Öngyújtó/Nana fanfiction/

3

- Jaj, de helyes európai kiscsaj!- lelkendezik Nana- Hachi, gyere!- kiált be Nana. Hachi... ide lehet kutyákat behozni?
- Miaz?- lép ki egy fiatal nő. Természetes, barna haj, aranyos, kerek arc.
- Ah, jó estét!- jó estét?? Jesszus, most biztos azt hiszi, hogy öregnek tartom.
- Jaj, tegeződhetünk. Komatsu Nana vagyok. Örülök a találkozásnak.- mosolyog rám kedvesen.
- Nymphadora Black vagyok. Szintúgy örülök. Nos, én azt hiszem, megyek. Mindent köszönök és további szép estét!
- Várj, hova akarsz menni?- néz rám Nana.
- Hát, haza.
- Ne már, gyere be egy kicsit, egy rajongóért bármit- kacsint rám. Mostmár tényleg felébredhetnék, mert kezdem elhinni, hogy ez valóság. 

Végül leülök Nana mellé a kanapéra és csak bámulok magam elé.
- Na, mit énekeljünk?- néz körbe Hachi... vagyis Nana.
- Mi ez a többes szám?- néz értetlenül Nobu. Mindenki nevet. Olyan barátságos és jó a légkör. Shinre nézek. Annyira aranyos. Hallottam pletykákat, hogy még csak gimnazista korú, de... jaj, tényleg, az öngyújtó.
- Öhm, Shin...
- Igen?- néz rám vidáman.
- Találtam egy öngyújtó néhány napja és hasonló mint a tiéd- előhúzom a táskámból, majd a kezébe adom.
- De, nekem megvan az öngyújtóm- értetlenkedik.
- Ah, értem, de ilyesmid van, nem?
- Nem, pontosan ilyenem van. Még a karcolás is stimmel. Na várjunk csak.- kiveszi a nyakából a sajátját, majd elkezdi vizsgáltatni a kettőt. Amit én találtam jelentősen rosszabb állapotban volt.
- Ez valami vicc. Kicserélték.- hitetlenkedik.
- Hát, ez azért jó nagy hülyeség volt, meg rohadt beteges is.- halkan felnevet.
- Mégis hogy? Vagy mikor?- gondolkodik pár percet, majd újra megszólal.
- Csodálkoztam is, hogy most sokkal erősebb a lángja. Mindegy. Megtarthatod.
- Mármint, mit?
- A régit. Az sokkal rosszabb és gyári hibás.
- Most komolyan?
- Aha, persze.- mosolyog rám- kérsz?- nyújt felém egy doboz cigit. Végülis. Miért ne? Füst ízt ma már úgyis éreztem a számban. Ahj, az a hülye állat.
- Ja.- veszek a dobozból egyet, majd egyszerre lenyomjuk a kis gombot és beleszívunk a sötét cigarettába. Furcsa íze van. Édes. A dobozt a kanapéra rakta majd hátra dőlt. Elveszem a dobozát, majd elolvasom a nevet. Black Stone.
- Erről a cigiről kapta a nevét a banda?
- Nem cigi, szivarka. És igen, bár, amikor alakult én még nem voltam benne.
- Értem, tudod, én csak akkor kezdtelek titeket követni, mármint, a médiában, mikor abban a bárban játszottatok.
- Sok bárban játszottunk.
- Hát, talán 2 éve volt. De akkor még nem volt olyan sok rajongótok. Sőt. Talán csak ketten voltak. Hachi és egy loknis kislány.
- Hachi?- néz rám nevetve.
- Vagyis Nana. Bocsi, csak itt mindenki Hachinak szólítja, gondoltam...
- Nem baj, tényleg mindenki Hachinak szólítja. Nem veszi zokon. Ah, bocsi.- megcsörrent a telefonja. Kimegy a szobából, én meg az öngyújtót kattintgatom.
- Hé, gyere énekelni!- invitál Hachi.
- Öhm, nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Nyugi, az én hangomat is elviselik.
- Az erős túlzás.- néz rá Nana unottan.
- Na de ezt most miért kellett?- fordul felé duzzogva Hachi. Végül nem várja meg a választ. Felráncigál a kanapéról és a kezembe ad egy mikrofont. Közben elindul a zene. Pendrive van a gépben. Elindul a Zero. Sajnos a dallam magával ragad és felveszem azt a színpadias stílust amit otthon szoktam egyedül a szobámban. Szűk terpesz, eszelős tekintet. És elindul a szöveg.