That boy/Finn Wolfhard(befejezett)

52.

Olyan éjfél körül értünk haza,a mama már aludt.Be mentünk a szobámba és rögtön el is aludtunk.Azt beszéltem meg Finnel,hogy én vigyázok a nagyimra míg ő Bálinttal lesz.Nem nagyon tetszett neki az ötlet,hogy én nem megyek vele mindenhová,de meg értette,hogy nem nyaralni jöttünk.
Reggel Finnék korán el mentek vásárolni.Én pedíg otthon maradtam és vigyáztam a nagyira.Azt mondta,hogy ha ilyen jól gondoskodunk róla akkor pár nap is meg gyógyul-nem igazán volt beteg alapból sem-.
Finn szemszöge
Semmi kedvem nem volt menni azzal a sráccal vásárolgatni,de akartam venni Becának valami szépet hisz nem sokára születés napja lesz.
Vettem neki egy nyakláncot amibe a neve van bele gravíroztatva.A "bátyja"pedíg egy kúlcs tartót vett neki.Haza mentünk és Beca az ágyán aludt.Már dél után volt és én is eléggé el fáradtam ezért mellé feküdtem és én is be aludtam.
-Finn!-rázogatja meg vállamat
-Igen?-dünnyögöm a párnába
-Ma lesz egy házi buli Zsófinál!El megyünk?-néz rám reménykedő arccal
-Oké!Mikor indulunk?-ülök fel az ágyban
-Nem sokára!-mondja boldogan majd ki megy a szobából.Fel öltözök és ki lépek az ajtón egyenesen a konyhában.Beca már készen van és a konyha púlton ül
-Nagyon szép vagy!-lépek elé és át ölelem
-Te is!-neveti és meg csókol
-Mehetünk?-fürkészem boldog arcát
-Igen vigyél!A cipőm kint van az előszobába és nem hoztam ide a papucsot!-nevet és szorosan belém kapaszkodik.Fel emelem a púltról így elég közel kerülünk egymáshoz.
Lábait át kulcsolja csípőmön és úgy indulok el vele az előszobába.Olyan szép,érzek valamit iránta mely több mint valami buta tini szerelem és a szeretlekek sem olyan felszínes jelentés nélküliek