MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETT

S1E14||my kind of women

Finn

Pont akkor érek le a lépcsőn, amikor anya becsukja a bejárati ajtót.

-Nem zavar, hogy alig vannak itthon? - átmegyek Nickhez a konyhába.

-Már megszoktam. Te nem? - kérdi "nem törődöm" stílusban a telefonja képernyőjét bámulva. Néha olyan idegesítő.

-Képzeld el, hogy nem igazán. Hiába van jó állásuk, apa hiába rendező, anya meg nővér a kórházban, ha velünk meg alig vannak. - leülök mellé az asztalhoz és csak nézek magam elé - Mintha mi lennénk az elveszett fiúk. - értetlen arccal, felvont szemöldökkel fordul felém - A Pán Péterből. Hagyjuk. Soha ne próbálj meg komolyan venni. - mondom már nevetve a szörnyű hasonlat miatt.

-Ha már a komoly témánál tartunk... - kezdi, mire megfagy bennem a vér.

-Még gyors azelőtt mondd, hogy rájönnék a témádra. - asztalra tett kezeimre hajtom a fejem, arccal a padlónak.

-Mi a helyzet Sophieval? Letagadta, hogy a barátnőd. - hangjából ki tudom következtetni, hogy teljesen félreérti az egészet. Még mindig nem nézek fel.

-Mert nem is az. Csak egy rossz vicc volt. Egyszerűen csak barátok vagyunk. Ennyi... - felemelem fejem és Nickre nézek, aki elégedett mosollyal néz rám - Haver, még csak 15 éves, rá ne merj hajtani! Komolyan ne, mert kicsinállak. És nem, nem hat meg, hogy a testvérem vagy. - úristen. Felállok az asztaltól és felindulok a szobámba.

-Te hülye vagy? Soha nem tennék ilyet, jesszus! - kiabál utánam - Egyszerűen csak látom rajtad, hogy hazudsz. - megállok a lépcsőn korlátja mellett, melynek következtében beér engem. Lenézek rá.

-Honnan veszed? - nekidőlök a korlátnak és idegesen játszok az ujjaimmal - Mondtam, hogy semmi nincs köztünk. Barátként tekint rám, mert csak engem ismer a nagynénjén kívül, akihez ideköltözött. De még vele se gyakran van. Hátra van hagyva, mint mi, kb. Én pedig csak segítek neki átvészelni ezt.

-Teljesen belezúgtál, ne is tagadd inkább! - menet közben megérinti a vállam egy pillanatra, majd nekem hátat fordítva továbbmegy - Teljesen más vagy, ha itt van. Én pedig nem vagyok se hülye, se vak. - utánamegyek.

-Az elsőben azért kicsit kételkedem. - megállok az ajtaja előtt.

-Melyik elsőben? - összevont szemmel rám pillant.

-Abban, hogy hülye vagy. - mondom, majd elfordulok és bemegyek a szobámba.

-Még sosem hallottam Magyarországról. Milyen hely? - néz rá Sophiera Ayla.

-Hát..Igazából nem sokat tudok róla mesélni. Egy kicsi ország Közép-Európában és nem igazán szeretem. A fővárosban laktam, vidéken nem sokat jártam. Nem vagyok egy nagy világlátott ember. - meséli - Sokkal jobban szeretek itt lenni. Itt valahogy élettel telibbnek érzem magam. - nevet.

-MEGTALÁLTAM!! - egyenként a kiabáló Malcolm felé fordultunk.

-Jesszus, mit? - megállok mellette és a telefonját nézem.

-A térképen. Hogy bírtál ki ilyen hosszú utazást, csak ezért? - széttárja karját és körbe forog. Sophie leül a fotelbe, ami közvetlen a házba vezető ajtó mellett van.

-Könnyen. Egy teljesen más életért bármit kibírok. - mondja nagy elhatározottsággal, mire a többiek kissé furán néznek rá, majd rám - Váltani akartam, úgyhogy ideköltöztem egy rokonomhoz. Az iskola diákjai, az ismerőseim az ellenségeim voltak, mondhatni. Nem éreztem jól magam. Ennyi. - nem néz rá senkire, idegesen vizslatja a padlót, mintha valami érdekes lenne ott.

-Majd később ismerkedtek, most nem próbálhatnánk? - kérdésemre a többiek mind elindulnak a helyükre. Sophie hálás pillantással néz rám, amiért kihoztam őt a kínos helyzetből. Egy gyors mosollyal nyugtázom, majd én is beállok a mikrofon mögé.

-Szokásos sorrend? - kérdezi Jack, és azt a lapot olvasgatja, amire a betanult dalaink vannak írva.

-Nos, mivel van egy nézőnk - Sophie felé fordulok, így már inkább neki beszélek -, kezdjük Mac DeMarcoval. - hátranézek a többiekre, nekik megfelelő lesz-e. Bólintanak, majd egy gyors visszaszámolás után elkezdjük játszani a My Kind of Women című számot.

You're my, my, my, my kind of woman
My, oh my, what a girl
You're my, my, my, my kind of woman
And I'm down on my hands and knees
Begging you please, baby, show me your world