S1E20||Mindeközben...

876 54 0
                                    

Liz

-Úgy hiányoztál, Sophie! - mondom unokahúgomnak, ahogy megölel engem a reptéren.

-Nem hiszem el, hogy 3 éve nem jártam itt! - elválik tőlem, fejét felemelve forog körbe, s néz szét - Hiányoztál. - újra megölel. Bőröndjét elveszem tőle, majd indulunk el a kocsimhoz, hogy hazamenjünk.

-Anyáddal és velem is voltak hasonló gondok. Mai napig nincs annyira jó a kapcsolatunk, ezt te is látod. Ti idővel kibékültök, szerintem. Nyissatok mindketten a másik felé. Mi ezt kihagytuk, meg is lett az eredménye. - nem igazán figyel rám, de azért még folytatom a mondandómat - 5 év van köztünk, ezért nem mindig voltunk ugyanazon a hullámhosszon. 17 éves koromban volt egy kiállítás a műveimről. Az a festmény is ki volt rakva, ami kettőnket ábrázolt. Nagyon sokat dolgoztam vele, ráadásul titokban. Meglepetés lett volna neki, ugyanis egy nappal utána volt a szülinapja. Az volt a legrészletesebb, legjobban sikerült munkám, mert neki akartam adni. - oldalra nézek Sophiera, aki érdeklődve figyel rám - Azt ígérte, eljön megnézni a kiállítást, de...

-De nem ment el. Ugye? - kérdezi tőlem, amikor bekanyarodunk egy utcába. Szomorúan elmosolyodom és megrázom a fejem.

-Nem. Este 8-kor kezdődött. Én ott álltam, hallgattam mások dicséretét és az ajtót szuggeráltam, hátha megjelink végre. Miután a család is megérkezett felhagytam vele. Azt mondták, úgy tudják, ide indult el.

-Hol volt valójában?

-Valami számunkra ismeretlen sráccal volt megünnepelni a szülinapját. Hajnalban ittasan, csapzottan jött haza, azt sem tudta hogy hívják. Csak össze-vissza botladozott és motyogott, nevetett. Én segítettem átöltözni neki, majd lefektetni aludni. Azok után, ami történt.

-Ezt ki sem nézném belőle. Soha. - mered maga elé elszontyolodva az ülésen.

-Mi is így voltunk vele. Előtte nem csinált ilyet. Az eset után nem nagyon beszéltünk egymással. Kerültük egymást, de láttam, hogy kicsit bántja a dolog. 2 hónappal utána egy elég érdekes hírt közölt velünk. - halvány mosollyal az arcomon ránézek - Tudod, mi volt az?

-Bocsánatot kért? - kérdezte bizonytalanul.

-Bejelentette, hogy terhes. - megállok a ház előtt és leállítom a motort - El akarta vetetni, de én nem engedtem neki. Hallgatott rám, de ezek után még rosszabb lett a kapcsolatunk. Ő 23 éves korára már anya lett és elköltözött, családot alapított. 7-8 évvel később, 25-ként én meg ide költöztem ki, új életet kezdeni.

-Szóval az a pasi...apa volt? Akkor volt Bodzával terhes? - a hirtelen sokktól inkább a helyén marad, nem száll ki még.

-Igen - mondom nevetve - Végül is,a történtek ellenére remek kis családot hoztak össze. Felneveltek 3 meseszép és okos lányt!

-Azért annyira ezt nem mondanám el magunkról. - kiszáll, majd a csomagtartóból elkezdi kipakolni a cuccait.


-Mi jót csináltál ma? - ülök le mellé a kanapéra filmet nézni. Unott arccal nézi a képernyőt.

-Finnel voltam.

-Értem. És ez a Finn... - kezdem, mire enyhe pírral arcán ijedten rám néz.

-Miért, mi van vele? Csak barátok vagyunk. Mást nem ismerek rajta kívül itt. Természetesen rajtad kívül. - teszi hozzá nevetve.

-Nem mondtam végig! Szóval. Milyennek gondolod eddig?

-Hogy-hogy milyennek? Rendes meg minden. Néha olyan túlbuzgó vagy hogy mondjam. Meg nyomulós volt, de ezzel felhagyott. - figyelem, ahogy ölében pihentetett kezeit piszkálja - Nem szeretném megszakítani vele a kapcsolatot. Tudod, rossz lesz ha a gimiben egy ismerősöm sem lesz mar az első nap.

