"Egészen addig fel sem fogod, mekkora értéke van a színeknek, az ábráknak, de még a távolságnak is. Idegesít minden, amit látsz, az meg méginkább, amit nem. Sebezhetővé válsz, kiszolgáltatottá, és az egyetlen, amit remélhetsz másoktól az a szánalom...
Hát, egyszer mindennek vége kell hogy legyen, nem igaz?😬 De ebben az esetben az a közhely is tökéletesen megállja a helyét, hogy valami igenis véget kell hogy érjen, hogy valami egészen új kezdetét vehesse🤗
Mint ahogy a cím is sugallja, csöpögni szeretnék egy kicsit, mindannak a hihetetlenül páratlan embernek, akik végigkísérték eme kusza történetem vonalát egészen a kezdetektől, a végig. Gondolok itt most arra a konkrét 6-8 emberre, akik vagy virtuálisan, vagy akár a természetes környezetemben is fogták a kezemet, és válságos időszakokban a képernyő elé erőszakolták a fejemet.
Nem titok, hogy némely napokon semmi erő nem volt bennem kibontakoztatni a gomolygó gondolataimat a sztorival kapcsolatban, és bizony, mint minden író társamnak, nekem is voltak hihetetlenül mély pontjaim, amikor legszívesebben eltüntettem volna a földszínéről is ezt az egész derült égből villámcsapásként létrejött ötletvihart, amit LOVE BLIND-nak címkéztem. Ennek fejében tehát, az elismerés inkább a háttér mögé látó embereket illeti, akik tartották bennem a lelket, és addig rugdostak, míg odáig nem jutottam, hogy most ezeket a sorokat is olvashatod tőlem.
Leírhatatlanul hálás vagyok természetesen azoknak az embereknek is, akik csak később csatlakoztak be hozzám, és egyáltalán nem ismernek, csak az általam született világot, amit eléjük tártam. Talán nekik kicsivel többet is átadhattam így, látatlanba, mivel nem volt semmi személyes elem, amivel befolyásolhattam volna az ítélkezőképességüket a saját, szeszélyes személyiségjegyemmel.
Mindezek ellenére, hatalmas örömként szolgált egy újabb történetet sikeresen kiadni a kezemből, és a közben érkezett gyönyörű hozzászólások is mérhetetlenül nagy boldogságot fakasztottak az arcomra. Talán az a legnagyobb varázslat egy hobbi-író számára, amikor éreztetik vele, hogy megfelelő igékkel működik az képzelete és a keze, varázspálca nélkül is. Félredobva az elvont hasonlatot, itt ülök a magam hat hónapjával, amit az írásnak szenteltem ezidáig, és már most nagyobb valakinek érzem magam, mint a születésemet ünneplő éveim alatt összességében. Csodálatos dologba csöppentem bele, és ezt egyedül ti éreztetitek így velem. Az elismerés igenis a tiétek, én csak élek a nekem nyújtotta lehetőségeitekkel.
És most visszatérek egy kicsit a "valami véget ér, valami más elkezdődik" bölcsességre:
Szeptemberben visszatér az egyik történetem, amit a túlhajszoltság és a csekély érdeklődés következtében annak idején visszavettem draftba. Aztán azóta rengeteg lelkesítő kommentet kaptam ezzel kapcsolatban is, és úgy gondolom, a darkos hangulata tökéletesen szinkronban lesz majd az iskola kezdés depijével is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Pontos időpontot még nem tudok mondani, de folyamatosan íródik a drága, hogy ne legyen belőle egy újabb "LOVE BLIND-káosz".
Végezetül még annyit szeretnék ideszúrni, hogy talán nem volt egy tökéletesen kidolgozott történet, talán nem sikerült ezzel mélyebb üzenetet közvetítenem, talán a műfaj sem az, ami a legközelebb áll hozzám, de úgy gondolom, a fejlődés lépcsőit mindenkinek meg kell másznia ahhoz, hogy a siker emeletén kitárulhasson előtte az elismerés ajtaja. Újfent félredobva az elvont hasonlatot: fogalmam sincs hová fog vezetni nálam ez az egész firkálgatás, de ha egy mód van rá, nem hagyom elveszni a süllyesztőben ezt az irányultságomat.
💚Szép napot kívánok mindenkinek,
Szeptemberben találkozunk💙
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
