21.

470 30 0
                                    

Zien/Zeusz/

Freja látványa egyáltalán nem lepett meg engem, hiszen számítottam rá. Főleg, hogy Kaylah szólt arról, hogy megtalálta a nagybátyja naplóját. És ismerve őt könnyedén ráveszi bármelyik sárkányt, vagy Serigalat arra, hogy mindent mondjanak el neki. Ettől függetlenül nem tetszett, hogy az a három mellette álltak.

- Zeusz - Frejara emeltem a tekintetem. - Szerintem tudod, hogy miért kerestelek fel téged. - Nézett a szemeimbe.

- Van egy sejtésem - bólintottam. Felhúzott szemöldökkel összefonta a kezeit, amin sóhajtottam. - A homlokodon lévő jel miatt. - Néztem a szemeibe, mire bólintott. - És pontosan mit vársz tőlem?

- Vedd le - jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Újabb sóhajjal végig néztem a kísérőin, s tudtam, hogy semmi jogom nincs arra, hogy vissza utasíthassam. - Még ma.

- Jó, jó - feltett kezekkel néztem Frejara. - Gyere. - Biccentettem a fejemmel, s azon meg se lepődtem, hogy Serigala rögtön követett minket. - Egyébként azt megkérdezhetem, hogy ti hogyan találkoztatok? - néztem hátra a vállam felett, majd benyitottam az ajtókon, és a szobám felé vettem az irányt.

- Éppenséggel úgy, hogy a királynő megmentett egy falka tagot - döbbenten néztem Serigalara. - Távol voltam akkoriban az erdőtől, így a falka egyedül maradt, s az akkori omegát egyáltalán nem érdekelte a kicsik, se az öregebbek. Így egy napon a legkisebb farkas elkóborolt, ami miatt megtalálták az emberek. El akarták vinni, holtan.

- És Freja megmentette - bólintottam előre fordulva. - Túl jó szíved van, nem gondolod? - Intéztem szavaimat Frejanak.

- Lehet. De ha kőszívű lennék, akkor sohase találkoztam volna Serigalaval, aki lassacskán olyan lett számomra mint egy óvó apa, aki éppenséggel farkas alakban van - kuncogására hátra pillantottam. Kisebb mosolyra húzódott a szám, ahogy Serigala a fejét Frejanak döntötte.

Szobámhoz érve Jay és Freja nevetve ölelkeztek, amin a szemeimet forgattam, de benyitottam az ajtón. Megvártam míg Serigala oldalán belépdelt, majd becsuktam az ajtókat.

- Feküdj fel az ágyra, mert lehet fájdalmas lesz - elhúzta a száját, de bólintott s az ágyamhoz lépdelve háttal lefeküdt. Serigala az ágyam végén leült, így Frejahoz lépve egyik kezemet a homlokára tettem, másik kezemmel téptem egy tollat a szárnyamból, s a szám elé emeltem.

- Ugye nem kell megennem, vagy a testembe fogadnom? - kérdésétől lesajnálóan néztem rá. - Bármit kinézek belőled. - Erre megint a szemeim forgattam.

- Egyiket se kell - ingattam a fejem. Kétkedve nézett rám, de bólintva lehunyta a szemeit. Mély levegőt vettem, s lassan kifújtam, majd az akkori varázsszavakat visszafelé kezdtem szavalni. S míg szavaltam hallottam Freja felszisszenését, amit próbáltam kizárni a tudatomból. Amikor lezártam az emlékeit nem volt eszméleténél, így nem érezhetett fájdalmakat. De így enyhe fájdalom hasíthat a fejébe, ami egyedül azért, mert a gát lassacskán oldódik fel. E miatt a kis réseken egyre több emlékképet tud felidézni.

Kezemben lévő toll egyre kisebb lett, ami azt mutatta, hogy a gátból mennyi van még hátra. De ahogy ment össze Freja már lehunyt szemekkel lihegett, s a tenyerem alatt éreztem, hogy gyöngyözik a homloka. Egyre több emlék idéződhetett fel benne, s ettől lesz egy kisebb utóhatása, ami főképp a fej fájásban mutatkozik meg.

Ahogy a tollam eltűnt a kezemből lassan felemeltem a kezem. Homlokán lévő jelem fokozatosan párolgott el, s amint végleg eltűnt Freja felkiáltott a takarómat markolva, amit hallva meglódult a szívverésem. Nem mozdultam el az ágy mellől, ami miatt már Serigala is mellém állt, s ő is azt nézte, ahogy szenved. Egyáltalán nem tetszett, hogy ennyire szenved tőle, és kezdtem félni is.

Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}Where stories live. Discover now