Korán reggel Karter ébresztett, az egész reggelünk rohanásból állt, ameddig eljutottunk a tegnapi irodáig. Ma, már nem titkoltam azt hogy nő vagyok, egy tárgyalóba ült az egész falka, mikor Jaguár, az a fenséges dög, besétált. Onnantól kezdve nekem sötétség, miután egy férfi lelőtt engem.
Száraz a talaj... Meleg van, oxigén is van... Hol vagyok? Ki vagyok? - nyitottam ki a szemem e kérdések közepette. Egy sziklán voltam, tőlem nem messze pár farkas feküdt. Nem olyanok mint én, ám miért mások? Négy lábra állva kezdtem el menni feléjük, ám egy nagy hím földre tepert morogva.
- Maradj Fehér. - morgott rám, mancsát mellkasomon támasztotta. Gyengébb vagyok, egy gyenge kis korcs hozzá képest. Hagyta hogy elhelyezkedjek, majd mellém fekve nyaldosta a fülem.
Pár kétlábú jött felénk, zöld pólójuk volt, kezükben egy kecskét fogtak. Az Alfa rájuk morgott de nem hátráltak meg, fülem kezdte el harapdálni, mire nyüszítettem. Az egyik kétlábú végigsimított a fejemen.
- Szép példányt fogott az az újonc. - mondta a nő nemű kétlábú miközben simogatott. - Izmos, nagy, okos nőstény ez, ha még Leon is megbékél mellette. Szegényt nagyon csúnyán leütötték az altató mellé.
- Ahj hagyd már azt a dögöt - tete le a hím kétlábú a kecskét. - Az igazgató mondta, hogy a neve az új szukának Bloody. - nemsokkal később kimentek. Tehát én vagyok Bloody. Az alfa orrával nyakam simogatta majd elkezdett nyalogatni, lassan már rámfeküdt.
- Hagyd abba. Kérlek. - pillantottam rá, ő mérgesen nézett le rám, ám nem folytatta. Csak sütött ránk a nap, és henyéltünk. Néhány apró kétlábú boldogan beszélgetett, ám egy döbbent fiú a kerítésnek tapasztotta magát, és dühösen, aggódva nézett engem.
ČTEŠ
Falkák között
NezařaditelnéEgy világ, melynek 20% vérfarkas. 2% lány a farkasoknak, a többi fiú. Egy farkas lány bandukolt magányosan a fehér havas erdőben. Lehellete meglátszott a levegőben. Bundája fehér, szürke csík fut végig rajta. Jégkék íriszei szikráznak a hóban.
