Öngyújtó/Nana fanfiction/

19

- Lel, de nagy ribi vagy.- mondja szórakozottan Yuriko, miután elmeséltem, hogyan tűntem el.
- Ha ha.
- De komolyan, te utáltad a legjobban, most meg összejártok?
- Igen, tudom, szörnyen képmutató vagyok...
- De neked ez jó? Hogy elvette szüzességedet és aztán még van pofája tovább játszadozni veled.
- Nem igazán érdekel, hogy miért van velem. Élvezem a szexet vele és nem is egy rohadt paraszt, nincs más különösebb oka, hogy vele vagyok.
- És nem hiányolod az érzelmeket?
- Nincs igényem ilyesmire. Ti hogy vagytok Josh-sal?
- Megvagyunk.
A folyosókon alig voltak páran, de akik elmentek ott mindenki megnézett minket. Utálom.
Csengő után bementem a terembe.
- Te hova tűntél tegnap?- fordul hátra Yuriko hozzám.
- Haza tűntem.
- A helyes punk sráccal?
- Ő is lelépett? Én egyedül mentem haza.
- Kár, pedig táncoltam volna vele.
- Hívd el.
- Szerinted eljönne?
- Ahm, nem tudom, kérdezz rá.- tudom, tudom. Gonosz vagyok. Nem fog vele elmenni, de legalább most tanul valamit Asami is. Nem kaphat meg mindenkit.
- Szia szülinapos!- köszön kaján kifejezéssel Remnek, aki eddig a padján aludt.
- Hello...- köszön vissza álmatagon.
- Fáradt vagy?- fürkészem az arcát.
- Másnapos, fáradt, levert.
- Levert?
- Már megint leléptem a saját bulimról. Komolyan, hogy lehetek ilyen?
- Nem tudjuk, de ha ez megnyugtat, jó bulit rendeztél.
- Ti végig ott voltatok?
- Csak Asami.
- Hát te?
- Hazamentem. Nem szeretem a bulikat.
- Azért köszi, hogy felléptetek.
- Tényleg, az a kis dobos csaj nem mesélt semmit se a buliról? Úgy hallottam, hogy ők jól szórakoztak.- mondja Rem.
- Yuriko? Nem mondott semmit. Majd rákérdezek.

Óra után átmentem Yuriko osztályának termébe.
- Szia, mit keresel itt?- jön ki a teremből.
- Mit csináltatok a bulin?
- Táncoltunk?
- Mármint azon kívül. Hallottam, hogy "nagyon jól éreztétek magatokat".
- Igen, jó buli volt.
- Yuriko!
- Jó, na. Kicsit ittunk meg üvegeztünk meg franc tudja, már nem emlékszem. Valaki körbe adott egy cigit, aztán valami véreskü is volt.
- Véreskü? Ti vagdostátok magatokat?- kerekedik el a szemem.
- Mi? Nem. Úgy csináltuk, mintha megvágnánk magunkat, de amikor elhúztuk a kést, nem ért hozzá a bőrünkhöz. Vér helyett meg bort öntöttünk a tálba.
- Betegek vagytok.
- Így utólag szerintem is, de akkor eskü viccesnek tűnt.
Yuriko mögött kinyílt az ajtó és egy fiú lépett ki rajta.
- Szia Dora, akkor jól láttam, te vagy az!- köszön az ismeretelen fiú úgy, mintha 1000 éve barátok lennénk.
- Kopj le, barom.- szól oda neki Yuriko. A srác tovább megy.
- Kösz.
- Nincs mit. Amúgy is utálom.

