Öngyújtó/Nana fanfiction/

7

Éééés igen. Havas eső esett az este, úgyhogy csúszik minden járda. Ez az! A vonatok is lassabbak. De jó! És úgy nézek ki mint a mosott szar! Éljen!
Bemegyek az iskola épületébe és átveszem a cipőmet. Ahj, végre a melegben. Elindulok a folyosón és összefutok Yuriko-val. Természetesen megállít.
- Na, benne vagyunk?
- Jó reggelt.
- Benne vagyunk?- kérdi indulatosan.
- Igen. Mindannyian.
- Haha! Tudtam. Láttam rajtad, hogy imádtál minket!
- Igen-igen, szuperek voltatok.- mostmár kezd visszaszállni belém az életerő. Hogy lehet ez a lány mindig ilyen energikus?
- Suli után menjünk el valahova kajálni! Vagy nem is. Menjünk bulizni.
- Öhm, de...
- Naaa.
- Ha a fiúknak jó... majd megkérdezem a szüleimet.
- Szuper. Akkor majd hívlak.- mondja, majd elrohan. Furcsa, hogy az egyik pillanatról a másikra lettem bulizós gimnazista. Hm. Van ilyen.
- Nymphadora!- szólít meg valaki. Hátra fordulok. Egy szőke, velem egy magas, fülbevalós fiú áll meg előttem.
- Igen?- nem hiszem, hogy randit kérne tőlem.
- Ráérsz iskola után?
- Sajnos nem, néhány barátommal elmegyünk a városba. Miért?
- Hallottam, hogy bandát tervezel alapítani.- figyelmeztetni akarom, hogy már megvannak a tagok, de tovább folytatja- Csak szólni akartam, hogy vigyázz azzal a társasággal, eléggé rossz a hírük.
- Én nem tudok ilyen hírekről. Egyébként, ha csak ezt akartad, miért kellett volna iskola után találkoznunk.
- Nyilván nem csak ezt akartam, de gondoltam, ha nem érsz rá figyelmeztetlek legalább.
- Oké. Kösz.- otthagyom, majd bemegyek a terembe. Nem is ismerem. Miért hallgatnék egy idegenre?
- Na, hogy sikerült?- jön oda hozzám Rem.
- Jól. Beválogattam Yurit is, még két barátját.
- Takashit és Yurikot? Ők nagyon jók.
- Igen. Ügyesek.
- Mondjuk, azt pletykálják, hogy Yuriko verekedésekbe szokott keveredni, Takashi meg már ölt embert... én például nem hiszek ezekben, de tényleg furcsák, nem?
- De. Egy fiú ma reggel odajött hozzám és azt mondta, hogy vigyázzak velük. Kész agyrém.
- Az.
- Asami?
- Nem tudom. Reggel lerakta a táskáját, de azóta nem láttam.
- Rendben.- pedig általában itt szokott lenni.
Leülök a helyemre, majd becsöngetésig az öngyújtót forgatom a kezemben. Asami lép be zilált fejjel. Mit csinált?
Végül nem sikerült megkérdeznem, mert egész nap(úgy, mint az első óra előtti szünetben) nem volt sehol. Az órákra is csak az utolsó pillanatban esett be.
- Dora!- jön velem szemben Yuriko.
- Hm?
- Akkor, itt van a számom(átnyújt egy kis papírfecnit). Hívj, ha jössz.
- Okés. Kérdezhetek valamit?
- Mit?
- Tudsz a pletykákról?
- Melyekről?
- Hogy állítólag te verekedésekbe keveredesz, Takashi meg embert ölt.
- Hát, van benne igazság...
- Mi?
- Hát, ez csak egy eset volt. Hazafelé tartottunk és egy részeg nő rám támadt, mert összetévesztett valakivel. Persze nem volt egyedül. Volt vele még 3-4 csaj. Azt hitte, hogy én nyúltam le a jegyesét és aztán mondott rám pár eléggé durva jelzőt. Az a liba fel akart pofozni, de én kibuktattam. Aztán elfutottunk.
- Ennyi?
- Ja.
- Kiábrándító. Vártam már, hogy menő emberekkel zenéljek.
- Bocs. Elég bénák vagyunk.
- Mindegy. Legalább nem fogok kilógni.
- Na ja.
Átvettük a cipőket, majd kimentünk a havas utcára. Egy darabig együtt vonatoztunk, de ő hamarabb leszállt egy megállóval.
- Akkor szia, majd hívj.
- Oké, szia.- rendes lány. Talán az a tegnapi volt a szar napja. A vonat tovább megy.
Otthon anya várt rám.
- Szia, na, milyen volt a suli?
- Hát, mint mindig. Anya, ma pár barátommal elmennék egy kicsit.
- Persze, menj csak.
- Anya.
- Igen?
- Miért vagy ilyen engedékeny?
- Bízom benned. Érezd jól magad. Meg tudod, eddig nem nagyon mentél sehova se. Örülök, hogy kezdesz kicsit élni.
- Értem, köszi, hogy elengedsz.
- Köszönöm, hogy bízhatok benned.- anyának arany szíve van. Mindenkivel kedves és türelmes.
A szobámban felhívom Yurikot.
- Szia, mehetek. Akkor mikor?
- Hétre gyere a Yazawa állomásra. Ott találkozunk.
- Rendben. Hogy öltözzek?
- Nekem mindegy. Bulizni megyünk. Nem terveztem kiköltözni, úgyhogy neked sem kell.
- Rendben. Akkor majd találkozunk.
- Aham, szia.

