Falkák között

5.

Bementünk a házba, ahol Jacki és Kobi vitáztak ismét, hogy ki főzzön, mikor észre vettek engem.

- Rebeeeeecaaaaaaa! - rohantak felém boci szemekkel.

- Nem főzök rátok. - mondtam, majd elindultam a nappaliba.

Derek fotelja üresen állt, mire bevágódtam, mert a szobába lépett a tulajdonos. Megdöbbenve meredt rám, ahogy az ikrek is.

- Szálj ki a fotelomból! - kiáltott fel hirtelen Derek.

- Nem! - mondtam határozottan.

- Ha tudod a kérdésre a választ akkor tied lehet ma. - mo dta Derek megadóan.

- Rendben! - mondom.

- Mi a félsziget.

- Olyan sziget amit nem fejeztek be! - vágom rá lendületből, mire mindannyian kikerekedett szemmel merednek rám, majd röhögésben törnek ki.

- Szálj ki a fotelomból Törpe. - Mondja és közben közelebb sétál. Én morcosan felállok, majd csattogva a konyhába megyek és hozzálátok spagettit főzni... MAGAMNAK!!

- Mit főzöl? - kérdezte Karter.

- Spagettit.

- Azt szeretjük. - Jelennek meg az ikrek.

- Az jó. De nem kaptok. - mosolyodok el gonoszkásan.  Majd kiteszem az egy adagnyi spagettit, mire megdöbbennek. Még jó hogy elraktam a többit a hűtőbe.

- Egy adagnyit csináltál? - döbbennek le a fiúk.

- Nem, de félek ha ti főznétek belehalnék a röhögésbe. - mondtam, és rávezettem a felakasztott pink kötényre a tekintetem.

- Általában én főzök. - ölel át hátulról, a székkel eggyütt Karter mire felgyorsul a szívverésem, tekintetemmel a spagettim páztázom. És akkor ott megvilágosultam. Belezúgtam Karterba.

- Karter kezed leveszed az asszonyomról! - trappol be idegbetegen Derek.

- Nem vagyok a tied. - mondom.

- Mi lesz ha nem? Én fogok válni az alfává előbb utóbb. - morogja Karter és egyre jobban szorít engem magához.- És akkor én fogom eldönteni kibe zúgok bele, nem te!

- Jaj még mindig emiatt vagy dühös? Mert nem akartam bevenni azt a kis kurvát a falkámba? - kérdezte megjátszott sajnálattal.

- Ő nem kurva! Lehet hogy egyszer már elárult minket, de én hiszek neki, és szeretem. - Üvölti.

- Lehet hogy te szereted... De ő vajon ugyan így érez e? - kérdeztem meg mire a szívverése azonnal lecsillapodott.

A szívem szilánkosra törte tudta nélkül is. Hisz végül is... Csak mást szeret.

A spagettimet gyorsan megettem míg a fiúk vitáztak, majd felállva az asztaltól, lementem a pincébe. Derek lejött utánam, a vállára kapva elkezdett fel menni, ám egy lépcsővel többet ment. Bevitt egy hálóba, melynek falai halovány lilák és fehérek voltak.

- Ez volt a kishugom szobálya... Remélem tetszik... - néz rám komoran mire egy apró mosoly után megölelem.

- Tetszik nagyon. - suttogom halkan mire ő kifújja a benttartott levegőt. Karter robban a szobába, majd füttyentve megáll a szobaajtóban.

- Megzavartam valamit haver? - kezd el röhögni.

- Nem... De egyszer kinyírlak! - mondta majd elindult felé.

- Tudom hogy nem tennéd meg. - mondja majd rám mosolyog és kimegy.

- Aludj jól... A szekrényben vannak ruhák. - feleli Derek.

- Valaha fogom látni mosolyogni? - kérdeztem halkan.

- Ha folytatod azt amit eddig, akkor igen. - mondja határozottam miközben hátra fordulva egy minimális mosoly ül az arcàra, mire elmosolyodok.

Az ágyra ülve magamhoz öleltem az ágyról egy párnát, és gondolkoztam.

Szerelmes vagyok Karterba... Ő nem belém. Milyen mázlista egy lány lehet ő. Biztos szép...