Órák után bementem a hangszeres terembe.
- Sziasztok!- köszönök, majd megakad a szemem Shinen.
- Kezdhettek.- szólal meg a mellette ülő Nobu.
Lassan a mikrofonhoz lépek és bedugom a hangosítóba.
Először bemelegítünk a Holidays In The Sun-nal, aztán a Yuri által szerzett számokat éneklem.
- Nem szar, sőt javultatok.- mondja Nobu.
- Igyekszünk.- mondom, majd felkapom a táskámat és leülök egy székre.
- Én léptem, mondja Yuriko, majd kiviharzik a teremből.
- Ez hova siet?- nézek utána.
- A barátjához.
- Josh?
- Josh.- hagyja rám Takashi.
- Ti egyébként szoktatok kijárni az iskola tetejére?- kérdi Nobu.
- He?- nézünk rá értetlenül.
- Csak mindig látom a mangáimban, hogy kimennek a diákok a tetőre, meg ilyesmi. Mikor én voltam gimnazista, akkor nem jutott eszembe.
- Nem, nálunk ez nem nagy divat, mivel egyszer egy gyerek levetette magát onnan még kb. 10 éve.
- He?- most ő néz ránk értetlenül.
- Ezen nincs nagyon mit magyarázni. Be van zárva a tetőre vezető ajtó, ennyi az egész. Igazából az iskola is bezárt néhány évre.

Már megint Shinnel vagyok Nobu lakásában.
- Tudod, érdekes, hogy belementél.
- Hát, nincs a káromram.
- Azért egy kicsit van.
- Mármint?
- Hát, lassan egy érzéketlen báb leszel, ez nem zavar?
- Eddig nem nagyon vettem észre, kezedek rád hasonlítani.
- Ha ha.
- Miért? Nem így van?
- Irántad igenis érzek valamit. Szeretlek.
- Ezek az undorító szavak nagyon hamisan csengenek a hangodon, úgyhogy nem veszem be. Nem szeretsz te senkit se magadon kívül.
- Miért nem csinálsz úgy, mintha elhitted volna?
- Nem leszek az áldozata az ostoba szerepjátékodnak.
- Mennyit kérsz?
- Mi?
- Mennyit fizessek?
- Vicces vagy. Nem leszek a kis kurvád.
- Miért? Most mi vagy?
- Max. partner, de felejtsd el ezt az "enyém, tiéd" dolgot. Komolyan, ne erőltess már magadra ennyi szart. Birtoklási vágy? Szenvedély? Ugyan, múlt századi.
- Ahj. Miért nem tudsz egy kicsit szenvedélyesebb lenni helyettem is?
- Bocs, de keress mást, ha nem vagyok elég szenvedélyes. Nekem nincs szükségem erre a kapcsolatra.
- Hát, jó.- mondja, majd előkapja a telóját. Hát, ha így akar játszani.
Üres tekintettel veszem fel a fölsőmet és a nadrágomat, majd elindulok az ajtó felé.
- Komolyan, mennyit kérsz?
- Shin, hagyj, keress mást.
- De olyan jó ez a kapcsolat.
- Igen, szerintem is kényelmes, de nincs rá különösebben szükségem.
Csend. Valami nincs rendben vele.
- Minden rendben?- fürkészem az arcát.
- Tudod, kezdünk szétesni. Minden szar a bandával kapcsolatban.
- Mi?
- Hachi... nos, kisbabát vár és Nobuval teljesen tönkrement a kapcsolatuk én meg itt vagyok nincstelenül.
- Hachi... de, ha kisbabája lesz az jó dolog, nem? Nobu biztos boldog.
- Hogy lenne, nem az övé.
- Akkor...?
- Takumi.
- Mi?
- Mit nem értesz? Takumi! Takumié az a rohadt kölyök!
- Hé-hé. Ezt most hagyd abba. Nem a gyerek hibája.
- Nem érdekel. Azt szidok akit akarok! Kurva kölyök! Rohadt kis szaros!- mondja magán kívül.
Egy pofon csattan az arcán.
- Ide figyelj. Nem tudom, hogy mi a fasz bajod van egy meg nem született gyerekkel. Gondolkozz már!
- Ez a gyerek el fogja rontani Hachi jövőjét.
- És ez a gyerek hibája? Ő csinálta magának a problémát. Annyira hülye vagy. Neked meg pont semmi közöd ehhez, úgyhogy tök felesleges aggódnod értük. Felnőttek, a legrosszabb esetben se lesz kilátástalan helyzet.

Átölelem a fiút és várom, hogy ő is átfonja a karjait a derekam körül. Csend. Hirtelen megcsörren Shin telefonja, de nem foglalkozunk vele. A God Save The Queen a csengőhangja. Johnny Rotten hangja tölti be a kis szobát.