Falkák között

4.

Derek mikor érzékelte, hogy felébredtem, rámvetette magát morogva mire én emberként belemarkoltam bundájába, mely puhán simult az ujjaim között. Elkezdtem húzni mire ő morgott, majd emberré változva a falhoz nyomott.

- Ma kiengedünk a házba. Éjszakára itt fogsz aludni. Értve vagyok?- morogta mire beharaptam az ajkaimat, mellyeket érzelem mentesen figyelt. - Ismétlem! - üvölt rám. - Értve vagyok?!

- Igen Derek. - forgatom meg a szemem, majd elengedve engem kikötözött, és megfogva a kezemet felvitt.

- A téli szünetet itt töltöd. Utána haza mehetsz, de minden nap elmegyünk ellenőrizni téged. - magyarázza.

- Leszarom. - mondom majd megszaporázzva a lépteimet a mosdóba sietek. Hogy honnan tudom, hogy az a mosdó? A szagok. . .

Miután végzek a mosdóban, kimegyek és beülök egy nagy fehér puha fotelbe, és onnan nézem ahogy Jackson és Jackob vitáznak, Karter xboxozik Derek meg engem bámul.

- Amúgy hívj csak Katnak. - mondta Karter és rám mosolygott kettő fifa mecs között.

- Engem Jackinek, Jackobot meg Idiótának. - mondja Jackson.

- Oké. - mondom kuncogva mire Jackob rám nézve elmosolyodik.

- Inkább ne. Hívj Kobinak.

- Oki Kobi.

- Dereeek. - kezd el kiabálni Kat, mire az megüti. - Azt hittem lent vagy...

- Hát mint látod nem. - mondja Derek. - Rebeca... Meg tennéd hogy kurva gyorsan kiszálsz a fotelomból? - kérdezte Derek lenézően.

- Nem. - mondtam kacsintva. - Olyan kényelmes... Mondjuk ha haza mehetnék akkor talán... Esetleg... Kiszállok.

- Szó sem lehet róla. - ugrik elém azonnal. - Mi van ha egy másik falkához csatlakozol?! Mi jól bánnánk veled. Nem zárnánk be...

- Főnök... Mi már egyszer bezártuk... - szólal meg röhögve Jacki.

- Jó hogy... Na de mindenki készülődjön... Vadászni megyünk... Te is jösz Rebeca. - morogva otthagyva engem

- Mindig ilyen morgós? - kérdezem.

- Nem... Ennél sokkal rosszabb, mióta a huga meghalt. - mondta Kat. - A másik falka ölte meg mikor elrabolták tőlünk Lulut.

- Készüljünk... - ált fel Kobi.

Miután kiment  a fiúk megszólaltak.

- Szerelmes volt belé. Na de haladjunk.

Hoztak nekem egy farmert, pulcsit, majd elindultuk kifele. Bakkancsom alatt roppant a friss hó, pulóverben egy normális lány fázna, de én élveztem a hús levegőt, mely a ruhám szálai között simogatott. A fiúk kijöttek, majd átváltoztunk. Az erdőben kezdtünk el rohangálni, mikor megpillantottam egy apró fekete buksis 2-3 éves kislányt. A fiúk éppen egy szarvast hajtottak, nem vették észre az apróságot. Elkezdtem a kislány felé sétálni, aki könnyes ilyedt szemekkel meredt rám. Mikor odaértem hozzá, lenyaltam könnyeit, majd a fejemmel megsimogattam az apró arcocskáját. Szép arcát szeplők pettyezték, sötétkék szemei csak úgy szikráztak, és idegesen pattogtak a bundámon és a szemeimen, majd egy könycsepp csordult le aprócska arcocskáján.

- Ne egyél meg! - szipogta.

Én leültem elé, majd eggyik mancsommal közelebb húzva magamhoz öleltem. Addig tartottam míg megnyugodott, majd lefeküdtem elé, hogy üljön a hátamra. Ő eleint értettlenül meredt rám, majd hirtelen valamelyik fiú megemelve a hátamra pakolta. Én felálltam, hálás pillantást löveltem Karter felé, aki elindult velem a városba, ám az erdőhatárban letettem a kislányt, Karterrel egymásra nézve visszaváltoztunk, úgy néztünk ki mint egy futó szerelmespár. A kislány megdöbbenve figyelt, mire legugoltam elé.

- Ez legyen a mi titkunk apróság.

- Rendben... - suttogja. A hátamra vettem ismét, és elkezdte Karter kérdezni, merre lakik.

Mikor megláttuk a házat, mely elött egy rendőrautó állt, biztosak voltunk abban, jó helyen járunk. A kislányt letettem az ajtóhoz közel, majd indultam volna, ám a fehér kis kezecskéje megfogta a nadrágomat.

- Kérlek... - Kezdett bele.

- Vigyázni fogok rád. - mondtam, mire elmosolyodott, majd elengedve engem berohant, mi Karterrel futásnak eredtünk.

A lehető leggyorsabban elértük az erdőt, majd átváltozva a házhoz futottunk. Az ajtóban megállva egymásra néztünk. Kartert egy új oldaláról ismertem meg. Nem csak egy kedves fiú, hanem szeretni való is. Hirtelen olyan érzés kerített hatalmába mintha figyelnének. Egy fekete Jaguárt pillantottam meg, aki mellett egy fekete hajú férfi állt. Engem néztek mindkettenk. Egy kissé megdöbbentek mikor a szemükbe néztem, majd mint a nyulak, elszeleltek.

Jobban tettem volna, így utólag visszagondolva ha nagyobb jelentősséget számoltam volna nekik.