A Maffia az Életem!

🌺Part:9🌺

"I said there's somethin
'bout to bad boys
That makes the good girls
Fall in love
I said there's somethin
'bout to bad boys
That makes the good girls
Fall in love"

Bár ne tettem volna!
Egy eléggé hosszú éjszaka elé néztünk. Nem engedtem meg neki hogy elvegye a szüzességem mert azt nem ebben a helyzetben akartam (ez alatt arra gondolok fegyverek között egy ajtóhoz szegezett ágyon). Tehát csak élveztük egymás testét vad csókcsatákban. Nagyon jól csókol. De komolyan. Sokkal jobban mint Adam. Talán mert éreztem valami féle bizsergést odalent miközben csókolt. Minden egyes érintése alatt bizsergett a bőröm. Nem értettem ez miért van de nem keritettem neki nagy figyelmet. Csak élveztem.

Amikor kinyitottam szemeimet szembe találtam magam az ő kékeivel.
-Na végre hogy felébredtél baba!-mondta boldogan. A becenév hallatán muszáj voltam elmosolyodni.-Min mosolyogsz hmmm?-kérdezte lágyan simogatóan.
-Baba? Komolyan? Ennél jobbat nemtudtál volna kitalálni?-kérdeztem még mindíg vigyorogva. Nemtudtam hirtelen felfogni mi ez a hirtelen kedvesség nála.
-Dehogynem! Van még a manó, kincsem, babygirl...-itt abba hagyta a sorolást mert meg látta hogy lefagytam. Nem jó emlékek kötnek ehez a névhez.

*Vissza emlékezés*

-Miért nemtudsz olyan rendesen viselkedni mint a többi tini?!-kérdezte ingerülten az orr nyeregét dörzsölve apám. Már megint én vagyok a rossz?! Azért mert nem akarok elmenni bulizni?! Vagy azért mert kicsivel többet vagyok egyedül fent a szobámba egy könyvel a kezemben az átlagnál?! Na jó! Ezt már nem hagyom!!
-Miért mindíg én vagyok a rossz??! Mások örülnének hogy ilyen lányuk van! Aki nem jár el bulizni, vedelni két pohárral az alkoholt és nem egy sarki KURVA!-kiabáltam a szemébe nézve.-De ha ezt akarod hát legyen! De ha részegen, szétverve, szétbaszva jövök haza...az a TE hibád lesz!-mondtam kiemelve a 'te' szócskát. Kitrappoltam a nappaliból az előszobába.
-Na most meg hova mész hmm?-kérdezte gúnnyal és eléggé erős éllel a hangjában. Én nemtörődtem vele felhúztam a fekete bakancsomat és indultam is. Kint kánikula volt még így délután is.
-Ha kilépsz azon a kapun...soha többet nem lesz ez a ház az otthonod!-ordította utánnam. Erre a mondatára megtorpantam. Hol fogok lakni? Nincs pénzem. Se semmim. De megtudom oldani mert van egy kis ládika az ágy alatt lévő felnyílt járolappban amiben több millió dollár lapul. Mikor kigondoltam a tervem megfordultam és vigyorogva megidultam felé.
-Tudtam hogy így döntesz!-mondta egy győztes mosoly kiséretében. Én megáltam előtte és a kezébe nyomtam a saját házkulcsom.
-Ha lehet holnap hadjátok nyitva az ajtót mert jövök a cuccaimért.-suttogtam vigyorogva. Ezután elámult rajtam hogy milyen magabiztos lettem hirtelen.
-D-de ezt n-nem teheted v-velünk...-suttogta maga elé míg én elindultam a kocsim felé.
-Ó! Dehogy is nem! Figyelj és tanulj!-mondtam majd beszáltam a kocsiba és elhajtottam.

