MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETT

S1E12||Pokol

Sophie

Hallgatom az evőeszközök és a tányérok koccanását. Zavaró.

-Ne haragudj, de tényleg sok most a munka. Sok a megrendelő, folyton csak rohanok egyik helyről a másikra, és mégsem jutok egyről a kettőre. - mondja Liz, miközben befejezi az ebédet - Mit csináltál délelőtt?

-Csak olvasgattam, zenét hallgattam. -megvonom a vállam- Elvoltam. -rendet rakok az asztalon.

-Most, hogy nincs semmi dolgom és legközelebb holnap reggel kell bemennem -elgondolkodik-, nem akarsz mondjuk megnézni egy filmet?

-Bocsi, de... -nem jut eszembe semmi, ami ok lenne arra, hogy ne nézzünk filmet-, de megbeszéltem Finnel egy találkozót ebéd után. -van ennél nagyobb hülyeség?

-Oké, akkor egyedül nézem meg a Baywatch-t. -rám pillant, hátha meggondolom magam. Elvigyorodom. Nem kamuból, tényleg.

-Nem bírom se Zac Efront, se a nyílt vízzel kapcsolatos dolgokat, úgyhogy ez elúszott. -még én is nevetek a borzalmas viccemen. Eszembe jut, hogy elvileg találkozom Finnel. Ezt jól összehoztam. Felrohanok a szobámba.

Finn

Pittyeg a telefonom. Félreteszem a könyvet, és megnézem mit jelez.

sophiemm üzenet küldött neked

soophiemm: Ráérsz most?

Elolvasom, majd bepötyögöm az üzenetet: Igen. Kitörlöm még mielőtt elküldeném. Újra.

én: Rád? Most? Bármikor.

Kissé félve, de elküldöm. Lehet nem kellett volna. Miért is javítottam ezt át?

látta: 13:46

3 perccel később már hallom, ahogy csenget. Abban a 3 percben azon gondolkoztam, mit is kéne mondanom neki. Elvégre, tök nyugodtan elküldött azzal a szöveggel, hogy majd beszélünk. Oké, legyünk magabiztosak, mint mindig. Most nem szúrom el.

-Hogy-hogy találkozni akartál a délelőtt után?-rá se néztem még, már egyből ezzel kezdtem, miután a kulccsal kinyitottam az ajtót neki.

-Finn, csak hazajöttem, mert ITT LAKOM.- mondja röhögve a bátyám- Elfelejtettem reggel kulcsot vinni magammal.-kikerülve jön be a házba. Kell még pár másodperc, mire észhez térek.

-Amúgy- mondja Nick, miközben bekapcsolja az XBOX-on a játékot és leül a kanapéra-, milyen délelőttről beszéltél? Kivel találkoztál?

-Ja, hát igazából senkivel, csak azt hittem röhögni fogsz ezen, és úgy is lett szóval...-ideges röhögést hallatok. Inkább olyan, mint egy csipogót nyelt kutya.

-Ahhha, oké.- néz rám kémlelő tekintettel, amíg betölt a játék- Említettem, hogy rajtam keresztül keresett Jack? Mármint Anderson, nem Grazer. - basszus...- Azt mondta, hogy jó lenne ha eltolnád a pofádat hozzájuk. Szó szerint idézem.- olyan komoly tekintettel néz rám, hogy megrémít- Mostanában fura vagy. Figyelj, ha haragszol azért mert feltettük Quincyvel a videót, amiben belezuhansz a medencébe akkor szólj vagy valami.-újra a játékra összpontosít.

-Hagyjuk azt a hülye medencés videót! Nem haragszom- kissé dühösre vált a hangnemem-, csak mondd meg Jacknek, hogy majd ha lesz kedvem átmegyek próbálni. Nem tölthetem a nyaram 80%-át velük attól, hogy egy banda vagyunk. Csak zenélgetünk a garázsban meg van 1-2 fellépésünk. Nem nagy cucc.-mondom, miközben idegesen feltrappolok a szobámba és előveszem a telefonom. Megírom Jacknek, hogy legközelebb csak jövőhéten tudok átmenni. Már épp meg akarom kérdezni Sophietól, hogy miért keresett, amikor csöngetnek. Olyan gyorsan rohanok le a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudok, de már késő.

-Hello... Finn itthon van?-kérdezi Sophie az ajtóban állva Nicktől.

-Persze. Ha kell, akkor szólhatok neki, hogy itt vagy.

-Köszi, nem kell. Elég ha megmondod, hogy kere...- nem fejezi be a mondanivalóját, mert időközben észrevett, ahogy a lépcső utolsó fokán állok. Elmosolyodik, én pedig odamegyek hozzá.

-Sophie, ő a bátyám, Nick.- rámutatok Nickre, ahogy Sophiera pillantok- Nick, ő Sophie, egy barátom. -most Nicknek mondom ezt, ahogy Sophiera mutatok- Köszi Nick, most már mehetsz.- mondom Nicknek, és helyet cserélek vele az ajtóban, hogy szemben álljak Sophieval.

-Sophie, nagyon örültem! Finn, mi még számolunk...- fenyegetően mutogat hátra nekem a nappaliba menet, majd elröhögi magát.

-Barom!- kiabálom utána, majd Sophiera vetem tekintetem- Szóval, máris hiányoztam?- vigyorgom el magam. Ha ez nem segít, hogy úgy teszek, mintha a délelőtt meg sem történt volna, akkor fogalmam sincs mi fog.

-Unatkoztam és nem volt kedvem filmet nézni Lizzel, gondoltam átjövök, ha nem gond.- úgy ejti ki a szavakat, hogy rám sem néz, csak a cipője orrát vizsgálja. Ez zavar, szóval megfogom az állát, és úgy igazítom az arcát, hogy rám nézzen. Megszeppen, pedig olyan magabiztos volt akkor, amikor először találkoztunk... Megragadom a kezét.

-Ez azt jelenti, hogy velem akarsz filmet nézni?- kérdezem nevetve, miközben kezénél fogva behúzom az ajtón- Gondolom, te sem akarsz végig ácsorogni, hiába van ilyen pompás időnk kint.- kissé túldramatizálom, hátha érti majd a poént. Ránézek, és észreveszem, hogy nem igazán. Kicsit elvörösödik, ahogy lenéz kezeinkre. Pont, mint néhány órája..

-Nem igazán erre gondoltam, de nincs jobb ötletem, úgyhogy oké. Nézzünk filmet.- teljes nyugodtsággal elengedi a kezem. Oldalra nézek, s látom, hogy Nick a szeme sarkából minket figyelt. Észrevétlenül bemutatok neki, miközben felmegyünk a lépcsőn.

-Have you got color in your cheeks?- éneklem az ismert Actic Monkeys dalt. Feltehetőleg ő is ismeri, ha volt egy plakátja róluk a szobájában. Megáll a lépcső tetején és hátrafordulva rám néz.

-Ismered őket?- kérdezi meglepetten.

-Persze, ki nem? De nem egészen ezért énekeltem ezt.- nem esik le neki, szóval rámutatok az arcára.

-Ha. Ha. Ha.- "nevet" - Igazán vicces. Gondolom órák óta várod, hogy ezt a poént elsüthesd.

-Ami azt illeti, igen.- megáll, mert nem tudja, melyik ajtó mögött van a szobám- A második ajtó balról.

-Egy magyar rock zenekar dalszövege szerint, aki a pokolra kíván jutni, annak balról a második ajtó.- lenyomja a kilincset.

-Hát, remélem ez nem igazán lesz pokol.-belépek utána a szobámba.