7 óra. Itt vagyok az állomáson Takashival. Az egyetlen emberrel, akivel nem beszéltem. Egy sima fekete pólót és szakadt farmert vett fel. A cipője ugyanolyan mint az enyém. Egy kb. lábszár középig érő, 7cm-es, magas talpú bakancs. Nekem sötétzöld pólóm és fekete farmerom van, na meg a fekete kabátom. Ja, nem csíptem ki magam. A fülembe raktam a fülbevalómat és ennyi. Ha jól látom neki nincs kilyukasztva a füle.
- Te találkoztál Oosaki Nanával?- kérdi hirtelen.
- Aham. Pár hete mikor karaokézni voltam.
- Karaoke? Az elég béna.
- Ki kellett próbálni, nekem az volt az első karaokézós estém.
- Mekkora mázlid van és még Shin öngyújtóját is megszerezted.- mutat a nyakamban lógó gömbre.
- Ahm, ja. De neki van másik. Csak azért kaptam meg, mert ez hibás.
- De akkor is király.
- Ezt nem vitatom.
- Szóval őket kéne legyőznünk.
- Ha ezt ilyen bizonytalanul jelented ki nagyon rosszul hangzik.
- De azért kicsit abszurd az ötlet, nem?
- Nem kicsit, de nem lehetetlen. Csak egy jó szám kell, hogy felfigyelnek ránk. Ennyi.
- Neked egyébként milyen hangod van?
- Hát, gondol nem lehet olyan rossz.
- Ja, miután kihívott Oosaki Nana kicsit ciki lenne egy repedt fazék hangú lánnyal kiállni.
- De ő maga hívott ki, biztos lát bennem valamit. Reméljük.
- Jó fejek voltak?
- Aham. Nagyon kedvesek. Megmentettek a kanos köcsögtől, aztán be is hívtak karaokézni. Tök rendesek. Volt velük egy másik nő is. Ha... Nana. Ő is Nana. Komatsu Nana. Bár ők Hachinak szólítják.
- Hachi?
- Ja.
- Furcsa.
- Az.
- És van már valami terved a banda nevével kapcsolatban.
- Semmivel kapcsolatban nincs tervem. Örülök, hogy ilyen hamar összeálltunk.
- Azért kéne egy név.
- Gondolkodtam neveken, de nem vagyok kreatív.
- Lehetnénk simán Nana.
- Nana?
- Ja.
- Te pont olyan béna vagy mint én.
- Mondasz valamit...
Közben lépteket hallunk. Hátra fordulunk. Két alak lépked a hóban. Yuriko és Yuri.
- Sziasztok!- köszönök.
- Hello!
- Mehetünk?
- Aham. Hova akartok menni?
- Mi? Azt hittem célirányosan megyünk valahova.
- Rosszul hitted.
- Van egy jó bár. Élőzene meg minden.- mondja Yuri.
- Oké, akkor gyerünk.- mondja lelkesen Yuriko.
És elindultunk, egyenesen az éjszakába.