélgetek a rengeteg barátnőmmel. Talán, olyasmi lány vagyok, akit mindenki szeret, de a főszereplő nem, mert velem randizik a kiszemelt fiúja. Vagyis. Majdnem. Igazából még nem volt komolyabb kapcsolatom senkivel se. Inkább az elérhetetlen európai lány vagyok. A fiúk sajnos nagyon kiszámíthatóak. Félénken megszólítanak és megkérdezik, hogy szabad vagyok-e iskola után, meg menjünk el karaokizni. Én elutasítom, mondván: Sajnálom, van barátom. És ezzel le is rázom őket. Nem nagy fáradság, de rohadt idegesítő. És ha ez még nem lenne elég a tanulás se az erősségem. Már Japánban születtem, úgyhogy tudom a nyelvet. Egyszerűen gyökér vagyok a matekhoz, bioszhoz, törihez és még sorolthatnám. Talán csak a tesi megy igazán(nem, még a rajz se megy). Én vagyok a legmagasabb az egész évfolyam lányai között. Pedig csak 167cm magas vagyok.
  Amikor apám európai barátai eljönnek hozzánk általában találkozom a gyerekeikkel is. Mindketten fiatalabbak nálam, mégis sokkal magasabbak. Vagyis. Nem. Apámnak van egy harmadik ismerőse is, az ő fia félig japán származású, ha jól tudom. Nála magasabb voltam. Az utóbbi 2 évben nem láttam az összejöveteleken. Az anyját még sose láttam. A szüleim sosem faggatták őket, hogy miért nem jön el a vacsorákra. Akkor se kérdezősködtek, mikor a fia nélkül érkezett 2 éve.

A hajfestésemet természetesen nem támogatta jó szívvel az iskola, de apám jó szívvel támogatta az iskolát némi pénzzel, így egy rossz szavunk sem volt hozzám

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

A hajfestésemet természetesen nem támogatta jó szívvel az iskola, de apám jó szívvel támogatta az iskolát némi pénzzel, így egy rossz szavunk sem volt hozzám. Bár apám azért otthon nem volt rest ordibálni velem az eset után. Természetesen borzasztóan megsértődtem, úgyhogy kb. egy hétig nem beszéltem vele. Blast-et, Trapnest és Sex Pistlost hallgattam, hogy ne gondoljak a veszekedésünkre. Lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak ez a veszekedés de engem azért szíven ütött. Azt hittem mellettem áll, de úgy tűnik, csak nem akarta, hogy kitudódjon, hogy a lánya szembefordult az iskolai előírásokkal. Na mindegy. Holnap december 1. A tél első napja, a szülinapom.

Öngyújtó/Nana fanfiction/Where stories live. Discover now