-De egy évfolyammal felje...Szóval mégis a gimiben leszel? Miért nem mondtad? Mikor döntötted el és miért? - teljes meglepettségel a hangomban veszem a tv-t hallkabbra.

-Finn mesélte, hogy oda jár és jó iskola, stb stb. Én meg nem akarom magányosan tengetni a napjaimat itt, amíg ő suliban van te meg dolgozol. Augusztus közepén el kell mennünk beiratkozni, ne felejtsd el! - figyelmeztetően pillant rám és visszavesszi a tv hangerejét, én pedig elismerő tekintettel bólogatok. Reméltem is, hogy nem akar magántanuló lenni. Lehet, meg sem engedték volna neki, elvégre nincs rá semmilyen jogosultsága.

-Szóval Finn. Oké, értem én. Látom, hogy megkedvelted. - elmosolyodik magában, de különösebben nem reagál - Oh, de cuki! Tetszik neked? Vagy te neki? - elengedi füle mellett kérdéseimet - Hallgatás beleegyezés! - nevetve megdob egy párnával, majd tovább mosolyogva nézi a filmet.

-Ne haragudj, hogy nem tudok elmenni! - két vállát megfogva állítom őt magam elé. Még nem mondtam neki, hogy állásinterjúra kell elutaznom. Majd akkor megemlítem neki, ha sikerrel is járok, és felvesznek ehhez az új céghez. Itt még a divattal is foglalkozhatnék egy kicsit, ráadásul ez egy sokkal nevesebb is. - Tudod, ez most nagyon fontos nekem. Nem soká indulok, ahogy ti is. Vigyázz magadra! - ölelem meg, az elhúzódás után pedig Finnhez lépek. Fenyegető tekintet megjátszva nézek rá csípőre tett kézzel.

-Én is vigyázzak magamra? - kérdezi mosolyogva és gyengén megölel, majd egyből el is távolodik.

-Igen, de - suttogásra veszem,hogy Sophie ne halljon engem - Sophiera még magadnál is jobban vigyázz! Fontos vagy neki, és ezt szerintem te is tudod. - hátra nézek rá, hogy hallgatózik-e. El van foglalva a táskájával, s annak cipzárjával. Visszanézek Finnre, aki érdeklődőd tekintettel figyel engem, majd ő is rápillant.

-De honnan...?

-A hülye is látja, mennyire oda vagy érte! Amit megértek, hiszen csodálatos személyisége van, csak jobban meg kell ismerned hozzá. Még akkor is, ha ezt nem igazán engedi. - mondom nevetve.

-Így is tudom ezt róla... - telefonján megnézi az időt, majd sóhajt egyet - Indulnunk kellene. És ne aggódj, minden okés lesz.

-Azt hiszem, a nővérem kedvelni fog téged. - visszafordulok unokahúgomhoz, hogy szóljak, indulnunk kell.


Kivételesen nagy rajtam a nyomás, pedig magabiztos személyiség vagyok. Szedd össze magad! 37 éves magabiztos, tehetséges nő vagy! Le fogod venni őket a lábukról! Mondja a kis hang a fejemben, s mire összeszedem a gondolataimat, már jön is a - remélhetőleg - jövendőbeli főnököm.

...

-Itt írja még alá. - mutat a szerződésem aljára. Már ez a huszadik lap kb. Odafirkantom a nevem. Hivatalosan is itt dolgom.

-Remélem, nem okoz majd csalódást. - nyújtja a kezét - Üdv a csapatban!

-Köszönöm! Nem fogok. - fogok vele kezet, majd egy asztalhoz leülve beszéljük meg, hogy mi lesz mostanában a cég feladata.
Jön néhány zenekar túrnézni Kanadába, ezért nekem kell készítenem néhány képet róluk, logókat, képeket, posztereket terveznem és besegítenem a stylist-nak. Messze áll ez az egész tőlem, főleg, hogy mindenféle nemzetiségű előadó megfordul itt. Magyarok kivételével, mondjuk ez valahogy várható volt. Most csak koreaiakat, amerikaiakat, angolokat és ausztrálokat említett. Sophie hogy fog örülni ennek!

MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now