That boy/Finn Wolfhard(befejezett)

73.

Már minimum két órája gondolkoztam és néztem ahogy mások csinálják a trükköket. Egy ismerős alakot véltem felfedezni az egyik akadálnyál. Közelebb siettem hozzá és amikor megbizonyosodtam, hogy tényleg ő az vállaira csúsztattam a kezemet
-Jackie maci!-suttogtam a fülébe perverz hangsúlyozással
-Beca mondtam már,hogy halálra rémisztesz ezzel a hanggal!-nevetett fel és szorosan át ölelt.
-Grazer régen beszéltünk és most kéne!-vakartam meg tarkómat zavartan. Bele ment a beszélgetésbe ezért beültünk a közeli gofrishoz
-Beszéltél azóta Finnel?-nézett rám szomorúan. Hangosan fel nevettem
-Eléggé le vagy maradva Jack!-nevettem még miníg-Finnel járunk és hát tudod-húztam az időt
-Bökd már ki!Nem vagyok gondolat olvasó!-közelebb intettem magamhoz mire ő át hajolt az asztal felett
-Tegnap lefeküdtünk!-suttogtam a fiú arcát fürkészve akinek elállt a lélegzete. Lassan vissza eresztette test súlyát az ülésre,majd maga elé meredt és gondolkodni kezdett.
-Várj adj egy kis időt, hogy végig gondolhassam!-fogta meg fejét fáradtan és el tűrte kissé túl hosszúra nőtt haját-Ti most komolyan?-kezdett el felettébb hangosan beszélni
-Igen!De fogd be a szádat!Rajtad kívül csak Nick tudja és jó lenne, ha ez így is maradna!-fogtam be száját idegesen. De ez nem állította meg, megnyalta tenyeremet minek hatására elkaptam kezeimet-Még mindig idióta vagy!-nevettem fel és pólóm aljába töröltem a kezemet
-De te így szeretsz!-nézett kis kutya szemekkel. A vártnál többet beszélgettünk, jól esett. Mivel nincs itt Jass így már kellett a társaság akivel beszélhetnék. Jelenleg ez Jack, néha jobban meghallgat mind Jass, de ez igen ritka.

Finn szemszöge

-Finn, nem akarok szent beszédeket tartani, de elég kicsik vagytok még! Szerintem egyikőtök szülei sem örülnének épp most egy unokának!-járkált fel alá bátyám a nappali közepén
-Akkor ez mi,ha nem szent beszéd?-puffogtam, majd idegesen ki fújtam benn tartott levegőmet. Nick nem válaszolt csak egy szem forgatással jelezte, hogy nincs jó kedvében
-Mindegy!Az a lényeg,hogy vigyázzatok!-kezdett higgattabban beszélni-Örülök nektek!-karolta át a nyakamat és vállon veregetett. A már rég elindított játékot folytattuk és közben beszélgettünk, mindenről. Dél után Nick elment a barátaival találkozni így egyedül maradtam. Fel hívtam Rebecát, tudatta velem, hogy mindjárt itt lesz így kevésbé unatkoztam.
-Szia Finn!Itt van Jack!-kiabált Beca az előszobából. Ki futottam, bár jelen pillanatban Becával akartam volna lenni, de jó baráthoz méltóan beszélni akartam Jackkel.
-Haver komolyan?-ordibált Jack és le pacsizott velem, én pedíg értetlenül néztem a barátnőmre
-El mondtad neki?-kiabáltam Becához-Mit gondoltál?Nick egész délelőtt papolt nekem,te pedíg el mondod az első embernek akivel találkozol?-néztem rá idegesen. Szótlanul ácsorgott, nem tudott mit hozzá fűzni ehhez. Hirtelen megremegett ajka, majd megtört arc kifejezéssel nézett szemembe. Kezébe vette barna bőr kabátját és sarkon fordul.
-Várj már Bec!Ne gyerekeskedj!-húztam vissza csuklójánál. Szembe fordult velem, sírt. Magam felé húztam egy ölelésre, de ő elhúzódott.
-Sziasztok!-suttogta és hevesen ki sétált az ajtón, maga mögött azt be csapva. Magamra kaptam a pulcsimat és futni kezdtem. A buszmegállóban ücsörgött várta, hogy haza vigye az említett jármű
-Beca,annyira sajnálom!-ültem le mellé a padra és kezemet kezére csúsztattam. Lassan felnézett rám, arca könnyektől csillogott. Mélyen a szemembe nézett és letörölte maradék könnyeit.
-Miért?Miért vagy ideges?Jack a legjobb barátod mint ahogyan nekem is!Jó nem kellett volna el mondanom,de én bízok benne-fürkészte szomorúan arcomat. Az utca végén megjelent a busz. Fel pattant és bérletét kezébe fogva az út szélére állt. Mellé léptem és át karoltam derekát. Fel száltunk a buszra és egyenesen Rebecához mentünk.
-Tudod egy kicsit túl reagáltam!Ideges voltam és veled akartam minden percet tölteni!-fúrtak fejemet nyakhajlatába, mire fel kuncogott.
-Semmi baj,csak egy kicsit megijedtem!-vezette ujjait göndör hajamba, majd csavargatni kezdte őket.
-Szeretlek Rebeca!-suttogtam vállára hajtott fejjel
-Szeretlek Finn!-suttogta és bele puszilt göndör tincseimbe.