3.

939 65 4
                                    

Zien/Zeusz/

Soha sem hittem, hogy eljön az a nap, amikor az a rideg férfi szerelembe esik, még hozzá egy Elfbe. De valahol gondolhattam volna rá, hiszen mindig körülötte volt. Fogalmam sincs, hogy mi az, ami így felkeltette a figyelmét, mégis olyan érzésem van, hogy lehet mégsem kellene beleavatkoznom. Eddig sem avatkoztam abba bele, hogy a démonok mit tettek az emberekkel, vagy az alvilágban. De még abba se szóltam bele, amikor az a nő megidézte Anergothot, még hozzá embert is adott neki áldozatul. 

De ahogy így vissza gondolok, lehet közbe kellett volna lépnem. Három ártatlan ember meghalt egy olyan ok miatt, ami 136 éve véget ért.

Kilépve az erkélyemre, lenéztem a mélybe. Őszintén sajnáltam azt a lányt. A nagybátya megőrült abban, hogy ember maradt, még hozzá vissza fojtották mindenféleképp, mert ember volt. És ennek az egésznek ő lett az áldozata 17 évesen. Míg figyeltem a háborút sokszor viszketett a tenyerem, hogy lemegyek és segítek nekik, de én nem tehettem meg. Mégis amikor láttam, hogy a lányra varázslatot bocsájtanak, még nem értettem, hogy az anyja mit is akar. Majd amikor láttam egy emberiség kihalását, ő pedig ugyan olyan külsővel, és korral felbukkant, már tisztába voltam vele. 

Elején még arra gondoltam nem érdekelnek a vének, felhozom magamhoz, és megvédem. És őszintén készen is voltam az indulásra, de akkor láttam meg Anergothot, ahogy közeledik felé, és segít neki. Már tudom, hogy nem kellett volna vissza vonulnom. Fel kellett volna hoznom magamhoz, hogy védelem alatt lehessen, legalább nem kapott volna annyi sebet az emberektől. 

Mégis ahogy meghallottam, hogy Anergoth teherbe ejtette, és ismerve magamat. Engem is rabul ejtett volna, és most az én gyermekem lenne a szíve alatt.. 

- Jay! - kinyílt a szobám ajtaja, és belépett. A küszöbön térdre ereszkedve lehajtotta a fejét. Több angyal is páncélt viselt magán, de akik az én testőrjeim, már ruhában voltak. Jaynak is csak a felső teste és az alkarján volt arany páncél, csípőjétől a talajig fehér ruha takarta a lábait. 

- Miben lehetek a segítségére? 

- Hozzátok ide - felkapta rám a fejét, sőt még a szemöldökeit is ráncolta. - Hozzátok ide a Klarantina klán királynőjét. 

Hellik

Amióta Freja kijelentette, hogy babát vár Anergothtól, Nach furcsán viselkedik. Freját mondhatni a trónterembe száműzte, mert sokkal jobban tudja védeni, amit én nem értettem. De őszintén nekem is van egy kisebb rossz érzetem. Fogalmam sincs, hogy mi, de mintha valami közeledne felénk, egy rossz aurát hozva maga mögött. 

Lassan két óra is eltelt, de én a vár ajtaja előtt álltam Wilkkel, újfent az embereket néztük. Közben az eget kémleltük nem-e jön valaki olyan, aki nem szívélyes nálunk. 

- Hellik - kérdőn néztem Wilkre. - Egy ideje érzem, hogy valaki bámul. - Összeráncoltam a szemöldökeim, de ő csak előre bámult, mire oda fordítottam a fejem. Egy pillanatra, de valóban láttam olyat, aki egyáltalán nem illik az emberek közé. Ezüst páncélt, és egy nagy lándzsát láttam, de mintha még szárnyat is. - Jó ideje bámult engem, de mivel úgy nézett ki, azt hittem képzelődöm.

- Úgy? - lassan felém fordította a fejét. 

- Büntetést hozó angyal - először fel se fogtam, hogy mit is mondott, de rögtön a vár ajtaja felé fordultam, és azon berontva a kastély trónterme felé siettem. Láttam, hogy Nachék ledöbbentek rajtam, de nem érdekelt.

- Nyisd ki! - Tewagi a kiabálásomra rögtön mozdult, és kinyitotta, de a trónteremben már olyan látvány volt, amitől mindannyian ledermedtünk. Freja a székben ült, valódi ijedelemmel az arcán, Anergoth előtte állt a kardjával a kezében. De előttük már egy ismeretlen, mégis borsódzott tőle a hátam. Egyszerű öltözete volt, felső testén arany páncél, csípőjétől a talajig ruha fedte a lábait. Hosszú szálegyenes szőke haj, fején a fülénél két toll, amik biztos vagyok benne, hogy sisakként szolgáltak. Hátán aranytollakkal ellátott szárny a végeik leértek a földre, kezében a testénél nagyobb arany lándzsa. 

Klarantina II. - A fények harca [✔] {Javításra vár}Where stories live. Discover now