MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETT

S1E17||Legyen, de csak mert...

Sophie

-Ezt meg hogy érted? Direkt szóltam neked előre. - kissé mérgesen rápillantok Lizre, miközben leül velem szemben az asztalhoz. Teáját kavargatva nagy levegőt vesz, majd rám tekint.

-Már mondtam, hogy a hívás előtt pár nappal lett lebeszélve. - megissza a bögre maradék tartalmát - Meg egyébként is, miért akartad, hogy menjek?

-Olyan régen voltál nálunk, gondoltam szívesen találkoznál anyáékkal. - felállok az asztaltól - De ha nem érsz rá, akkor mindegy. Majd legközelebb. - kedvesen rámosolygok.

Miután elfordultam és felindultam a szobámba, eltűnik a mosoly az arcomról és a sírás kerülget hirtelen. Azt akartam, hogy a többiekkel is töltsön egy kis időt. Csak néhány napot, 1-2 hetet, ha már 3 éve nem látta őket. Szobámba érve leülök az ágyam végébe, kezembe veszem a telefonom és hagyom, hogy az internet borzamas világa magába szippantson. A közösségi oldalakat nézem meg figyelemelterelés képpen. Írok egy üzenetet anyának, miszerint az egyik jegyet visszaválthatja, ha tudja. 10 perc múlva a telefonom csörgésére eszmélek fel.

-Hogy érted, hogy váltsam vissza a jegyet? - kérdezi anya mindenféle köszönés nélkül.

-Már nem aktuális. Azt akartam, hogy Liz hazajöjjön egy kicsit, de nem ér rá. Valami új cég vezetőjével van találkozója bla...bla...bla, szóóóval csak én megyek. Így már világos?

-Mint a Nap! De van egy kis gond...Olvasom: "Az utazás időpontja előtti, legfeljebb 2 nap után már nem áll módunkban visszaváltani a jegyeket. A megértésüket köszönjük!" Úgy látszik, valaki mást kell elhívnod. - hallom hangját a telefonból, mire kissé ledermedek és elfelejtek neki válaszolni - Zsófi, itt vagy? Valami baj van? Nem gond, ha más nem tud jönni. 1 elhasználatlan jegy nem a világvége, nyugi!

-Lenne valaki. - mondom a kelleténél fojtottabb hangon - Itt lakik a szomszédban. - akaratom ellenére átnézek hozzá a nyitott ablakomon, de nem látom őt. Háttal nekidőlök az ablakpárkányomnak. - Egyedül csak őt ismerem itt, mást nem tudnék elhívni.

-Tökéletes! Végre, hogy barátkozol! Mesélj róla valamit! - kérlel, de semmi érdekes nem jut eszembe.

-Sokat nem tudok mondani róla. Rendes meg minden. Általában vele vagyok, ha nincs programom. - akaratom ellenére elkezdem piszkálni a hajam telefonálás közben. Utálom ezt. - Csak a szokásos. Benne van egy zenekarban, akiknek a tagjaival már egyszer találkoztam. - fejemet oldalra billentve, szemem sarkából mozgolódást látok, ezért elfordulok. - Ja és... - Finn vadul és idétlenül kapálózva integet a szobájából, majd az ablakot kinyitva kissé kihajol hozzám. Már épp mondana valamit, de ujjaimat szám elé teszem és a telefonhoz mutatok, jelezvén, hogy ne beszéljen. Hüvelykujját felmutatva válaszol, majd tovább néz engem.

-Hm? Mondjad csak. Megint elkalandoztál? - kérdezi anya nevetve.

-Ja igen, szóval azt akartam mondani, hogy amúgy fiú. Finnek hívjak és tényleg rendes. Majd megismered. Köszi hogy megengeded!! - gyorsan elhadarom, hogy anya ne tudjon közbevágni.

-MICSODA? - szinte látom, ahogy szemöldökét felhúzva a homlokára csap. - Legyen, de csak mert...

-Szeretlek! - mondom hirtelen a telefonba, majd bontom a hívást. Telefonomat magam mellé teszem, majd az előbb említett személy felé fordulok.

-Elképesztően fura vagy, ha nem angolul beszélsz! Kicsit mintha kínai lenne vagy nem is tudom...- hajába túrva nevet a saját hülyeségén. Szerintem ő is tudja, hogy messze állunk a kínaitól.

-Ha minden jól megy, az elkövetkezendő 1-2 hétben sokat fogsz hallani így beszélni. Van valami nagyobb programod mostanában? - kérdezem tőle - Valami nyaralás, utazás vagy ilyesmi. - pár másodpercnyi gondolkodás után csak megrázza a fejét.

-Nincs. Miért?

-Van 1 szabad jegyem a holnap utáni útra. Ha a szüleid beleegyeznek, eljönnél velem, kérlek? Liz nem ér rá, én pedig kétségbeesésemben nem tudtam jobbat kitalálni. 1-2 hétről lenne szó.

-Most csak viccelsz, ugye? - komoran, éllel a hangjában kérdezi, amitől nekem rossz érzésem van... - HÁT PERSZE, HOGY ELMEGYEK! - kiabálja és kirohan a szobájából, mire én inkább csak mosolyogva becsukom az ablakom és visszatérek teljesen a szobámba. Rezeg a telefonom, biztos Finn írt valamit, miután nem talált engem.

anya: Azért a saját és a szülei elérhetőségeit megadhatnád...

Lescreenshootolom az üzenetét és elküldöm Finnek, csak hogy megkönnyítsem a dolgomat. Fél perc múlva egy kérdőjelet ír válaszként, mire nekem leesik, hogy nem érti a magyart. Szép munka!