Egy idő után már rengeteg könnycseppem lehullot így már nem láttam tisztán az utat. Meg áltam az egyik utca végén és csak sírtam. Sírtam mert elősször nemtudtam hogy hogy fogok új lakást találni. Sírtam mert neméreztem azt a szeretetet ami egy alap családban adott. Csak folytak a könnyeim és nemtudtam megállítani őket. Egyszer csak egy ember kopogott az ablakomon be.
-Mi baj van kislány?-egy lány ált ott. Nem láttam az arcát mert kicsit elkezdett be sötétedni.
-S-semmi...-szólaltam meg egy kisebb idő után rebegve. Átlátott rajtam.
-Ennél jobb mentő szöveged nem volt? Nem vagyok se baltás gyilkos se egy szatír tehát van egy kérdésem.-mondta rejtélyesen. Én erre felkaptam a fejemet. Nem értettem mit akar kérdezni ezért értetlen fejemet látva elnevette magát. Olyan gyönyörű lány. Irigylem.
-Nyugi! Csak azt akartam meg kérdezni hogy beülhetek e mert akkor meg tudnánk beszélni.-mondta egy mosoly kiséretében. Nem értem hogy bízhat meg ilyen gyorsan egy emberben. Ráadásul bennem!
-És te honnan tudod hogy nem e vagyok egy igazi szervkereskedő?-kérdeztem egy kicsit furcsálva a mosolygós fejét.
-Hát szerintem egy igazi szervkereskedő nem sirdogál a kocsijában mint egy hatvanas éveiben járó nagymama.-mondta mire egy kisebb csönd után mind a ketten elnevettük magunkat. Olyan vidám volt. És ez a vidámság eléggé ragadós volt.
-Na akkor mitörtént?-kérdezte miután beült mellém és bekötötte az övét. Furcsáltam hogy hova akar ilyenkor indulni. Kérdőn felvontam a szemöldököm és a becsatolt övre nézegettem és rá.
-Most mivan? Nem érezhetem otthon magam?-kérdezte tettetet felháborodással. Erre muszáj voltam elejteni egy kisebb kuncogást.
-Nem, pontosan!-mondtam nevetve mire ő is elvigyorodott.
-Na jó! Ez betette nálam a kaput! Mennyünk inni!-mondta nemes egyszerüséggel mire újra kitört belőlünk (a ma már sokadjára) a fulladozó nevetés.

A nevetéstől előjött könnyek közt valahogy eljutottunk egy bárig. Nem volt annyira drága de jó italok voltak (amennyire emlékszem😅). Csak ittunk ittunk és ittunk. Egyszer csak oda ült mellém egy gyönyörű barna szemű srác.
-Szia babygirl! Mizujs van?-kérdezte nemes egyszerűséggel. A becenév hallatán felkuncogtam. Ha józan lettem volna már rég a padlón hevert volna. Utáltam ha dadykink-es becenevet használnak a férfiak. Olyan megalázó a női nemnek. A férfiak dominálnak ahelyett hogy lenne köztük egy rendes kapcsolat (Nem tetszett a szürke ötven árnyalata nem megkövezni😂).

Persze a gondolat menetem közben már a fiú annál tartott hogy felvisz a szobáját megmutatni. Persze tudtam hogy nem a szobát akarja bemutatni. Ezt nem akartam. Nem most, Nem ezzel a sráccal, Nem ezen a helyen.
-Sajnálom de nekem mennem kell! Vár a barátom!-dobtam be egy olcsó elterelő kis mondatot. Ami néha beválik néha nem. Itt reméltem beválik de nem jött össze. Meg ragadta a karom és vissza húzott maga elé.
-Tudod nem szeretem ha lekoptatnak. Mert még senki nem tette meg.-kezdett el nevetni mint egy félőrült. Elkezdett berángatni a WC-be. Más körülmények közt akartam bejönni a vécébe de most már mindegy. Elkezdtem incselkedni hogy ezt az estét még azért túléljem.
-Tudod én úgy nemtudok semmit tenni ha pisilnem kell.-illegtem billegtem előtte mint valami kurva. Annak is éreztem magam.
-Jól van de siess!-markolt bele fenekembe. Bementem az egyik fülkébe és megkerestem azt a kis zsebkésem amit mindíg magamnál tartok meg a kispisztolyom ami szintén mindíg nálam van. Ilyen esetekre megteszi ilyesztésre.
-Ha megtámad muszáj lőnöd. Nem tehetsz mást. Még igaz hogy nem öltél embert de nem is akarsz. De ha a helyzet így kívánja...-játszódott le a fejemben ez a kis mondóka ami eddig mondíg lejátszódott. Eddig még nem kellett meghúznom a ravaszt egyszer sem. Kivágtam a fülke ajtaját és rászegeztem a pisztolyom a kést pedig úgy állítottam hogy ha megmozdul letudjam szúrni.
-Meg ne mozdulj vagy lövök!-mondtam rideg érzelem mentes hangon. Ez a pár perc ki józanított.
-Na ezt te sem gondolod komolyan.-elkezdett felém lépkedni én meg hátrálni.-babygirl nem elősször látlak már így. Soha nem húzod meg a ravaszt.-fogta kezei közé arcomat. Ez undorító mozdulat volt ebben a helyzetben. A kést a nyakához illesztettem és meg vártam míg eltávolodik.
-Hogy érted ezt?-kérdeztem értetlenkedve.
-Sehogy csak azt mondom hogy nem mered meghúzni azt a kibaszott KURVA...-Elkezdett közeledni én meg megijedtem. Nemtudta befejezni mert egy golyót eresztettem a fejébe. Megöltem. Nem hittem el. Minél hamarabb ki akartam jutni a vécéből. Egy igazi gyilkos lettem...
_______________________________________
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Elnézést kérek a helyesírási hibákért. Ezen a héten még tervezek egy részt felrakni vasárnap vagy szombaton. Hozom a következő részt nem soká.
PUSZIII!😘😍😂

UI.:Egy lány kérésére írtam meg ilyen gyorsan ezt a részt
Viviengal13 😍