S1S10||unreal

1.1K 70 8
                                    

Sophie

Finn távozása után eszméletlenül jó kedvem volt. Kivételesen nem azért, mert elment... Kezdek boldog lenni akkor, amikor vele vagyok. Ezek után nem leszek bezárva a 4 fal közé, nem fogok irtózni az emberektől, meg úgy mindentől. Ki fogok törni a kis kalitkámból, ami már évek óta fogva tart. A gimiben nem fogják tudni, hogy ki voltam. Kivéve, ha nem lesz sikeres a nyaram.

-Hogy haladtok a munkáitokkal?-kérdezem Lizt, miközben a mosogatógépbe teszem a bögrét, amiből a teámat ittam. Háttal nekidőlök a pultnak.

-Jól, bár a főnök pikkel rám. Állítása szerint nem mentem be néha dolgozni. Pedig csak pár nap szabadságot vettem ki miattad, úgy, hogy nem szóltam...-nevetve ejti ki a szavakat, de én nem tudok kacarászni ezen.

-Lehet miattam fognak kirúgni?-remélem, ilyen nem történhet meg. Ez is az én hibám lesz.

-Úristen, dehogy!-még mindig jókedvűen beszél hozzám, miközben rendet rak az asztalán-Meg fogom tudni beszélni vele, nyugi. Elintézem annyival majd, hogy többször fogok bemenni dolgozni. Sajnálom, hogy magadra hagylak-rám néz-,vagy mégsem vagy egymagad?-elégedett mosoly terül szét az arcán. Remélem csak azért, mert végre rendet rakott a cuccai között.

-Ha már így szóba lendült ez-kapok az alkalmon-, miért szervezel be nekem barátokat? Köszi, de meg tudnám oldani egyedül is ezt. És meg is fogom.

-Csak segíteni akartam, de megmondhatom Finnek, hogy el van tiltva tő...-elindulok felfele a lépcsőn még azelőtt, hogy befejezné a mondatot. Nem akarom, hogy lássa ahogy tiltakozom.

-NE. Nem fogod eltiltani tőlem, nem!! KÖSZI AZ INTÉZKEDÉST!!-kiabálom le neki. Jót nevet rajtam és elkiabál egy "szia"-t , majd elindul dolgozni, újra. Fogalmam sincs, mit csinálhat egy grafikus ilyen sokáig.

Délelőtt 11. Fogalmam sincs mit csináljak. Nem akarom már egyből ma leterhelni Finnt, ezért ki kell találnom valamit.

10 perccel később már az ágyamon ülve nézek filmet a laptopomon. Egyetlenegy történet van, amit szeretek filmben és könyvként is egyaránt. Csengetnek. Nagy nehezen ráveszem maga, hogy levánszorogjak az emeletről, és kinyissam az ajtót az illetőnek.

-Szia! Most mi ügyben láthatom személyedet?-úgy látszik, ettől a szörnyű érzéstől a gyomromban nem fogok szabadulni. Sajnos. Mindent vártam, csak ezt nem.


Finn

-Szóval tényleg csak ezt szereted filmként is?-kérdezem Sophietól, miközben leülök az ágyának bal oldalára. Nem lenne hatalmas nagy baj, ha most is a vállamra dőlve ébredne fel, ha vége a filmnek. Nem válaszol, úgyhogy ránézek. Persze, gondolhattam volna. Vadul bólogat válaszként, miközben gyors rendbe vágja az íróasztalát. Teljesen feleslegesen, úgyse azt fogom figyelni.

-A sorozatot is már minimum 3-szor kiolvastam, a filmek megtekintését már nem is számolom inkább.-végzett az asztallal, ezért végre leül mellém-Nem gond, hogy az 5. rész fog menni? Már lement egy pár perc belőle azelőtt, hogy jöttél, de visszatekerhetem.

-Hagyd csak, erre a részre emlékszem a legkevésbé. Legalább frissítem a memóriámat.-próbálok magabiztos maradni, hogy egyikünk se érezze kínosan magát. Sophie elindítja a Harry Potter és a főnix rendjét ott, ahol leállította miattam.

-Avada Kedavra!- szegezi pálcáját Sirius felé Bellatrix.

