That boy/Finn Wolfhard(befejezett)

68.

Beca szemszöge

Finn is tovább lépett láthatóan,nekem is ezt kell tennem!
Tovább mentünk a díjátadó terembe és le ültünk egy asztalhoz. A gyerek színészek a kísérőikkel együtt egy asztalhoz ültek és a stáb többi része is így tett.
Finn velem szemben ült le. Egymás arcát fürkésztük,enyhén dühös arcot vágott egy halvány csalódottsággal szemeiben.
Jaeden megfogta a kezemet,felé kaptam a tekintetemet mire elmosolyodott.Közeledni kezdett felém ám én elfordultak és Finnre néztem,a fiú nem állt meg így kaptam egy arcra puszit.
Finn egy halvány mosolyt eresztett meg felém ennek nagyon megörültem és arcomra kiült a hasonló mosoly.
A többiek felhőtlenül beszélgettek egymással csak mi ketten ültünk csendben és egymást néztük. Ez körübellül két percíg tarthatott,de én ezerszer elvesztem hatalmas barna szemeiben,száz meg százszor megszámoltam tökéletesen elhelyezkedő szeplőit,mély fekete göndör fürtjeit csavargattam képzeletben,puha rózsszín ajkait faltam órákig és az érzés hatalmába kerített.
A már jól ismert férgek melyek mindenkinek olyan gyönyörűek újra és újra feléledtek gyomromba.
Szerelmes lettem,újra.
Tagadhatnám,de fölösleges nem szeretem Jaedent én csak is egy embert szeretek akit Finn Wolfhardnak hívnak.
A hirtelen jött magas gondolatokba amilyen gyorsan libbentembe olyan gyorsan is csapódtam a földre.
Tudatosult bennem az a tény,hogy ő nem szeret és a milliónyi szárnybontogató kis pillangóból hirtelen lett egy hatalmas,hatalmas és remény vesztett csonka szárnyú lepke.
Vége van,nem lesz már többé az amire mindennél jobban vágyok.
Nem lesz már MI.
Pedíg ez lenne a legjobb a legjobb újrakezdés életemben.
Elkaptam a fejemet a fiúról és a mellettem ülő immár barátomra tekintettem. ,,Őt nem szerettem úgy,úgy mint téged"vízhangoztak szavai fülemben. Csak éreztem,de ennyi is elég volt,nem kellett látnom. Egy nagy és duzzadt könnycsepp gördült végig az arcomon.
-Rebeca jól vagy?-törölte le aggódva Jaeden könnyemet.
-Persze!-bólogattam bizonytalanul-Csak bele gondoltam min mentem keresztül ebben az egy évben,milyen dolgok történtek velem és másokkal,hogy most mindenki boldog-magyaráztam,de könnyeim egyre csak folytak végig arcomon,mert ahogy soroltam a dolgokat csak Finn jutott eszembe-Bocsánat,csak elérzékenyültem!Mindjárt jövök ki szaladok a mosdóba!-töröltem le utolsó könnyeimet és ki mentem a folyosóra. A fotósok már rég elmentek,egyedül voltam a folyosón,egyes egyedül.
Ez kellett,a magány,hogy végig gondolhassak mindent.Le ültem az egyik ablak párkányára és az utcát kezdtem el gondolkozásom közepette figyelni. Oly sok ember van a földön,de még is én vagyok az a lány akinek az életéért megannyi fan odaadná mindenét. Mindt egy klisés szappanopera így tudnám jellemezni az évemet. Minimum négyszer voltam kórházba,már megszámolni sem tudom hány kapcsolatom volt ebben az évben,ahogy azt sem mennyi éljszakát zokogtatok végig összvissz hét ember miatt. Nem tudom miért,de még sem cserélnék senkivel.
Saját hibáinkból kell tanulnunk,ha már máséból nem tudtunk.
