,,-Azt hiszem, kedvellek.
-Elismételnéd angolul is, kérlek?"
FIGYELEM! Basic cím. A történet lassan indul be, és kicsit unalmas. Ha már ez alapján nem tetszik, el se kezdd, mentsd meg magad a kínhaláltól. Ha tetszett az, amit olvastál, hagyj magad...
Fogalmam sincs ki ő, de meg kell ismernem. A lányt, aki most Liznél van. Gondolom, odaköltözött.-reggeli gondolataim egyre inkább kíváncsivá tesznek, ezért teszek egy próbát reggeli után. Elvégre, barátkozni nem is olyan nehéz.
-Köszi anya!- mondom, s puszit nyomok az arcára. A reggelire készített palacsintákat magammal viszem az asztalhoz. Úgy ülök, hogy pont rálássak. Ez beteges, vagy nem? Elvégre nem leselkedem utána, csak szimplán a látószögembe esik. Nick veszi el a figyelmemet a gondolataimról, ugyanis előttem lóbálja a kezeit.
-Haver, minden oké veled? Izgulsz a koncert miatt, vagy mi? Számtalanszor voltatok már zenélni itt. - próbálkozik a bátyám, de nincs közel az igazsághoz. Válaszul megrázom a fejem, és nekikezdek a reggelimnek.
Elég magabiztos vagyok a koncerteket illetően. Nincsenek őrült rajongóink, nem igazán kell mitől félnünk. Annyiszor próbáltuk már el a számokat, hogy nem tudunk bennük hibázni. A Calpurnia sosem hibázik. Már egy pár éve együtt van a csapat, és most éljük fénykorunkat. Csak kisebb klubokban, eseményeken, házibulikban zenélünk, felkérésre. Leginkább indie-rock feldolgozásokat játszunk, viszont idén már tervben van néhány saját szám is.
-Itt az idő.-mondom olyan halkan, hogy én magam sem igazán hallom.
Kimegyek, becsukom magam után az ajtót, és elindulok egyenesen Lizhez. Reggeli közben egyszer észrevett, szóval muszáj beszélnem vele is.
-Szia!-mondom, és villantok egy ezer wattos vigyort felé.
-Szia, Finn! Nem vártalak...mondanám, hogy gyere be, de még nincs elpakolva néhány holmim.-mondja Liz. Bólintok, és kissé belesek a házba. Mintha valaki felrohant volna a lépcsőn.
-Csak meg akartam kérdezni, hogy hozzád költözött-e valaki, vagy éppen csak vendégségben van, tudod...-próbálom nem túlbonyolítani.
-Igen, az unokahúgom. Hatalmas vágya volt, hogy kiköltözhessen ide Kanadába.- úgy mondja ezt Liz, mintha egy szép emlékre emlékezne vissza. Kicsit el is mereng.
-Nem is tudtam, hogy van unokahúgod.-tényleg nem tudtam.
-Sophienak hívják. Rendes lány, de nincsenek még itt barátai...-halkabbra fogja-, szerintem összebarátkozhatnátok.
-Add át neki üdvözletem.-mondom, s intek közben egyet felé, és lassan elindulok vissza a házunkba. Ezzel az ismerkedéssel legalább egyetértünk.
-Persze, átadom neki! Szia!- hallom, ahogy becsukja az ajtót.
Végül is, majdnem megismertem.
-Nem jó, Finn. Ez így nem jó.-bosszankodik Jack.
-Mit csináltam már megint?-próbálok nem ideges lenni. Tény, hogy a mai nap nem nagyon akar összejönni, de ettől még nem engem kell lecseszni.
-2 hanggal lejjebb voltál a gitáron. Legalább ezt ne szúrd el, kérlek.
A többiek a háttérben nevetnek Jack viselkedésén. Soha nem tudjuk komolyan venni, ha dühös.
A koncert előtti próba további eseményei zökkenőmentesen teltek, túlzott baromkodásokkal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap az esti koncert után olyan fáradtság jön rám, hogy az hihetetlen. Egy számot sem rontottunk el, a közönség és a szervezők nagyon rendesek voltak velünk a fellépés után. Készítettek velünk néhány képet, de én már kicsit untam az egészet.
Mielőtt elmennék zuhanyozni odalépek az ablakomhoz. Átnézek, és meglátom Sophiet. Hirtelen ötlettől vezérelve intek neki. Úgy látszik, mostanában integetős kedvemben vagyok vagy mi. Jesszus. Továbbra sem foglalkozik velem, úgyhogy inkább el is tűnök. Így biztos jobb neki.
