MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETT

S1E18||Zuhanó szédülés

...

Sophie

-Átgondoltam én ezt? - kérdezem inkább saját magamtól, mint a mellettem ülő Finntől. Kipillantok az ablakon, miközben felszállunk. Szépen lassan emelkedünk, én pedig egyre jobban érzem a nyomást magamon. Ránézek. Ő még talán rosszabbul van mint én.

-Hát, én nem bántam meg, még ha nehezen is, de megoldottuk. - biztatóan rám mosolyog, mire én csak a szememet forgatom.

-Már minimum ezerszer említetted meg a mai napot, nem kell újra elmondani, hogy mennyire örülsz. - mondom az ablak felé fordulva - A 11 órányi út sem szegi a kedved? - újra felé pillantok. Hiába szólok hozzá, nem néz rám, inkább tovább kutat táskájában.

-Ha veled vagyok mindvégig, akkor nem. - enyhe, de sajnos őszinte mosollyal az arcán mondja ezeket a szavakat, amitől én csak kínosabban érzem magam. Kifejezetten nem szeretem, ha ezt csinálja. Semmi sem jogosítja fel erre a viselkedésre. Visszafordulok az ablakhoz, és csak élvezem a kilátást. Ami nincs, mert sötét van. Élvezem a sötétséget.

-Komolyan? De miért csináltad? - a nevetéstől nehezen, de valahogy mégis megkérdezem ezt Finntől.
-A fogadás miatt! Te gondoltad volna, hogy mégis megteszi az a szerencsétlen? Nekem meg idegen emberek bevásárlókocsijából kellett kilopnom a cuccokat, az se sokkal jobb, elhiheted.
-Nekem soha nem történnek ilyenek az életemben. Tudod, én maradok az az unalmas lány, aki nem jár el a barátaival hülyeségeket csinálni, emlékeket szerezni azért, hogy később örömmel gondoljon vissza arra az időre. Na ehhez mit szólsz? Melyikünknek rosszabb a helyzete? - hirtelen felindulásom következtében nem tudja mit mondjon - Ne haragudj, én csak...
-Szóval most azt akartad ezzel mondani - kérdőn néz rám - , hogy menjek el veled valahova azért, hogy őrültségeket csinálhass. Oké, vettem. Két tizenéves a világmindenség szabályai ellen. Vettem. - komoly tekintettel biccent egyet maga elé tekintve. Rezzenéstelen arckifejezéssel ér hozzá az ölemben pihenő kezeimhez, majd összekulcsolja azokat övéivel. Mire felfognám mit művel és kérném, hagyja abba, arca már közeledik is felém.
-Finn, ezt légy szíves ne...
-Mi ketten a maradék 7 milliárd ember ellen. Szerinted kinek van több esélye? - egyre közelebb jön, már csak néhány centire van tőlem. Szabadulni akarok tőle.
-Nem tudom, de én biztos, hogy ellened vagyok. - próbálok komoly maradni, de a végére elnevetem magam, így ugrott a tervem.
-Ezek után is? - azon kapom magam, hogy közeledünk egymás felé. Elkap egy érzés. Mintha zuhannék le valahova.

-Ennyire unalmas volt a film? - suttog a fülembe, s hangjából megérzem, hogy mosolyog - Én mondtam, hogy ne ezt a filmet válaszd, de annyira erősködtél. Sophie? - nincs kedvem válaszolni neki, nem érdekel mi történik, csak azt akarom, hogy ne szakítsa félbe a pillanatot.

Finn

-Hm? Még mindig zuhanunk? - motyogja vállamba alig érthetően - Én meg azt mondtam, hogy ellened vagyok, ne tiltakozz, ne próbálj meg megcsókolni vagy ilyesmi, mert nem lesz jó vége. - jobban vállamba fúrja fejét, majd alszik tovább. Mondjuk eddig is aludhatott, mert ilyeneket soha nem mondana ébren.

Hirtelen ötlettől vezérelve telefonommal csinálok egy képet magunkról, igazából fogalmam sincs miért. Lehet zsarolni fogom vele, ha megint ilyen unalmas filmet fog választani... Elrakom a telefonomat, majd hátra döntve fejemet és becsukva szememet élvezem ki ezt a pár percet, amit így töltünk.

-Finn? Mennyi időnk van még? - kérdi kb. 2 óra elteltével Sophie, s szemeit még mindig csukva tartva nyújtózkodik a saját helyén. Telefonomon megnézem mennyi az idő.

-Még olyan 4 óra és ott leszünk. Tudtad, hogy beszélsz álmodban? - pont úgy történik, ahogy gondoltam. Kétségbeesett arccal néz.

-Úristen, miket mondtam?

-Maradjunk annyiban, hogy nem zuhantunk le. - mondom mosolyogva, csak hogy ne érezze magát kellemetlenül.