Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

2.

- Freja! - Zena kijelentése után, én elnézést kérve felálltam, és kisétáltam az étkezőből. Anergoth utánam kiabált, de nekem mindenképp friss levegő kellett. A hányások, és nem kívánások miatt nem is gondoltam arra, hogy babát várnék, hiszen senki se mondta, hogy hogyan lehet észrevenni a testen. De Anergoth tudta? Ha tudta miért nem mondta? - Freja! - Egy ismerős kéz elkapta a könyökömet, ami miatt kénytelen voltam megállni. 

- Tudtad? - kérdeztem halkan. Erősített a keze szorításán, amiből megadta nekem a választ. - Miért nem mondtad el? 

- Féltem - összeráncolt szemöldökkel néztem rá. - Freja, a gyerek tőlem van, démon vagyok. Féltem, hogy nem.. Nem szeretnéd, ezért.. - Elfordította a fejét, ami miatt még sebezhetőbbnek tűnt.

- Több lesz benne a démon, mint az Elf? 

- Már te is démon vagy - sóhajtva fordítottam el róla a tekintetem, és felnéztem az égre, ahol két madár repült el. - Sajnálom, de ha azt kéred, hogy meghaljo-

- Nem akarom, hogy meghaljon. Ő bennem van, a gyermekem, a te gyermeked is - visszafordítottam rá a tekintetem mosolyogva, de ő még mindig aggódva nézett rám. - Nem haragszom, megértelek. - Halványan elmosolyodott és két keze közé fogta az arcom, óvatosan érintette össze az ajkainkat. Valójában vártam, hogy gyermekem születhessen tőle, és örültem neki, hogy végre bekövetkezett.

✝

Végül vissza mentünk az étkezdébe, ahol láthatólag mindenki aggódott, de biztosítottam róla őket, hogy minden rendben. És hogy valóban gyermeket várok, amit Anergoth eltitkolt. Persze Zena megszidta, hogy miért titkolta el, amit egész jól tűrt. 

Az ebéd jól sikerült, főképp, hogy megkívántam a húst, tehát mondhatni húst ettem hússal. És akkor nem érdekelt senki véleménye sem, mivel démon gyermek természetes, hogy húst kíván. Mégis őszintén félek, hogy milyen külsővel fog születni. Félek, hogy az emberek talán tőle már félnének, vagy valaki megakarná ölni. Azt nem élném túl, és ha kell lemondok a trónról is, csak hadd éljen.

✝

Amikor vége lett az ebédnek mi elköszöntünk az Alfman királyi családtól, hiszen nem lehetek sokáig távol a királyságomtól. Meg persze minél hamarabb el kell mondanom Nachéknak, és még arra nem is merek gondolni, hogy hogyan fog reagálni. Megértem Nach gondolkozását, és én tudom, hogy teljesen igaza van neki. Maga Anergoth hozta be azt a szabályt, és mégis ő volt, aki meg is szegte. De valóban Anergoth volt az egyetlen, aki ezt elrendelte? 

Van egy mese, amit a kisgyerekeknek szoktak esti mesének felolvasni. A könyv egy felhők felett létező világról szól, ahol angyalok élnek. Ők az elsők, akik a fény erejét kezdték el használni. Ahogyan több történet is szól róluk, de az emberek mindig is úgy voltak vele, hogy mese az egész. És erről csak addig gondolnak így, míg a büntetést hozó angyal leszáll hozzájuk. Én csak históriákat hallottam a létezéséről, mégis némely ember úgy mesélt róla, mintha valóban látta volna.

Amikor egy ember bűnt követ el, Zeusz őt küldi az ember elé, hogy döntsön a büntetéséről. De csak kettő eshetőség van. Megfigyelik míg jobb útra tér, vagy ott helyben megöli. Sokan azt beszélik a lándzsája már annyi ember életét kioltotta, hogy lemoshatatlan a pengéjéről a vér. 

Zeuszról meg végképp azt beszélik csak egy mese, hogy az emberek féljenek tőle. Eddig egyedül a büntetést hozó angyalról beszéltek, hogy ő valóban él. De egyedül van? Vagy valóban van valaki, aki irányítja őt? Ha van, akkor több angyal is létezik? Ezekre a kérdésekre soha nem került elő válasz.