És bizony velem is így van ez,ha magadon tapasztalom meg mikkel jár az igazi élet már nem számíthatsz igazán gyereknek. Azt sem tudom állítani,hogy nem is vagyok az,mert olykor a döntéseim egy négyéveshez hasonlóak.
Egy kéz érintette meg a vállamat,hátrafordultam és legnagyobb meglepetésemre nem Jaeden volt,de nem is David hanem Ő
-A többiek már aggódnak mi van veled,minimum fél órája elmentél az asztaltól.Minden rendben?-a mai nap folyamán elősszőr szólt hozzám,hangja megváltozott férfiasabb lett.
-Ha vissza tekerhetném az időt nem tudom meddig tekerném!-kezdtem bele kérdésére nem is figyelve-Talán amikor elősszőr találkoztunk,de abba semmi hiba nem volt!Nem tudom,de nem is akarom tudni mit hol rontottam el! Csak azt tudom,hogy nem megy nekem ez!-csordultak ismét végig arcomon a könnycseppek. Közelebb lépett és meglepődve fürkészte arcomat.
-Mi nem megy?Beca neked minden megy!Kevés hibád volt,még lesznek hibáid,de mindenkinek vannak és lesznek is még rossz cselekedetei!-törölte le könnyeimet. Érintése libabőrt hagyott maga után. Keze forrón siklott sós víztől áztatott bőrömön. Ha tehetném ott azonnal megcsókolnám tökéletes ajkait.
-Ez az egész!-válaszoltam a kérdésre-Örülök,hogy neked sikerült és Am tényleg jobb mit én,de nekem nem megy!Bárhogy is próbálom nem tudom szeretni Jaedent,én csak egy embert tudok szeretni aki utál engemet!Elfogadtam,megértettem,csak idő még kell!-magyaráztam teljesen össze zavarodva. Bármennyire is töröltem könnyeim nem apadtak el,inkább tempójukon változtattak
-Várj!-fogta meg két kezével vállamat és mélyen a szemeimbe nézett-Ki mondta,hogy Amandával bármi is van köztünk?-pislogott hatalmas barna szemeivel. És gyomromban a nagy lepke kezdett kisebb reménykedő lepke rajjá oszlani
-Csak gondoltam!Két hónapig jogosan nem beszéltünk!Túl léptél egy nálamnál sokkal jobb lányhoz!-kezdtem el bemagyaràzni magamnak a miérteket. Mert sokkal jobb,csinosabb,okosabb stb.
-Isten ments!Félre ne értsd Am remek lány,de nekem nem ő kell!-kacagott fel gúnyosan-Ha nem szereted Jaedent miért jársz vele?-kérdezte kisfiús mosollyal arcán
-Megkérdezte ma,hogy lenne e kedvem és hát igent mondtam.De elég sok köze volt Mandának hozzá-magyráztam
-Mert?-fürkészte arcomat értetlenül,szívem ezerrel zakatolt. Itt az alkalom,Rebeca bízok benned,mond ki! Már ezerszer kimondtad menni fog most is.
-Mert azzal a fiúval jött el a díjátadóra akibe minden percben újra és újra elmondhatatlanul bele zúgok!-sütöttem le a szemeimet. Össze szedve magamat fel pillantottam a fiúra. Sokkoltan nézett szemeimbe és én is hasonlóképp festhettem
-Én vagyok az a fiú?-mogyoróbarna szemei arcomat vizsgálták majd tekintete megállapodott ajkaimon
-Igen te ész lény!-kacagtam fel. Közelebb léptem hozzá és ő is így tett. Kezeit derekamra csúsztatta,kezeimmel pedíg körül fogtam arc csontját.
-Te vagy az a lány!-suttogta,majd ajkait enyéimnek nyomta. Újra és újra megtörtént a csók. És én minden másodpercben jobban beleszerettem ebbe a fiúba.

Véleményt kérek szépen! A fantáziám kezd fura irányok felé haladni,ami észre vehető lesz majd!😂❤️