Öngyújtó/Nana fanfiction/

8

  Megérkeztünk az ajánlott helyre. Mivel még csak 07:30 volt nem voltak sokan és mindenki az asztalánál ült. Mi is kerestünk egy asztalt és leültünk. Rendeltünk, majd beállt a csend. De persze csak egy röpke percig, ugyanis Yuri kérdezgetni kezdett a bandával kapcsolatban.
- Van már neve a bandának?
- Ahj, nincs. Nincs semmi se. Se dal, se szöveg.
- És milyen lenne. BlackRose?- kérdi Yuriko.
- Az majdnem olyan mint a Balckstones.- mondja Yuri.
- Akkor WhiteRose.
- Akkor inkább WhiteRosé.- és ez sül ki abból, ha pár hülye angolos fiatal összeül. Ja. Így született meg a WhiteRosé. Közben egyre többen jöttek a helyre.
- Ah, Yasu. Ő a legjobb.- haladt el mellettünk egy lánytársaság.
- Mi? Nem. Nobu!- mordult rá barátnője. Az örök vita. Ki a legjobb pasi a bandában.
- Szerinted?- néz felém Yuriko. Szóval ő is felfigyelt rájuk.
- Yasu.
- Ja, szerintem is.
- Miről beszéltek?- néz ránk Takashi.
- Ki a jobb pasi a bandában? Nobu vagy Yasu?- kérdi Yuriko.
- Mi van Shinnel?
- Ja, tényleg.
- Na? Ki a jobb?- szállok be a kérdezősködésbe.
- Hm. Yasu.- mondja némi töprengés után Yuri.
- Takashi?
- Shin.
- Shin?
- Ja.
- Miért?
- Velünk egy idős és már két éve játszik a Blastban. Biztos nem rohadt az iskolában. Én is akartam egy bandát 15évesen, de végül nem jött össze. De most, hogy itt van a lehetőség, lenyomjuk őket.
- Ezaz!- lelkendezik Yuriko, majd koccintunk- Éljen a WhiteRosé!- kiáltja.
- Éljen!
- Bocsi, mi az a WhiteRosé?- jön oda hozzánk egy csaj. Nyilván azt várta, hogy ez a szenilisek szektájának a neve.
- Mi. Mi egy banda vagyunk.
- Ti?
- Aham. Ma alakultunk.
- Oké... szóval, láttam, hogy nagyon lelkesek vagytok, fel akartam ajánlani, hogy jelentkezzetek a karaoké versenyre. De ha tényleg a banda vagytok játszhattok is.
- Most komolyan? De csak feldolgozásokat tudunk.
- Nekem mindegy. Ez a banda mindjárt befejezi. Ha akartok félóra múlva kezdhettek.
- Rendben- mondjuk egyszerre. A csaj elment. Ez most komolyan megtörténik? Ma alakultunk és már játszhatunk is. Basszus, életemben nem volt ekkora mázlim.
- Király.- nyögöm ki.
- Ja, nem hiszem el...- mondja álmatagon Yuri.
- Én se.- mondja Takashi. Most érzem először, hogy egy banda vagyunk. Eddig csak pár új barátommal elmentünk szórakozni, erre gondoltam. De most közelebb kerültünk egymáshoz.
- Mégis mit adjunk elő?
- Legyünk nagyon egyediek és Nirvanát játszunk?- néz körbe Takashi.
- Ah, persze.- forgatja a szemét Yuri.
- Akkor Blacktones? Vagy Trapnest?
- Starless Night?- kérdi Takashi.
- Ja, az jó.- mondja Yuriko. Bólintunk. Nem vagyok beénekelve, nekik még eszükben sincs gyakorolni. Lényegtelen. Végre játszhatunk.
- Több szám nem kell?
- Hát, nem tudom, hogy játszhatunk-e többet.
- És ha nem leszünk olyan szörnyűek?
- Akkor a Kuroi Namidát játszuk utána.- mondom.
- Nekem jó. Szerintem már az is nagy cucc, hogy egy számot végighallgatnak tőlünk.
- Miért vagy ilyen szörnyen negatív?
- Nem én, a közönség.
- Hagyj már. Biztos imábnának minket. Két aranyos csaj és két magas fiú.- mondja Yuriko
- Magas? Ez az egyetlen jó tulajdonságunk? Egyébként nem is vagytok aranyosak.- mondja Yuri.
- Mekkora bunkó vagy!- förmed rá Yuriko.
- Nyugi már, én se tartom magam aranyosnak. Én is inkább csak simán magas vagyok. Neked meg orr piercinged van. Egyértelmű, hogy a legaranyosabb tagunk Yuri.
- Mondasz valamit...- méregeti Takashi.
- Hagyjatok már, menjünk inkább a színpad mögé.
- Mit akarsz te a színpad mögött?- néz rá rosszallóan Yuriko.
- Nagyon vicces.- forgatja a szemét. Felállunk és elindulunk a színpad irányába. Sokan vannak. Nagyon sokan. A helynek van külön VIP része is. Jesszus. Mindjárt hányok.
- Hát, én izgulok...- motyogja Yuriko.
- Mindenki izgul.
A banda lemegy és lenézően felénk biccent a gitárosuk. Kb. 20-22 évesek lehetnek. Minden tag fiú.
- Na, hangoljunk.- mondja Takashi, majd felmegy a színpadra. Közben megy egy kis háttérzene. Mindenki leült, senki nem veszi észre, hogy itt vagyunk. Yuriko a dobok mögött ül és csak nézelődik. Egy dobon nincs mit hangolni. A fiúk állítgatnak valamit a gitárokon, de az is csak pár perc. A csaj odajön hozzánk és ad négy darab félliteres vizet.
- Készen vagytok?- méreget minket.
- Aham. Készen.
- Akkor felkonferálllak titeket.
- Rendben...- felsétál a színpadra. Kicsit megütögeti a mikrofont, majd miután az nem ad ki hangot, bekapcsolja. Huh. Jó, hogy ő itt van, én tuti, hogy ott bénáztam volna.
- Kedves mindenki.- szól bele a mikrofonba.- A most következő banda egy újdonság lesz itt nálunk. Pár feldolgozást hallhattok tőlük. Fogadjátok tapssal a WhiteRosét!- taps. Egy sima, átlagos taps. Aztán valaki kiabálni kezd a tömegből.
- Gyerünk!- Nana... felismerem a hangját. Valószínűleg a VIP-ből kiabált le.
- Na akkor...- motyog magam elé. Itt az idő. Felemelem a kezem és intek, hogy mehet.
És elkezdődött. Nem. Nem csak a zene. Az utunk. Ami még rohadt hosszú lesz.