Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}

7.

Hellik

Amikor megtudtam, hogy Zarafin és Seremi felmentek Frejához, még hozzá olyan személyt kell megfigyelnünk, aki szintén minket figyel. Elegem volt mindenből. Szerettem volna, ha végre Freja boldogságra és nyugalomra talál, de valakinek vagy valakiknek mindig meg kell ezt cáfolniuk. Miért nem lehet végre őt békén hagyni? Miért?! 

- Hellik - idegesen néztem Tewagi felé, de ő előre mutatott, amin már a szemöldökeim ráncoltam, majd több sikolyt hallottam. Hangok felé kapva a fejem olyanokat pillantottam meg, akiktől kifutott minden vér az arcomból.

- Mi..? - leheltem magam elé. Hárman voltak. Kettejüknek íj volt a kezükben, de a középsőnek a hátán egy fejsze volt rögzítve, aminek a láttán ösztönösen nyúltam a kardomért. - Yozak, szólj Anergothnak. 

- Oké - pár perc volt az egész, és hallható volt, hogy valaki gyors léptekben sétál felénk, majd megállt mellettem. 

- Nem hiszem el. Egyik jön a másik után - morgására felé kaptam a fejem. - Igen, jól látjátok őket. Három Kentaur.. 

Freja

Mikor beértem Zeusz szobájába, leültem az ágyra, mire Shark nagy alakjában elterült mögöttem és a fejét az ölembe helyezte, amin elmosolyodtam. 

- Itt alszol vele? - Seremire nézve a fejemet ingattam. 

- Valójában azt mondta, hogy ő maga felügyel rám, de egyszer sem aludt ebben a szobában, vagyis amióta itt vagyok - Seremi bólintott, és körbe forgatta a fejét. - Seremi. - Kérdőn nézett rám. - Anergoth..? 

- Elege van minden egyes napból, amit nélküled tölt el - közelebb lépdelt hozzám, majd a pajzsát az övére akasztva a fejemre simította a kezét. - Mindenkinek elege van abból, hogy nem vagy velük ott lent.

- Sajnálom.. - suttogtam. 

- Freja, te nem tehetsz semmiről sem, hogy sajnálkozz. Egyedül Zien az, aki ennyire önös érdekekből cselekedett - felpillantottam rá, de ő mosolygott, ami miatt megkönnyebbültem. 

- Igaz is, te és Zeusz miről beszéltetek? - elvette a kezét a fejemről, és elfordult. - Valóban Seremi a neved? 

- Freja, erről nem akarok beszélni. Zien nem tudom, hogy honnan ismer, nem tudom, hogy miről beszélt. 

- Akkor miért hívod Ziennek? - ökölbe szorult a keze. - Seremi.. - Mély levegőt vett, de amilyen szomorú szemekkel nézett rám a válla felett, összeszorult a szívem. 

- A valódi nevem, Xin Ewerin..

Hellik

- Hogy kit kerestek? - hitetlenkedve néztem fel a félig ló, félig nőre. 

- A Kentaurok volt királynéját, Xin Ewerint - összeráncolt szemöldökkel néztem rájuk, majd Tewagira, de ő is értetlenül és tanácstalanul nézett rám. 

- Honnan tudtátok meg, hogy itt van? - Anergoth kérdésére rákaptam a tekintetem, ő úgy viselkedett mint aki mindenről tud, bár ezen nem csodálkoztam. Jobbnak láttam, ha csendben maradok és figyelek. 

- Szerinted vagyok annyira vak, hogy nem veszem észre, amikor a királynő visszanyerte az erejét? Ennyire ne alacsonyíts le engem te fajzat - Anergoth arca megrándult az amolyan fajzat megnevezésre. Királynő? Miről, sőt kiről beszélnek? 

- Ti pedig ne engem hibáztassatok azért, amiről nem is tehetek. Én csak adtam neki egy új esélyt. Xin pedig nincs itt, és még kilenc hónapig nem is fog vissza térni.