LOVE BLIND •LS•

XXXVIII.

- Louih... el... el fogunk késni...

- Mmmm... gyors leszek...

- Ezt nekem kéne mondanom...

- Meg se próbáld — utasított, majd egy az egybe visszahajolt a hasam felé meredező szerszámomra, amiről addigra már kis patakokban folydogált a nyála.

Nem csak én, de a farkam is megrándult, amint újra rátalált a megfelelő ritmusra, nyelvével puhán körbejárva a megduzzadt ereket rajta. A paplanba kapaszkodva lendítettem feljebb a csípőmet, hogy nagyobb területet dughassak be a csábítóan forró közegbe, de ő minden alkalommal hátrébb húzta a fejét, és szigorúan csak a makkot volt hajlandó kényeztetni. Az ajkamba harapva álltam útját a meggyötört nyögéseknek, mondván ha ő nem, akkor én miért adjam meg neki az élvezetet. Az elhasznált levegő belülről perzselte a tüdőmet, míg a verejték hosszú csíkokban folyt végig a hátamon, ezzel egy második bőrt képezve az alkalomra felvett ingből. Hamar egyértelművé vált, hogy a pár perccel ezelőtti zuhanyt pillanatok alatt arcon röhögtük. Lou homlokán is nedvesen álltak össze a nemrégiben beállított tincsek, és a tenyere is erősen izzadva simult a térdemre.

- Loouh... — nyöszörögtem, és a fejem hátraesett. A hirtelen zsibongásra ágyéktájon feltört belőlem minden erőszakkal bent tartott levegő, és még talán kicsivel több is. Remegő végtagokkal hagytam, hogy magával ragadjon egy gyengébb, de annál intenzívebb hullám, és egy pillanatra kiszakítson a tudatomból. Louis a tövéig eltüntette magában a farkam, aztán fokozatosan gyorsuló bólogatásokkal engedte ki, és nyelte el a teljes hosszát, amivel csakhamar az ájulás is megkörnyékezett. Egyik kezét átvezette a térdemről a combom belső részére, hogy eldurvított simogatásokkal csikarjon ki belőlem még több hangot, amiből kedvére lakmározhat. Engedtem az erős vágynak, ami lassan elemeiben égetett fel. Egyik kezemet a hajába vezettem, az ujjaimat a selymes tincseken végigvezettem egyszer, kétszer, háromszor, lecsúsztam a tarkójához, betolakodtam a pólója alá, majd visszahúzódva rámarkoltam a hosszabb hajtincsekre a feje tetején, és átvettem az irányítást.

Louis-nak hallhatóan semmi gondja nem volt ezzel. Őrjítő, hozzá képest mély morranások hagyták el a torkát, amit egyenesen a kis hajszálvénákban is megéreztem. Ekkorra már ő is levegőhiánnyal küszködött, ezért engedve a húzóerőnek, eleresztettem a markomból, mire zihálva hátrahajolt, és nagy adagokban kortyolta a párás levegőt. A combomon pihenő kezével helyettesítette a félbehagyott szájmunkáját, de ezek a munkálatok már cseppet sem voltak annyira összeszedettek, mint azt akarta volna. Kézháttal letörölte az állára csorgott nyálat, remegő ujjaival pedig igyekezett szinten tartani. Miközben lélegzet elállító kreativitással váltogatta a módszereit, ahogyan hátratolja a fitymát, előttem már vakítóan fehér pöttyök táncoltak, eszmélet vesztéssel fenyegetőzve.

Már kezdtem attól félni, hogy valami baj van velem, mert minden mozdulatára egyre csak messzeb és messzebb sodródtam, de a kielégülés extázisát nem kaphattam meg. Csak épült és halmozódott bennem minden kitörni vágyó energia, de a felszínt még nem tudta átszakítani. Ki gondolta volna, hogy elég lesz csak egyetlen pillantást vetnem az arcára, és ott szakadnak át a gátak, amik eddig akaratosan visszatartottak. Az erőtlenül elnyíló állkapcsa, a vér csípte lángrózsák a pofiján, és a megduzzadt, selymesen fénylő ajkak látványa eredményezte végül a kirobbanó örömöm. Louis szorgos ujjai között a farkam megugrott, és forró lávaként ömlött rá a mereven tartó markára a végtermék. Fogalmam sincs melyikünkből származtak az elfuló nyögések, mert a fejemre ezután egy olyan buborék szorult, ami eltompította minden érzékszervemet, és csak hánykolódtam az eufória fellegében. Hosszú perceken keresztül próbáltam megállítani a csontjaim reszketését, de minden alkalommal kudarcot vallottam, és még a péniszem is ellenem dolgozva, úgy gondolta egy orgazmus nem elég egy alkalomra. Újabb és újabb adagokat lökött ki magából, fájdalmasan megdolgoztatva ezzel a heréimet, görcsösen összerántva a hasamat.