-Nem. Lehet. Igaz.-tekintetem már Sophien van, nem a filmen- Akárhányszor mutatják Sirius halálát, mindig könnyezek. Bocsi.-mondja szipogva Sophie. Felemelem a kezem, s letörlöm az arcán lévő könnycseppet. Kissé ridegen reagál rám, de nem tesz hozzá semmit. Szemét nem veszi le a filmről, szóval úgy teszek, mintha az a múltkori és a mai meg sem történt volna.


-Akkor sem fogsz énekelni, ha gitárral kísérlek?-erősködöm tovább az 5 perce tartó vitánkban.

-Mondtam, hogy nem éneklek jól! Már pár éve nem gyakoroltam, abbahagytam, kész.-visszateszi azt az érmet a helyére, amit az előbb még én vettem le a polcáról.

-Akkor miért van kitéve, ha nem is szeretsz énekelni már?-ehhez a személyiséghez képtelen vagyok elképzelni a rossz énektudást, úgyhogy muszáj hallanom.

-Erre én is szeretném tudni a választ.-idegességében beletúr a hajába, majd leül háttal az íróasztalának-Emlékeztet arra, hogy régen sikert is értem el valamiben.

-Pontosabban?-azért faggatom mindezekről, mert tényleg meg akarom ismerni. A legrosszabbtól a legjobb napjaiig hallani akarom a saját történetét. Úgy érzem, szüksége van rá. És nekem is. Erre. Mindenre.

-Rendszeresen jártam kisebb eseményekre, versenyekre. Nagyon szerettem az énektanárom, kb heti 2 alkalommal jártam hozzá. Nem emlékszem pontosan. Aztán...bekattant valami, és abbamaradt. Már nem jártam el hozzá, nem fogadtuk el azt az évi 3 db felkérést.

-Gondoltál már arra, hogy egy bandában énekelj?-kérdezem tőle, hátha visszalendíthetjük ezzel.

-Nem volt alkalmam rá, de ha lenne se élnék a lehetőséggel.-olyan őszinteséggel mondja ezt, hogy már-már kezdem megbánni, hogy felhoztam az éneklést.

-Akkor fel sem ajánlom az én bandámat- futva rápillantok, hátha ez az ötlet sikeres, de nem, úgyhogy tovább babrálok az ujjaimmal-, szóval kérdezek mást.

-Miért mindig te kérdezel, miért nem én?-feláll az asztaltól és átmegy az ablakához-Kicsit olyan, mintha kihallgatáson lennék.

-Mert ez az is, úgyhogy mondj el mindent a bűneidről.-mondom meglepő komolysággal, amitől kissé elneveti magát- Na szóval, miért olvasol? Van ennek is valami különleges oka, vagy nem tudod mással elütni az időt?-mivel már jó pár perce folyamatosan érzem a tekintetét magamon, egyenesen a szemébe nézek, hogy tényleg válaszoljon. Úgy látom, most fog előjönni az igazi énje.

-Ez olyan mintha azt kérdeznéd, hogy miért lélegzem. Nem tudnék élni nélküle. Inkább az a kérdés, TE miért nem olvasol?-itt rám mutat, mire én kissé feszélyezve érzem magam- Bővíti a szókincsed, különböző nézőpontokból láthatsz helyzeteket, megismersz egy csomó világot és személyiséget. Élénkíti a fantáziád. Más olvasókkal kivesézhetitek a könyv tartalmát, véleményt kérhettek egymástól. Inspirál. Ráadásul ha van szabadidőd, akkor értelmesen fogod eltölteni azt az időt, és nem unatkozni fogsz.-beleéli magát az érvelésbe, folyamatosan gesztikulál és kezd egyre jobb lenni a kedve. Képtelen vagyok nem folyamatosan őt nézni-Ráadásul mindig találni fogsz neked megfelelő olvasni valót, akár papíron, vagy elektronikus formátumban. Csökkenti a stresszt, növeli a tudásod,fejleszti a beszéd- és íráskészséged, koncentráló képességed. Soroljam még?-őszinte mosollyal az arcán rám néz.

-Szerintem megértettem. Szóval akkor ajá...-haladnék tovább, de közbevág.

-Arról még nem is beszéltem, hogy képes vagy néhány szereplőbe beleszeretni. Nem feltétlen a hősszerelmesre gondolok. Lehet, pont a legfurább vagy a leggonoszabb karaktert fogod megkedvelni.-szóval ha ő egy karakter lenne, ő lenne az, akiért oda lennék. Mert lassan, de biztosan, kezdem megszeretni. Aztán koppanni fogok.


MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now