Öngyújtó/Nana fanfiction/

1

December 1. A szülinapom.

- Dora szívem, gyere kelj fel, el fogsz késni.- mondja anya. Nem válaszolok, csak kómásan felülök az ágyamon és bámulok magam elé. Mint minden reggel. 10 perc múlva erőt veszek magamon és kikászálodom az ágyból. Utálom a reggeleket.
Mikor végre sikerült felöltöznöm lebaktatok a lépcsőn, de már indulok is vissza az emeletre, mert a szobámban maradt a táskám. Lehurcolom a pulthoz, majd elkezdek enni. Nem szoktam sokat enni, mert nekem annyira nem nagy szórakozás, meg az osztálytársaim miatt. Ők mindig olyan rohadt sokat esznek, mégis mind vékonyak. Ha én ennék olyan adagokat, már rég a TLC-n lennék olyan dagadt emberes műsorban.
- Na drágám- néz rám anya- boldog szülinapot!
- Köszönöm!- anya elővesz egy dobozt a szekrényből, nem nagy, valószínűleg ékszer van benne. Ohó, hogy én mekkorát tévedtem. Trapnest jegyek voltak. Először nem jutottam levegőhöz, aztán már a jegyeket megfogni is féltem. Annyira gyönyörű.
- Úristen, köszönöm szépen!- megölelem anyát.
- Szívesen! Ha apád hazaért akkor neki is köszönd meg.
- Rendben.
- Na lássuk, itt van az ebéded.
- Oké, köszi!- mondom, majd elrakom a táskámba. Közben ránéztem a karórámra. Oké. Időben vagyok. Felállok az asztaltól, majd elköszönök anyától. Átmegyek az előszobába, felveszem a kabátom, majd a sálat és elindulok.

Az iskola amibe járok kb. negyed órára van a házunktól vonattal. Általában(mindig) vonattal utazom és ez most sincs másképp.
Szokásosan tele van. Diákok más iskolákból, öltönyös férfiak, blézeres nők. Mint mindig.
Leszállok, majd 5 percet séta és máris az iskola előtt vagyok. A kapuban beszélgető diákokat megpillantva kicsit jobb kedvem lesz. Ők is mindennap itt vannak, de ezt nem bánom. Némán elmegyek mellettük és hallom, hogy egy pillanatra elnémul a társaság aztán egy fiú távozott a körből és elindult felém. Ahj, ne már!
- Dora, szia!- köszön.
- 'Reggelt!
- Van programod iskola után? Ja és boldog szülinapot!
- Köszönöm, sajnos van.
- Mi? Mi programod van?
- A szüleimmel ünneplem meg a szülinapomat.
- Értem és holnap?- hát, ez a ritka esetek egyike, amikor kitartó a fiú. A háta mögé pillantok, majd pár méterre tőlünk dühös pillantásokkal találom szemben magam. 4 dühös lány tekintetével.
- Miért nem hívod el azokat a lányokat?- bökök a lányok irányába. Megfordul és én gyorsan beiszkolok az épületbe. Lehet, hogy ez a húzás szörnyen gyerekes volt, de néha ezt is muszáj.
- Boldog szülinapot!- ugrik rám valaki hátulról.
- Ah, kösz.- megfordulok és először nem veszem észre az apró lányt, aki egy fejjel alacsonyabb nálam. Asami.
- Na, mit kaptál?
- Jegyeket.
- Jegyeket?- néz rám furán.
- Mármint, koncert jegyeket.
- Tényleg? Az szuper, milyen bandára?
- Trapnest.
- Mi?- megint furcsán néz. El is felejtettem. Ő nem szereti.
- Mindegy, nagyon szeretem őket. Nem jönnél el velem?
- Hát, nem hiszem, hogy jó ötlet. Nem szeretem a zenéjüket...- elköszöntem, majd bementem az osztályterembe. Boldog születésnapot kívánnak, majd elkezdődik a tanítás.

És óra követi az órát, ebédszünet követ még pár tanórát.
Az utolsó óra után átvettem a cipőmet, majd elindultam az állomás felé. Kiábrándító, hogy mennyire ugyanolyan volt ez a nap is mint a többi. Miközben ezeken járt az eszem megbotlottam valamiben.
- Baszki!- majdnem elestem. A hátam mögé néztem és megpillantottam egy furcsa nyakláncot. Nem is nyaklán. Felveszem a földről és jobban megnézem. Egy nagy gömb volt ráakasztva egy láncra. Öngyújtó.