10.

4.1K 275 22
                                    

Egy patak partjánk kocogott mellettem Jonny, a gazdám. Egy hónapja vagyok nála. Jaguárt szabadjára engedték, de elötte mondtam neki, hogy keresse meg Dereket és vezesse ide. Jonny ágyán alszok minden este, az apja eleinte ellenezte, hogy láncok nélkül közlekedjek a lakásban, mert szerinte veszélyes vagyok a családjára. Jonnynak van egy huga Bell, az anyuka Anabeth, aki mindig tartogat nekem egy-két falatot, ahogy a család öreg tacskójának is, akit Rúfusznak hívnak. Az apuka Jürgen, első ránézésre egy morcos, morgó zsémbes alak, mondjuk másodikra is... De a családja körében boldog. Velem nem túl kedves, de azt tudom, hogy helyén van a szíve ha kell. Hogy ezt miből tudom? Minden szombat reggel 5:30 kor pontban kilép a hálójukból, ad nekem és Rúfusznak enni, és inni, majd nekilát palacsintát főzni a családjának. Mikor befejezi, megterít, és mindent elrendez. 6:40 kor elsőnek Rúfuszt majd engem megfürdet, majd 8:00 kor mindenkit felébreszt.

Jonny minden nap 2 elvisz engem sétálni, a huga Bett is egyszer velünk tart Rúfusszal, 5 éves az aranyos kislány, és kissé eleinte tartott tőlem, ám mostmár mosolyogva szaladgál velem.

Jonnyval bekanyarodtunk a ház felé vezető útra, ahol mindig elenged engem. Lecsatolta a pórázom, mire kilőttem, és spirnteltem. Jürgen mérte a futás időmet, mert feltűnően gyorsan futok az erőm nélkül is. Mielött még beértem volna az 1 kmert jelölő vonalat, egy ismerős árnyat pillantottam meg a fák között futni.

- Itt vagyunk! - hallottam meg a hiányzó hangot a fejemben.

Könnyeimmel küszködve gyorsabban futottam, mire a rekordomat megdöntve csúszva értem be.

- Meg fogunk menteni... Csak egy kis idő kell! - hallottam, majd elfutottak a távolba.

Falkák közöttWhere stories live. Discover now