Mégis olyan érzésem van, hogy Anergoth tudja a választ, ő mégsem beszél róla. És úgy vélem, hogy ha kérdezném akkor sem válaszolna nekem. 

De ha van büntetést hozó angyal, miért nem ő jött Nachék elé, hogy döntést hozzon? Talán azért mert démon van bennük? Úgy vélték, hogy az alvilágba nem érhetnek el a kezük? 

✝

- Anergoth, beszédünk van - mellkasom előtt összefont kezekkel álltam a szobám közepén, és vártam, hogy megjelenjen, vagy megszólaljon, de őnagysága hallgatott. Hitetlenkedve ejtettem le a kezeimet, és kisétáltam a szobámból. Amikor megérkeztünk az emberek nagy üdvözlésekkel vártak vissza minket, ami jól esett számomra, de ahogy arra gondoltam, hogy mit készülök bejelenteni Nachék előtt a szívem a torkomban dobogott. 

Már akkor rosszul éreztem magam, amikor a trónterem felé sétáltam, de hogy még jobb legyen Nachnak hihetetlen rossz kedve volt, amit már a beállásából is észre lehet venni. Megint megtréfálták volna? Vagy mindenki tudta már? 

Sóhajtva ültem le a trónszékbe, ami miatt éreztem Loren kezét a vállamon.

- Mi a baj? - aggódva néztem fel rá. Loren az évek alatt valóban nőiesebb lett, mégis harcos külsővel. A páncélját levetettem róla, és egy egyszerűbb páncélt készítettem neki. Ruha volt főképp, de a felsőteste és a kezei páncéllal voltak védve. 

- Tehát, meg tudtam, hogy miért voltam olyan rosszul a napokban - Nachra pillantottam, aki elfordította a fejét. - Gyereket várok. - Lemír és Hellik szemei kerekre tágultak, de Lorenék csendben voltak. - Miért nem mondtátok? 

- Megérezzük egy fajtársunk életjeleit, de nem akartuk addig, míg ő be nem vallja - Tewagi szégyenkezve nézett rám. - Meg persze meg is kért minket rá. - Valahogy sejtettem..

- Kérlek Freja, én akartam, de.. - Anergoth motyogására már valóban a szemeimet forgattam. 

- Rendben, én nem haragszom senkire sem. És szeretném, ha ti se haragudnátok Anergothra, se rám - utolsó szavaim után Nachra néztem.

- Rád nem haragszom. De ettől függetlenül valami olyat érzek, ami ránk semmi jót nem jelent.. - aggodalmaskodott.

- Nem lesz baj - mosolyogtam rá, ami látszott használt nála.

Harmadik személy

Kaylah léptei visszhangoztak a folyosón. Olyan hírt kapott meg, amit mielőbb szeretett volna tudatni az urával. Még ő maga sem hiszi el azt, amit mondtak neki, főképp nem arról, akiről szólt a hír. 

Jay meglátva a gyerekkori barátját megörült, de amikor meglátta az arcát, már elkomorodott. Jay és Kaylah gyerekkoruk óta barátok, de mindketten más-más posztra kerültek, ők mégis tartották a jó kapcsolatot. 

- Beszélnem kell az urunkkal - Jay bólintott, és bekopogott az arany ajtón. Pár percig semmi nem történt, majd nagyot kondulva kitárult előttük. 

- Mi olyan fontos, büntetést hozó angyal? - Zeusz a szobája ablaka előtt állt, fehér selyem inge hullámzott a testén a lágy szellőtől, arany tollai ragyogóan csillogtak a napfényben. Kaylah féltérdre ereszkedett a fejét lehajtva.

- Uram, bűnt követtek el - Zeusz a térdelő angyal felé fordította a fejét. - Hatalmas bűnt.

- Ki és mit? 

- Anergoth, a démonok ura - Zeusz kék szemeiben láng izzott. - És a kihalt Klarantina klán túlélője, Freja Rajzsik. 

- Mit követtek el, amit te ennyire nagy bűnnek vélsz?

- A nő gyermeket vár a démonok urától - Zeusz a szavak hallatán előre fordította a fejét, és a háta mögött összekulcsolt kezei ökölbe szorultak. 

- Tartsátok őket figyelemmel, és amint megszületik a gyermek, öljétek meg - mondta hűvösen.

- Igenis! - Kaylah ezzel felállt, és kisétált.

🍁