That boy/Finn Wolfhard(befejezett)

33.

Reggel hosszú ujjú pulcsit vettem fel és egy szakadt farmert.
Elindultam az iskolába,de egész úton csak azon gondolkoztam mit mondjak Finnek
-Igen tudom hülye és meggondolatlan voltam,de nem teszek ilyet többé-gondolom magamba a lehetőséget.
Beértem a suliba,sokan megtudhatták mi történt mivel folyton engem pásztázó tekinteteket éreztem magamon.Besiettem a terembe és a padomhoz ültem.A biztonság kedvéért lesebtapaszoztam a vágás helyét ne,hogy esetleg valaki meglássa.Szorongva ültem a padomban.Nyílik az ajtó és be lép rajta Finn,nem szól semmit csak leül mellém
-Szia!-köszönök végül én a kínos csöndet megtörve
-Szia!Tudom nem akarod elmondani,de aggódók miattad,mi történt?-mondja szomorúan és a szemembe néz
-Gyere velem!-ragadom megcsuklóját és magammal rángatom a takarító szertárhoz
-Mi történt Beca?Megijesztesz!-mondja és aggódóan szemembe néz
Felhúzom a pulcsim ujját és megmutatom neki a vágás nyomát.Egy darabig nézte,és szorosan magához ölelt
-Miért tetted ezt Beca?Miattam?Jaeden miatt?Miért?-mondja kétségbeesetten és szorosabban ölel
-Nem tudom-mondom sírva-Meggondolatlan voltam,tudom most rossz embernek tartasz e miatt-mondom tovább sírva
-Dehogy is Beca,mind csinálunk hülyeségeket.Nem hagylak magadra nem engedem,hogy ez meg történjen még egyszer-mondja és ő is sírni kezd
-Szeretlek Finn,ne hibáztasd magad!-mondom,szorosabban magamhoz szorítom és beszívom magamba nyugtató kellemes illatát
-Én is nagyon szeretlek Beca!-megfogja a fejem és közelebb húzza magához az ajkaink már majdnem össze érnek már érzem a lehelletét
-Srácok hát itt vagytok!-nyit be az ajtón Jack amitől hirtelen szét rebbenünk-Bocsi!-mondja és megvakarja tarkóját
-Semmi baj,már indulni akartunk vissza a terembe-mondom nevetve
Vissza mentünk a terembe,Finn egész nap mellettem volt,de nem úgy mint egy féltékeny pasi,hanem inkább olyan védelmező legjobb barátként.És ez tetszett,nem éreztem azt,hogy megkéne csókolnom vagy hogy kézen fogva kéne vele sétálgatnom.Jó ez mondjuk azért is van mert mondtam neki,hogy most maradjunk barátok.Ez így sokkal jobb érzés,most olyan mint régen,barátként kezel,mindketten szeretjük egymást én viszont most nem érzem azt,hogy kényszeresen azt akarom,hogy járjunk.